Genfi Autószalon 2018 – Mercedes-Benz A osztály, először testközelből

Az A osztály a Mercedes VW Golfja: a méret, a funkció, a teljesítmény. Eddig pedig nagyjából ugyanaz a tudás is volt mindkettőnél, csak a Merci kicsit rosszabbul adta elő a műsorszámot, több pénzért. Hát ezért látunk oly sok Golfot az utcán, és kevés A osztályt. De mintha a Mercedes megelégelte volna a szereposztást, mert drámait lépett. Bevezette az új A osztályt, ami már nagyon nem egy ligában versenyez a Golffal.

Genfben vagyunk, Európa legnagyobb autószalonjának előestéjén, a Mercedes pedig kibérelt egy meglehetősen nagy konferenciatermet, hogy földbe döngöljön bennünket, újságírókat mindazzal, amivel a 2018-as évre készül. Vannak itt hibridek, elektromos autók, törpeautók és gigantikus terepjárók, kész járművek és távoli koncepcióautók. Sőt még az új, négyajtós AMG GT-be is beleülhettem egy szűk folyosón át, kizárólag engedéllyel megközelíthető szobában, de erről egyelőre még mesélhetek, mert még embargós.

Lépjünk inkább az A osztályra, ami a 2018-as szalon legfontosabb Mercedese. Hogy a réginél sokat kritizált szűk hátsó ülésen és rosszul használható csomagtartón javítsanak, ez a teljesen új változat hosszabb, hátul kicsit bucibb formájú a réginél. Nem tett neki rosszat az átalakítás, még kinézetileg sem. 4,41 méterre nőtt a teljes hossz, ami már feszegeti a kompakt családi ferdehátú kategória határait, de tény, hogy ebben az autóban én a 187 centimmel már elöl és hátul is tökéletesen elférek, a fenekemen, hátamon és könyökömön kívül csak akkor ér egyéb testrészem a beltér elemeihez, ha szándékosan kitekeredve ülök.

Jó tágas a csomagtartó is a 370 literrel, de ami még jobb – az oldalfalai is szinte teljesen sík felületek. Kellemesek az első ülések – azt azért vegye észre mindenki, hogy valamilyen sportosabb kivitelt hoztak el a bemutatóra – a hátsóknál azonban az autóiparban manapság általános probléma köszön vissza: az ülőlap túl alacsony, ezért farcsúcson ülök, a combjaim pedig nem kapnak nagy alátámasztást. Sebaj, a helyzet ezerszer jobb, mint a korábbi A-ban volt, a környezet pedig annyira igényes (megint csak hangsúlyozom, jó drága kivitel ez), hogy Golf és bandája már labdába se rúghat.

Az is izgalmas, hogy a legfontosabb német rastatti üzem mellett továbbra is Kecskeméten gyártják majd a legnagyobb darabszámban az autót (lesz még gyártósor Finnországban, Mexikóban és Kínában), de nekem a finom, új megoldások tetszettek benne a legjobban. Vagány, hogy a Mercedes megmarkolja, amit a többi autógyártó csak gumikesztyűben mer fogdosni: a manapság divatos LCD-s óraegyüttest mindenki valamilyen hagyományos, árnyékolós műszerfoglalatba teszi, ám Stuttgartban úgy döntöttek – eleget nézte már az emberiség a tabletjeit, mobiltelefonjait, megszokta a szemünk a téglalap formájú kijelzőt, ami a semmiben lóg, ezért nem lehet abból baj, ha az A osztályban is igazi, őszinte LCD-tábla van. Nem is egy, hanem rögtön kettő, az olcsó kivitelekben két 7 colos, a drágábbakban egy 7-es és egy 10-es, a legmenőbb változatokban pedig két 10,25 colos panel.

Ezeken természetesen minden agyba-főbe paraméterezhető, kijelzőnként, óránként önállóan, ezerféleképpen. Mindezt pedig a kormány két vízszintes küllőjén elhelyezett vízszintes és függőleges, ujjcsúsztatásra érzékeny gombbal, a középső részen elhelyezett tapipaddal, vagy akár a műszerfal tetején levő kijelzőn levő ikonok klasszikus, tabletszerű toszogatásával – ilyen először van Mercedesben.

