Érdemes használtat venni 3,5 millióért?

Míg sorozatunk eddigi részeiben ötszázezertől két és fél millió forintig egyértelműen használt autókról volt szó, most egy nagyobb, milliós ugrással már komolyan képbe jönnek az újak is. Persze ennyiért még nem minden igényünket tudjuk nullkilométeres kocsival kielégíteni, de kisautót már kaphatunk. Új autóknál egyébként nem mindig mérvadó a listaár, a legtöbb kereskedésben eleve kalkulálhatunk valamilyen kedvezménnyel. Így 3,5 milláért most is találhatunk többek közt Suzuki Swiftet, Ignist és Balenót, Kia Picantót és Riót, Peugeot 208-at, Skoda Fabiát, Citroën C3-at, vagy éppen Opel Corsa E-t.

Hogy érdemes-e új autóban gondolkodni, sok tényezőtől függ. Ajánlatos szem előtt tartani az értékvesztést, és megnézni, mennyibe kerül ugyanaz  egy-kétévesen, kevés kilométerrel. Egy szalonúj Corsa E például 3,4 millió körül vihető haza, de kétévesen, 10-20-30 ezerrel az órájában megkapjuk 2,7-3 millió közt is. Szerintem akkor lehet érdemes újat venni, ha az adott keretbe belefér az a méret és felszereltség, amire szükségünk van, és nem tervezzük rövid időn belül az eladást. Mindenképpen mellette szól, hogy az első pillanattól ismerjük a szerviztörténetét, és persze van hosszú garancia is.

Kisautók három és fél millióig

Kisautóból tehát akár újonnan is sokfélét választhatunk, de használtan még színesebb a paletta. A japánokkal kezdve a sort mindenképpen említést érdemel a Toyota Yaris. Ebből újat nem, de szinte újat vehetünk ennyiért: a harmadik generáció 2014 utáni, fészliftes változatait. Ennyire friss Toyotánál nagy buktatók nemigen lehetnek, de az 1,33 literes Dual VVT-i-k hajlamosak eszegetni az olajat, míg az 1,4-es dízelek porlasztóival, illetve a részecskeszűrővel lehet gond, de ahhoz azért már kell a kilométer.

Kétségkívül az egyik legdögösebb kiskocsi a Kodo-dizájnos Mazda 2-es. Nagyon eltalált stílus, ami a hatosnál csúcsosodik ki igazán, de a törpének is jól áll. Annyira friss, hogy sok tapasztalat még nincs vele, de előfordult már lengéscsillapító-csere kétezer kilométer körül. Találunk már kétéves Nissan Micrákat is, ezek sem rosszak, de kissé aggasztó korai AC-pumpa-cseréről, vagy elektronikai zűrökről hallani.

Valamivel idősebbek, 4-5 évesek az ebben az ársávban megvehető Honda Jazzek. Nagyon jó hírük van, nyilván ezért is tartják jól az árukat. Suzuki Swiftből akár újat is kapunk, de ebben a kategóriában mennek az előző generáció keveset futott, megkímélt példányai, valamint az egy-kétéves Celeriók is.

Koreai vonalon a Kia Picantóból és Rióból újat vehetünk. Utóbbiban az 1,25-ös benzinest gyengének éreztem, az 1,4-es sem egy erőgép, de azzal már együtt lehet élni a mindennapokban. Egyébként jól összerakott, kellemes minőségérzetű kisautó. Hasonlóan jó irány a Hyundai i20, abból 2017-2018-asokat kínálnak ezért az összegért.

Németre váltva a Volkswagen-csoporttól becsúszhat új Skoda Fabia, de a realitás inkább a pár éves, csakúgy, mint Seat Ibizából. A Volkswagen Polo esetében ez az ötödik széria ársávja, itt négy-ötéves autókról beszélünk. Ezeknél a TSI turbós benzinmotorok kokszosodása lehet költséges. Prémiumban az Audi A1 felé kacsintgathatunk.

Opeléknél a nagyobb merítés Corsa E-ből mutatkozik. A tulajok szeretik, nem nagyon panaszkodnak meghibásodásokra. Gondos gazdától jókat foghatunk ki, de mivel kifutó modell, készletkisöpréssel akár újat is vehetünk. Kisebb, de jobban megnézik az Adamot, az sem betegágy.

