Nem akar híres lenni, adományt nem fogad el

Háromnegyed tizenegykor egy perces elérzékenyülési szünetet tartunk. Elnézést kér, persze most is ok nélkül, majd felemeli a festőhengert és hófehér csíkokat gurít a szürke falra. Néha a lélegzetét is visszatartja, majd kifújja. Ezt egy mesterlövésztől tanulta, így lesz tökéletes a takarás négyzetméterről-négyzetméterre Toldon, egy százéves vályogház konyhájában, ahol az ország leghíresebb szobafestőjének segédmunkása vagyok.

A Totalcar augusztus eleje óta tartó Rulettkerék 4. sorozatának utolsó kalandján nem magunkat, nem a nagy vételt és még csak nem is a most már 10 ezer kilométer óta megbízható Audi A6-ot ünnepeljük, csak segíteni szeretnénk az autóval, mielőtt november elején eladjuk. 

Egy ajtó mögül gyerekzsivaj szűrődik felénk, utána csend lesz. Lágyan beszél valaki, gurulnak a mondatai. Van ott egy lány, aki mindig úgy szólal meg, mintha mesét olvasna és bár egymás után sétál el az újabb falubéli gyerekekért, a türelme reggeltől délutánig egy helyben marad. 

Norbi nem tudja elhinni, hogy léteznek ilyen emberek és azt hiszem, sokáig a környékbeliek sem hittek az ilyesmiben. A háromszáz lelkes falu a térkép szélén található, nincs rajta sem a kis-, sem a nagypolitika radarernyőjén. A vegyesbolt a szomszéd faluban található, az épített út a szomszéd utcában ér véget. Utána csak gaz és sár mindenfelé. 

Told legsárgább házában, az Igazgyöngy alapítvány tanodájában hat éve próbálják visszarángatni a reménybe a közösséget. Az alapítvány amúgy már tizenhét éves, Berettyóújfaluban van a központja, de több, környező településen is jelen vannak. Eleinte művészeti képzéssel foglalkoztak, később már hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásával is, manapság viszont mindenbe belevágnak, ami gyereknek és felnőttnek esélyt jelenthet a normális életre.

Nem mindenkinél cél az egyetemi diploma, meséli Máté, a tanoda vezetője. Az itt dolgozók csak a választási lehetőségig kísérnek el mindenkit, aki a foglalkozásokra jár, közben megtanítják érvekkel vitázni és meghallgatni másokat. Tanítanak angol nyelvet, internet használatot is és persze jut mindenkinek néhány emberi szó. 

Megszűnt a kamatos pénz, a verekedés és egy ideje az alkoholizmus sincs már színen. Nincs színen, pontosan így fogalmaz Ricsi, akivel az egyetlen, hagyományos értelemben vett tömegmunkahely, a szintén alapítványi lekvárfőző üzem tövében beszélgetünk. Miközben a mi falainkon éppen szárad glett, ő a terveit ismerteti.

Huszonhárom éves, érettségizni szeretne, ezért a Toldi Tanodába jár. A kortársai zárkóztatják fel. Szereti a motorokat és szeretne tűzoltó lenni, jegyzem meg róla, illetve még azt, hogy nagy vágya legalább egyszer közösen horgászni a híres Döme Gáborral, aki ezüstérmet nyert a világbajnokságon.

Így telik az idő a déli határon, ahová közel négy óra alatt hozott el az öreg Audi ezen az októberi reggelen, miután Lakatos Norbert minden kelléket bepakolt a csomagtartóba a gödöllői albérlet kapujában, ahol épp most romlott el a fűtés. A hátsó üléseket ledöntve simán befért a nyolcfokos létra, a vödrök, megannyi ecset, a festőhengerek, továbbá más holmik, amelyeknek a németes hangzás miatt képtelen voltam megjegyezni a nevét.

Norbi munkatempójához hasonlót nagyon ritkán látni magyar mesterembertől. Mozdulatai olajozottak, órák alatt egy-két csepp festék hullik a padlóra. Nagyon gyorsan vált ismertté, de nem ezért. Nem tud és nem is akar mit kezdeni a hírességgel, pedig néhány ismerőse azt hiszi milliókat keres, ha felbukkan a tévében. Ők azt is hiszik, hogy életcél felbukkanni a tévében. 

Először egy hajnali benzinkúton szólították meg, majd néhány megyével később, a debreceni festékboltos mesélte szinte fejből Norbi történetét, akire váratlanul zuhant a hírnév, miután a kistarcsai kórház egyik termének kifestésével hálálta meg, hogy meggyógyították a kislányát.

A boltos a saját a gyerekei történetével folytatta. Külföldre mentek, mert itthon nem lehet megélni. Miért nem megy a hála festője is, kérdezte. Magyarként akarja felnevelni a gyerekét, hangzott a válasz a mindenféle színű és minőségű festékek fölött, amelyek közül nekünk csakis a legjobb a megfelelő. Norbi legfeljebb egy-két hétre jár ki Németországba, vagy Hollandiába pénzt keresni, mert szeretne részt venni a gyereknevelésben és vigyázni, hogy lehetőleg ne legyen bekapcsolt televízió a közelben. 

Nem vagyok hős, csak teszem, amit a legjobban szeretek: falakat festek és segítek, ha tudok - mondja, bár tudja, hogy ő most már nem csak egyszerű szobafestő és ezzel mégiscsak kezdeni kell valamit. 

A kistarcsai eset után újabb kórtermek következtek, köztük egy koraszülöttosztályé, ahol a festék már pergett a plafonról. Norbi nem hagyhatta annyiban. Volt még felsorolhatatlanul sok hely, ahol manapság embereket gyógyítanak és ahol évtizedek óta nem volt rendes felújítás. 

Gyakran félreértik. Pénzt akarnak küldeni neki, pedig ő csak munkát fogad el. Van két erős karja, rengeteg lelkesedése, de mindenekelőtt ott a második világháborús katonaláda a szerszámaival. Nem adná a ládát semmiért és az új fúrógép árát is maga keresi meg, amikor éppen nem jótékonyságból fest. Ha sikerül előrelépnie, éppen olyan húszéves Audit vesz a munkához, mint a miénk, állapítja meg, amikor éppen ő vezet. Beférne egy kisebb brigád, de főnök nem lenne az autóban, mert olyan csapatot szeretne, ahol mindenki tudja mi a dolga és nincs szükség utasításokra.

Zavarba ejtő dolog újságírónak lenni ennyire pontosan cselekvő emberek társaságában, ezért amikor éppen együtt kenjük a falakat, megpróbálom a lehető legkevesebb kárt okozni. Miközben Norbi néhány óra alatt az összes falat és a plafont is hófehérré változtatja, az én eredményeim a sarkokba húzott csíkokban (vagy, ahogy ő mondja, a sneidolásban), illetve a takarószalag felragasztásában mérhetők.

Délután négyre végzünk a mindennel, ígérte az ország festője reggel kilenckor a toldi verőfényben. Négy óra nyolc percet mutatott az Audi fedélzeti vekkere, amikor kitolattunk a tanoda udvaráról. Szakadó esőben értünk vissza Gödöllőre. Siettünk, mert este még át kellett ugornia valakihez, akinél levált a friss tapéta. Nem fordítottunk túl sok időt a búcsúra, mert Lakatos Norbert nem szeretné, ha bárki elégedetlen lenne a munkájával.