Negyedmilliós bírság egy elírt rendszámért

Iván 2012 október elején, vagyis több mint tíz évvel azután kapott fizetési felszólítást a Fővárosi Közterületi Parkolási társulástól, hogy állítólag tizenkétszer fizetés nélkül parkolt Fordjával Budapest belvárosban. Az alapvető jogok biztosának hivatala az ő ügyét egy másikkal összevonva indított vizsgálatot. A másik panaszos kilétéről természetesen semmit nem tudunk, de története bizonyos elemeiben hasonló Ivánéhoz. A két autós ugyanis vélhetően annak vált áldozatává, hogy az úgynevezett közhiteles nyilvántartások, vagyis a gépjármű-nyilvántartás és a lakcímnyilvántartás nem átjárható, hiába fut össze mindkettő ugyanannál a hivatalnál. Ez egyszerűbben azt jelenti, hogy hiába jelenti be valaki, hogy a elköltözött korábbi lakcíméről, ebből nem következik automatikusan, hogy az adatváltozást az autójához tartozó adatokban is elvégzik.

Dr. Szabó Máté felhívja a figyelmet, hogy nem csak a célkeresztbe kerülő autósok, de a parkolási társaságok és az Állami Autópálya Kezelő érdeke is sérül, amikor kizárólag a gépjármű-nyilvántartáson keresztül próbálják megtudni, hol lakik az ügyfél. A jelentés csak röviden említi a tényt, hogy parkolási ügybe keveredett Iván esetében az kétezres évek elején érvényes öt éves elévülési idő is kétszeresen eltelt, mielőtt egyáltalán tudomást szerzett volna arról, hogy fizetnie kell. Ez a bíróságra tartozik, de erről később.

Első cikkünkből kiderül, hogy kétszeresen is peches volt, hiszen a postatörvény szerint, ha a kézbesítő kétszer megpróbálja átadni a címzettnek a hivatalos levelet, jelen esetben a fizetési felszólítást, azt kézbesítettnek kell tekinteni - attól függetlenül, hogy átvették-e. Iván esetében a postás is hibázhatott, hiszen amennyiben elköltözött státuszba tette volna a leveleket, valószínűleg a parkolócégnél sem gondolták volna úgy, hogy Iván tud az egyre növekvő tartózásáról, de esze ágában sincs fizetni.

A józan ész logikája is azt diktálta volna, hogy fokozottan ellenőrizzék adatait, mielőtt négy évvel a be nem fizetett parkolási büntetések keletkezése után, vagyis 2006-ban próbálják behajtani rajta az összeget. Akkor talán az is kiderült volna, hogy nem csak elköltözött 2005-ben, de 2004-óta az autó sem az ő tulajdona, és mindkét változást bejelentette az önkormányzatnál. Hogy mi egyebet tehetett volna, hogy kellő mennyiségű jelet hagyjon maga után, senki nem tudja. Erre a helyzetre hívja fel a figyelmet az ombudsman, aki szerint minél előbb össze kéne hangolni az lakcímekre és a gépjárművekre vonatkozó nyilvántartásokat, hogy hasonló esetek többé ne történhessenek meg.

Iván ügyében 2013. február 4-én a bíróság a végrehajtási lapot visszavonta, hiszen a végrehajtandó határozat a végrehajtási lap kiállításának időpontjában még nem emelkedett jogerőre, ezért a végrehajtási lap kiállítása önmagában is törvénysértő volt. Így most van rá esély, hogy mégsem kell kifizetnie a parkolási társaság eredeti, 65 ezer forintos követelését.

Az másik eset is rengeteg érdekességgel szolgál. A végkövetkeztetéssel kezdem. Az autópálya-használati jogosultság megváltásakor érdemes kétszer is ellenőrizni, hogy helyesen adtuk-e meg az autónk rendszámát. Ha akár csak egy karaktert is tévedünk, komoly bajba kerülhetünk.

Az ombudsmannál panaszt tevő autós 2012 február 24-én vásárolt elektronikus pályamatricát, egy számot eltévesztett, fizetett, majd mit sem sejtve ráhajtott a pályára. A kamerás rendszámfelismerő rendszer nem találta az autó valódi rendszámát a befizetésekhez tartozó adatbázisban, ezért az Állami Autópálya Kezelő a szokásos módon járt el, postázta a pótdíjfizetési felszólítást.

Mint Iván esetében, ezúttal is a cég számára elérhető egyetlen adatbázisból tájékozódtak, és a gépjármű-nyilvántartásban szereplő címre küldték a leveleket. Csakhogy az autós időközben elköltözött, és bár a lakcímváltozást bejelentette, a másik nyilvántartásban a régi címe maradt. Ennek megfelelően az ÁAK-hoz elköltözött jelzéssel visszamentek a felszólítások. Így az autós csak nagy késéssel értesült a tévedésről. Ekkor már letelt a határidő, amelyen belül lehetősége lett volna a rendszámot helyesbítve tisztázni az ügyet. Mivel a matrica érvényességi ideje alatt négyszer hajtott fel az autópályára, és mivel mind a négy alkalom után eltelt a szokásos, harminc napos pótdíjfizetési határidő is, a tartozás négyszer 59 ezer forintra, vagyis 238 ezer forintra nőtt, mire egyáltalán értesült az esetről. A behajtással foglalkozó ügyvédi iroda egyébként telefonon érte el.

Az ÁAK ezúttal megkegyelmezett, és miután értesült a tévedésről, gesztust gyakorolt az autós felé, aki a negyedmilliós tartozás helyett egyszerűen tisztázhatta az ügyét. Azért is szerencsés fordulat ez, mert ahogy az autópálya-kezelő Szabó Máté ombudsmannak adott válaszából kiderül, alapesetben semmit nem tehetnek. A parkolócéghez hasonlóan az ÁAK szabályzata sem enged mást, mint hogy újra és újra arra a címre küldje ki az értesítéseit, amelyet a gépjármű-nyilvántartásból lekérdezett.

A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH) tájékoztatása szerint még javában zajlanak az informatikai fejlesztések, melyek a jövőben megoldják a két ügyhöz hasonló problémákat. Addig azonban úgy tűnik, mindenkinek két helyen kell bejelentenie, ha elköltözött, hogy elkerülje a kavarodást. Ellenkező esetben azt kockáztatja, hogy hónapokkal, vagy évekkel később értesül a tartózásairól, amikor már nem az parkolási társulás, vagy az autópálya-kezelő, hanem ügyvédi irodák és bírósági végrehajtók keresik, és a tartozása is nagyságrendekkel magasabb. Velük biztosan nehezebb megállapodni.