A Ford Fiesta hetedik generációját az előző részekben már kiveséztük, ebből fészlifteseket is vehetünk. A dízelek képesek kinyomni a nívópálcát, lehetnek elektronikai zűrök, és gyári visszahívás volt a biztonsági öv rögzítési pontjának javítására.

Mókás, stílusos gép francia fronton az aktuális Citroën C3, kívül-belül rengeteg ötlettel. Inkább a 82 lovast venném, mintsem a 68 lóerőset. Sok tapasztalat még nincs velük, de ez egyben azt jelenti, hogy az elmúlt két évben nem derült fény komolyabb hibákra. Jobban ismerjük már a C1-est, amelynek vészvillogó-kapcsolója eltörhet, a sebességváltó pontatlan, lötyögős.

Sturcz Anti pár hónapja járt az új Renault Clio bemutatóján, mi pedig a 3,5 milliós ársávban az éppen kifutó elődöt találjuk. Akár tizenpárezret futott, majdnem új példányokra is rácsaphatunk. Érdemes azonban odafigyelni a visszahívásokra: legaggasztóbb a fékhiba, de az első kerékagyak, a fényszóró-magasságállító, a hátsó ülések rögzítése, és a fékcsövek miatt is rendeltek vissza autókat.

TIPP: Nem lehet rossz választás egy keveset futott, sőt akár új Suzuki Swift az aktuális generációból. Az 1,2-es benzinessel is jó vezetni, kevés gyártó kínál ilyen életteli szívómotort.

Milyen kompaktot kapunk 3,5 millióig?

A kisautókhoz képest a kompaktok már univerzálisabban használható autók. Többnyire kielégítik egy átlagos család igényeit, és városon kívüli utazások során is nagyobb komfortot, biztonságérzetet nyújtanak. Ugyanakkor ebből a pénzből újról nem álmodozhatunk.

Honda Civicből szintet lépünk, már a 2011 utáni szériából is szemezgethetünk. A népítélkezők az előzőnél is jobbnak tartják, kirívó esetekben a motorvezérlő, az ABS-jeladó, az ESP, a Start-Stop és egyéb elektronikák hibáiról hallani.

Nagy a választék Toyota Aurisból, annak is a második generációjából. Jó autó, de érdemes figyelni arra, amit a Yarisnál leírtunk: az 1,33-as benzines az olajat eheti, az 1,4-es dízelnek idővel a porlasztói és a részecskeszűrője jelenthet zsebbenyúlós költséget. Ebben az időszakban a Corolla a szedánt jelentette.

Aki Mazdát nézne, itt már a 2013 utáni, kodós 3-asból is talál néhányat, de érdemi választékról nem beszélhetünk. Mindenesetre ebből a benzines tűnik jobb döntésnek, a dízeleknél a részecskeszűrő okozhat gondot, ha félbeszakad a regenerációs ciklus. Továbbá az olajszivattyú meghajtása sem bírja örökké. Az előző szériából is érdemes inkább benzinest keresni.

Megfontolandó alternatíva a koreai páros: a Hyundai i30 és a Kia Ceed. Ezek is jó autók, benzinessel és dízellel is vehetők, de a benzinmotorok közül azért elkél az 1,6-os. A blokkolásgátlójuk nem a leghatékonyabb, de más érdemi hibáról nem nagyon hallani.

Akinek inkább német autókra porcosodik, hamar ki tud kötni a Volkswagen Golfnál. Ennyi pénzért már hatról hétre is juthatunk, ugyanis VII-esből nagyobb a választék, mint az egyébként még mindig szép számmal megtalálható VI-osból. Jó a minőségérzet és az ergonómia, jól használható autó, de a motorválasztás okozhat nehéz perceket. A TSI benzinesek hajlamosak a kokszosodásra, szívómotoros hetes meg már nincs. Talán a common rail dízelekkel jobb választás lehet, de azért ott is belefuthatunk költséges javításba. Csakúgy, mint a DSG-váltóval.

Házon belül megnézhetjük még a Seat Leont, illetve a közös alapokon nyugvó Seat Toledo-Skoda Rapid párost. Utóbbi kettő elérhető 1,2-es szívó benzinmotorral, bár ritka, ráadásul egy kompakthoz a 75 lóerő nem is sok. A Rapidnál egyébként az összeszerelési- és anyagminőségre vannak panaszok.

