Négy legendás Ferrari egy helyen

Igazán kivételes helyzet az, amikor egyszerre több sportautó is áll a garázsban, és ez különösen igaz arra a gyűjtőre, akinek a Ferrari F40-től a LaFerrariig minden csúcsmodell a nevén van. Ezen a soron élőben lehet látni, hogy a leggyorsabb és legerősebb Ferrari miként változott át puritán szörnyetegből egy exkluzív kiegészítővé, ami már nem azokat szolgálja ki, akik a lehető legnyersebb élményre vágynak, hanem a feltűnésre.

11,8 millió dollárra becsülik a négy autó együttes értékét, amik közül érdekes módon az 1989-es évjáratú F40-es Ferrari a legolcsóbb tétel. Mind közül ez adja meg az igazi szűretlen, zabolátlan ló élményét a leginkább és már csak azért is fontos modell, mert az F40 volt az utolsó, melyet maga Enzo Ferrari hagyott jóvá.

Kabinjában csak két kagylóülés, a kormány, a pedálok és a váltó van. Meg még néhány kapcsoló, de kényelmi felszerelés nincs benne, az ablakok sem elektromos mozgatásúak, a kilincs helyett pedig egy huzalt kell rángatni az ajtó nyitásához. 2,9 literes, 90 fokos hengerszögű V8-as motorját két IHI turbó hergeli, amivel a 480 lovas F40 4,1 másodperc alatt gyorsul 100-ra. 1989 júliusában készült el a klasszikus Rosso Corsa színű autó, melyet a híres francia kereskedőhöz, Charles Pozzihoz szállítottak le és mostanra 13 219 kilométer van benne.

Eredetileg 400 darabot terveztek gyártani az F40-esből, végül több mint 1300 példány készült belőle, aminél sokkal ritkább lett az utód, melyből 1995-től 1997-ig 349-et adott a világnak a maranellói gyár. 520 lóerős szívó V12-es motorjával az F50-es azt ígérte, hogy a Forma-1-es autó élményét adja meg közúton vezethető változatban. 1996-ban szintén Pozzihoz szállították le a tipikus Ferrari piros autót (több mint 300 darab F50-est adtak el ebben a színben), mely 1318 kilométerrel még egyértelműen szinte új és makulátlan, igazi kincs.

Enzo Ferrari után nevezték el a vállalat következő mindent elsöprő gépét, mely a 2002-es Párizsi Autószalonon mutatkozott be, és nem szakadtak el a Forma-1-es kapcsolattól sem. A korábbi F40 és F50 modellekkel ellentetében azonban egészen más stílusú autó lett az Enzo a mindenütt bőrözött beltérrel, klímával és elektromos ablakokkal. A korábbi modellek hangulatát sokkal jobban hozza a testvére, a Maserati MC12.

Formaterve is sokkal látványosabb az eddigieknél, ezért a Pininfarina stúdiónál dolgozó japán Ken Okuyama a felelős, ő rajzolta az 599-est és a Californiát is. 65 fokos hengerszögű, 6,0 literes V12-es motorja 650 lovas és 657 Nm nyomatéka van. 3,6 másodperc alatt gyorsul 100-ra, 350 km/óra a végsebessége és 7 perc 25,21 másodperces időt tud futni a Nürburgringen. A korábbiak után már talán az sem meglepő, hogy a most 4760 kilométeres, Rosso Corsa színű autót 2003 áprilisában Pozzinál vették át.

952 kilométer van a kollekció utolsó darabjában, a LaFerrariban, mely nagy riválisaihoz hasonlóan (Porsche 918 Spyder és McLaren P1) hibrid hajtást kapott. Ennek fő eleme a 8000-es fordulaton 800 lóerős 6,3 literes, V12-es, mely a HY-KERS rendszerrel közösen már 950 lóerős rendszerteljesítményt ad. 100-ra 2,6 másodperc alatt gyorsul a LaFerrari, de a 300-hoz is elég neki 15 másodperc. Ez volt az első Ferrari a Bertone tervezte Dino 308 GT4 óta, melynek formatervét nem a Pininfarina stúdió készítette. Bár a Ferrari már ekkor is bejelentette, hogy nem tervezik az 1951-ben kezdődött kapcsolatot megszüntetni a Pininfarinával, nagyszériás Ferrarit azóta sem rajzoltak.

Szinte bűn feloszlatni ezt a kvartettet, mégis külön árulják az autókat. Maître Etienne Léandri, a monacói ügyvéd és autógyűjtő hagyatéka tele van keveset futott, ritka és ennél fogva roppant értékes Ferrarival, melyekre az Artcurial március közepén tartott aukcióján lehet lecsapni.