Mindenre jó autó – ez lenne az?
New Yorkban állította ki a Kia legújabb tanulmányát, amely a HabaNiro nevet kapta. A gyáriak szerint a névválasztás arra utal, hogy a Niro alapjain, amely sok mindennek nevezhető, de feltűnőnek a legkevésbé sem, valami izgalmasabbat igyekeztek létrehozni.
A formán látszik az erőfeszítés, amely azt célozza, hogy valami megjegyezhetőt hozzanak létre, bár a legerősebb részlet így is a vörös betét az autó hátulján. A szürke-fehér-vörös-fekete színkombináció egyébként hagyományosan jó tud lenni – mondjuk ez az Audi versenyautóin évtizedek óta megfigyelhető – de az a tény, hogy a színeken kívül más könnyen megragadó részlet nem igazán akadt, jelzi, hogy a HabaNiro sem tartozik az igazán emlékezetes tanulmányautók sorába.
Pedig az arányai nem szokványosak – a nagy tengelytáv és a rövid túlnyúlások kombinációja amúgy is ritkán okoz csalódást – és a terepjáró-jelleg is nagy divat manapság. Ezzel együtt az elektromos hajtású, és – legalábbis az adattáblája szerint – teljes önvezetésre képes járműről az alkotóinak sem jutott eszükbe eredetibb szöveg, mint hogy ez aztán mindenre jó. „Elképzeltünk egy autót, ami mindenkinek, és csaknem mindenre jó lesz.” - mondta a Kia amerikai formatervező stúdiójának vezetője, Tom Kearns. És ez nem feltétlenül a legjobb ajánlólevél, hiszen a mindenre jó dolgok ritkán alkalmasak igazán bármire.
Ami a részleteket illeti, a HabaNiro tartalmaz néhányat, amely elég látványos, például a négy felfelé nyíló ajtót vagy a lebegő üléseket, kár, hogy ezeket is elsütötték már nagyon sokan, nagyon sokszor. A Kia tanulmánya azt a népi bölcsességet erősíti meg, hogy az ötleteket nem lehet szorgalommal helyettesíteni, és határidőre ritkán születnek remekművek.