Megjelennek már az Opel Astra K-k is három és félért, de többségben még mindig a J van. A J-nél az 1,4-es szívómotor a kategória egyik legnehezebb kasznijához kevéske. Elromolhat a tempomat, és túl korán kezdheti rágcsálni a rozsda. A K-t szintén nem szívó 1,4-essel venném, a turbósnál pedig előfordul feljegyzés motorhibáról – dugattyúrepedésről egész pontosan. A kínálat zöme 1,6-os dízel, takarékos, jó karakter motorral, de sok információ még nem áll rendelkezésre a megbízhatóságáról.

Nem véletlenül népszerű a Ford Focus, hiszen jó megjelenésű, elég jól összerakott autó. Sokáig, nyolc évig volt gyártásban a harmadik generáció, ezeket kapjuk három és félért is. A Ecoboost benzinesek hűtőrendszere okozhat álmatlan éjszakákat, extrém esetben akár kigyulladás is előfordult már. Az ezres turbós emellett még nem is egy kimondottan kellemes karakterű motor. A dízelmotorok a PSA-val közösek, tartósak, de a részecskeszűrő, a porlasztócsúcsok, az EGR-szelep és a kettős tömegű lendkerék érzékeny pontok lehetnek.

Zárjuk a németeket prémiummal. Audi A3-ból vegyes a felhozatal, de nagyobb eséllyel kapunk jót a 2012. augusztusi modellváltás előtti kettes szériából. Típushibaként az NOx-szenzort említhetjük, de esetenként lehet probléma a motorvezérléssel, az elektronikával, vagy az olajfogyasztással. Dízelek közül a 2.0 PD TDI-vel érdemes vigyázni, a Siemens PD-elemek voltak kevésbé tartósak.

Az 1-es BMW E87-es első generációja mellett itt már elkezdenek beszivárogni a keresőbe az F20-as második szériások is. Előbbinél az N45-ös 116i-k ehetik az olajat, háromhengerezhetnek, és kényes a vezérlésük, valamint csörgő, szakadó lánc, elkopó lánckerekek, szélsőséges esetben repedő hengerfalak rémisztik azokat, akik 118d-re vagy 120d-re ácsingóznak. Utóbbiban már nincs ott a hírhedt N45-ös 1,6-os, és az N47-es dízel betegségeit is kiküszöbölték. Merciből nincs túl sok ennyiért, a W169-es A osztály néhány szebb darabja csúszik ebbe az árkategóriába.

Ha franciát szeretnénk, ennyiért már megvehetjük a Peugeot 308 második generációját. Pofás külső, igényes belső, jól bírják a HDI-motorok. Az 1,6-os benzines vezérlése nem a legtartósabb konstrukció, és egyes szenzorokkal is meggyűlhet a bajunk. 2010 utáni Citroën C4-eseknél előfordul, hogy hidegen a szelepek koncerteznek, de van feljegyzés állóhelyben kigyulladó dízel C4-esről is.

Mind harmadik, mind negyedik generációs Renault Mégane-ok közül szemezgethetünk. Előbbiekből az 1,6-osok sokat ehetnek, a dízeleknek az üzemanyagrendszer lehet a gyengéje. Utóbbiaknál is ott van a nem is túl dinamikus, nem is túl takarékos SCe szívó benzines. Nem tökéletes az általános összeszerelési minőség, ugyanakkor meghibásodásokról nincs még sok információ, de elég friss is még a modell, bő három éve van piacon.

Végül egy olasz: a Fiat Tipo. Kimondottan vonzó forma, a motorok közül pedig már az 1,4-es belépő-benzines is egészen használható. A T-Jettel dinamikusabb, de zabálni is tud. Nem rosszak a dízelek sem. Mivel még a legidősebb példányok is csak háromévesek, típushibák nem lepleződtek le, de légzsákkal kapcsolatos problémák miatt volt visszahívás a 2016 őszén gyártott példányokra.

TIPP: Kia Ceed és Hyundai i30. Egyhatos benzinessel vagy szintén 1,6 literes dízellel venném. Ezek már valóban az európai igényekhez igazított autók a két koreai márkától.

Mit rejt a középkategória 3,5 millió alatt?

