A Ford európai tervezői még 2005-ben mutatták be az első Iosis tanulmányt, az idén pedig elkészült a harmadik is, a Max. A korábbi kettőből szériamodell lett: az Iosis révén a Mondeo, az Iosis X révén pedig a Kuga arányait és jellegzetes formáit mutatták meg a közönségnek jóval a bemutató előtt. Az Iosis Max is hasonló célt szolgál: az egyik legrégebbi európai Ford modell, a C-Max utódját sejtjük benne.
Ahogy korábban, a Ford formatervezői most sem fogták vissza magukat, csak azért, hogy azt a benyomást keltsék, mintha már egy sorozatgyártmányt látnánk. Számtalan különleges megoldást vonultattak fel, amelyek egy részét nyilván eltüntetik majd a Ford pénzügyi osztályának szigorú szakemberei, de legalább látszik, hogy a cégnél ötletekben nincs hiány. Az alapformát nem bonyolították agyon: az Iosis Max egybeszabott, szélfútta vízcseppre emlékeztet. Az orr a Focus sémáit követi, bár különleges, LED-es lámpákkal dobták fel az összhatást. Az övvonal meredek, ahogy mostanság divat, az autó hátulja azonban több mint szokatlan. A hátsó ablak belenyúlik a tetőszerkezetbe, és felfelé-előre nyílik, tetszés szerint a csomagtér hátsó falával együtt, vagy anélkül. Szintén nem mindennapi a hátracsúszó hátsó ajtópár, és a szélvédő mentén elmozduló motorházfedél. B-oszlop nincs, így a négyszemélyes utastér könnyen megközelíthető. Belül inkább tűnik sportosnak az autó, mint kényelmesnek - bár ez egy tanulmány esetében nem is szempont -, és noha az anyagok nagy része semmilyen porszürke, ide is jutott néhány, a karosszéria fájdalamaszöld színében pompázó díszítőelem.
A Kinetic Design még mindig frissnek ható formái alá jutott néhány új műszaki megoldás is. Az autó orrába a Ford EcoBoost turbómotor-családjának legújabb tagját, egy 1,6 literes, 180 lóerős négyhengerest szereltek. Az új benzinmotor a Ford szerint bő 20%-os fogyasztáscsökkenést hoz majd egy hasonló teljesítményű szívómotorhoz képest - az egyetlen szépséghibája, hogy még messze van a szériagyártástól, pedig a legtöbb konkurens már most is kínál hasonló képességekkel rendelkező turbómotorokat. A motor fogyasztását ráadásul stop-start rendszer is csökkenti, azaz - ha kissé megkésve is - a Fordtól is várhatóak motorleállító és újraindító rendszerrel felszerelt szériamodellek.
A korábbi Iosis tanulmányok esetében nagyjából egy évet kellett várni a szériaváltozat bemutatására, és nincs okunk kételkedni benne, hogy ezúttal is így lesz. A C-Max megérett a leváltásra, így utódja 2010 első felében megérkezhet, és arányaiban, formájában alighanem a most leleplezett tanulmányra emlékeztet majd, csak a drága megoldások - az üvegtető, a trükkös ajtók és a feltűnő LED-es fényszórók - hiányozhatnak róla, hogy az ára versenyképes maradhasson.