A legérdekesebb azonban a tanulékony, fél-intelligens hangvezérlés, amit most, ebben a típusban vezet be a Mercedes. Elég bemondani, hogy „Hey, Mercedes!”, a kocsi felfigyel, s teljesíti, ami utasítás utána érkezik. „Fázom” - erre feltekeri egy fokkal a hőmérsékletet. „Vakít a fény” - és becsukja a tetőrolót. „Kell-e holnap kabát nekem Zürichben?” - és a kocsi kikeresi az időjárás-jelentést, majd lecsesz – „micsoda butaság, Zürichben 16 fok lesz holnap”. Oké, ennyire nem szabados, mert mégiscsak egy sváb autóról van szó, s mint tudjuk, Stuttgartban sose görbe a vonalzó.

Ültem a kocsiban, a fedélzeti rendszer fejlesztőjével vettük végig a lehetőségeket, dumálgattunk a nőhangú Mercedesszel és imádtuk a játékot. Európai autóban most van először ilyen félintelligens beszédvezérlő rendszer, bár az előttem ülő kínai kolléga nagyon magyarázta, hogy náluk már évek óta működik hasonló. De hát messziről jött ember azt mond, amit akar. Ez viszont itt van, működik és állat, az autó minden funkciója vezérelhető vele, csak a közvetlenül a vezetéshez kapcsolódók és a direkt biztonsági szolgáltatások nem – például a tető rolóját lehet hangvezérelni, de magát a tetőt nem lehet beszéddel kinyitni.

Az új A osztályban már nemcsak fél-intelligencia, szuperokos fényszóró, kredenc-előlapnyi LCD-felületek, Alcantara, sok-sok puha műanyag és káprázatos kivitel lesz, de például az ülések a fűthetőségen kívül már tudják majd a hűtést és masszázst is, minden sáv- és távolságtartó, balesetmegelőző, radaros felügyeleti rendszer meglesz benne, ami manapság a hype.

Egyelőre szűk a motorválaszték – egy 163 (A200) egy 224 (A250) lóerős benzines, illetve egy 116 lóerős dízel (180d) az egész paletta. Váltóból akad kézi és automata, utóbbi hétfokozatú, aki pedig hegyen lakik és hisz még abban, hogy lesz még maradandó hó, az 4Matic összkerékhajtást is kérhet. Az olcsó kivitelekben elöl a kategóriában egyeduralkodó MacPherson futómű lesz, hátul csatolt lengőkarok – ám az erős változatok teljesen független hátsó rugózást kapnak. Jobb zajkomfort, sokkal finomabb bukkanóelnyelési képesség és több hely – alapértékekben nagyot lép az autó, ha minden igaz lesz, amit állítanak róla.

Én mindenesetre eléggé meglepődtem. Ez a kocsi most sokkal jobbnak tűnik, mint a még gyártásban levő, nagyobb C osztály, és miközben tudom, hogy annak nagyobb a presztízsértéke és hátsókerekes, azért nem vennék rá mérget, hogy az új A nem szorongatja majd meg rettenetesen. Ebben már nem recsegnek a kerek szellőzőrostélyok sem, hibátlannak tűnik az ergonómia, az a műszeregyüttes és a beszédvezérlés pedig önmagában elviszi az estét – döbbenet, tényleg.

A végén pedig, csak hogy tényleg kilóra megvegyenek vele, valaki becsapta az ajtót, miközben a vezetőülésben fetrengtem. És igen, az az ajtó pontosan úgy, nehéz, de tompított mozgású vasszerkezetként csapódik, ahogy a régi korok Mercedeseiben tette, amiket imádok. Ha más miatt nem, akkor ettől azonnal a a szívembe zártam volna. Most már csak egy zabszemet őrizgetek kiguvadt szemmel – vajon mennyibe kerül majd? Mert ha a közelében tud maradni a Golfnak, még akár népautóvá is válhat.