Giugiaro szépíti a Ssangyongot

Ahogy ígérték, a koreaiak Párizsban be is mutatták a C200 tanulmányt, az egyik első nem csúnya Ssangyongot. Az autó a valóságban ugyan nem olyan vonzó, mint a gyári vázlaton volt, de a rémmesébe illő elődökhöz képest, amilyen a Rodius vagy az Actyon, maga a királyfi fehér lovon.

A fordulat nem véletlen: Dél-Koreában alighanem sikerült lefordíttatni néhány nyugati cikket a fenti modellekről, és a Ssangyong vezetői ráeszméltek, hogy miért nem fogynak jobban egyébként jól használható autóik a világ latin betűkkel író felén. Ezért takarékra állították saját formatervezőiket, és kerestek egy nemzetközileg elismert partnert az európai autótervezés szellemi központjában, Olaszországban. Választásuk a Giugiaro stúdióra esett, amely a GM-es idők előtt hatékonyan segítette a Daewoo export-invázióját is, és ennek az együttműködésnek az első gyümölcse a C200 tanulmány. Ugyanakkor úgy néz ki, messze nem az utolsó, hiszen a Ssangyong többségi tulajdonosa, a kínai SAIC elég tőkét hozott a házhoz egy egészséges offenzívához. 2009-től öt éven át öt új platform felhasználásával legalább 20 új szériamodellt mutatnak be, és bár ezek közül nem lesz mind elérhető Európában, 2014-ig alaposan megváltozhat a Ssangyongról eddig kialakult képünk.

A koreai márka eddig elsősorban terepjáróiról volt ismert, de a közeli jövőben ez is változik. Az öt új platform egy része állítólag a kínai anyacégtől érkezik, amely egyebek közt az MG-Rover maradékainak birtokosa is, így akár két-három személyautó-padlólemezt is felhasználhatnak a Ssangyong mérnökei saját céljaikra, azaz bármi felbukkanhat a kínálatban a városi kisautótól a nagyméretű családi szedánig.

Az első fecske persze várhatóan a C200 tanulmány szériaváltozata lehet, amely eleve komoly újításokat hordoz a cég korábbi szabadidő-autóihoz képest. A Ssangyongnál is felfedezték az önhordó karosszériát, és a fronthajtást, amitől nyilván kevésbé traktorszerű járműveket építhetnek majd, kevésbé traktorszerű terepjáró képességekkel.