Ahogyan a sorozat eddigi részeiben, úgy most is elsősorban méret alapján differenciálunk, nem pedig az új autóknál érvényes besorolást használjuk. Ennek oka, hogy bár például egy Kia Optima alapvetően középkategóriás autó, méreteiben mégis közelebb áll mondjuk az A6-os Audihoz, mint az A4-eshez. Mivel itt használt autókról van szó, mi igyekszünk inkább adott méretű autókat ajánlani, mintsem elveszni a prémium-nem prémium preferenciaskálán. Így jelen esetben a 4,85 méteres hossz jelenti a határt.

Ha valaki középkategóriás autóban látja a megoldást, fel kell készülnie arra, hogy idősebb kocsival kell beérnie, mintha kicsit vagy kompaktot venne. Audi A4-esből (illetve bejön a képbe az A5 is) ezért az árért előrelépünk egy generációt, és már a B8-asokat nézegethetjük. A TFSI-tulajdonosok elvétve panaszkodnak olajfogyasztásra, szívómotor pedig csak 3,2 litertől felfelé van. Jó választás lehet a kétliteres dízel. Előfordulhatnak gondok az elektronikával, nem példa nélküli az sem, hogy emiatt tiltja az indítást.

BMW-ből ez még mindig az E90-ek árszintje, F30-as 3-ast még csak elvétve dob fel a kereső. A fészliftes példányokban is kerülendő az N45-ös benzinmotor, valamint a láncszakadós N47 dízel. Utóbbi 2011 márciusa utáni gyártással bátrabban vehető, de figyeljünk oda az EGR-rendszer és a műanyag szívócső állapotára, mert az utóbbi években sok ilyen motorral autó vált a lángok martalékává. Az alumínium karosszériaelemeknek köszönhetően nem jellemző a rozsdásodás, így legalább ezzel nem lesz gondunk.

A Mercedes C osztály W204-es (illetve S204, C204) harmadik generációját a tulajdonosok jobban szeretik, elégedettebbek vele, mint az előddel. Bajok azért ezzel is lehetnek. Ha az üzemanyagszűrőnél található előmelegítő feladja a harcot, elfolyhat a gázolaj, a dízelek befecskendezőivel is lehetnek gondok. Vízpumpát is sokaknak cseréltek idő előtt. A legbosszantóbb, hogy sokszor trélerezés volt a különféle hibajelenségek következménye. A fényezés sem a legmagasabb színvonalat képviseli.

Volkswagen Passatból többségében a hetedik generáció hirdetései töltik meg a monitort, amely jó autó, de érdemes a TSI-motorok kokszosodására odafigyelni. A dízel jó, de városba nem ideális, az EGR-rel, a részecskeszűrővel és a kettős tömegű lendkerékkel gyűlhet meg a bajunk. Konszernen belül ott van még a tíz centivel kisebb Skoda Octavia III. A motorokra ugyanaz érvényes, de itt a kisebb TSI-ket is megtaláljuk – számomra az ezres turbós kellemetlen karakterű. A tulajok pontatlan illesztésekre, hanyag hézagokra és kisebb, bosszantó meghibásodásokra panaszkodnak.

A biztonság és tartósság legendája övezi a Volvókat, és a 2010 után gyártott S60 alapvetően tényleg nem rossz autó. Ugyanakkor épp a tartósságnak mond ellent, hogy a belső tér elhasználódását, kopást, szakadást említenek a legtöbben.

A franciaautó-hívők találnak szép számmal a Peugeot 508-asból. Ebből kifoghatunk egészen fiatal, 5-6 év körüli darabokat. A benzinesek közül az 1,6-os Prince-motor a húszas halállistán is rajta van, a maga elállítódó vezérlésével. Ez 2010 áprilisáig volt fokozottan rizikós, az 508-asban már kevésbé az. Ritkábban az egészen fiatalon elhulló klímakompresszorról is hallani.

Ha Peugeot-t nem akarunk, de francia nagyautó kell, akkor ott a már korábban említett Citroën C5. Vannak, akiknek a hidrós futóművel gyűlt meg a bajuk, de a motorvezérlés, a klíma, valamint a CAN-busz rendszer vezérlője is tud bosszúságot okozni. Sok autóban a biztonsági övet is garanciában cserélték. A hármas Renault Laguna mellett elvétve felbukkan a kuriózumnak számító Renault Latitude is. Persze a ritkaság miatt nem fogunk minden utcasarkon beszerezni hozzá bontott alkatrészeket, és a tapasztalat is kevés velük.

Középkategóriás japánból három választásunk van. A Toyota Avensis harmadik sorozata szögletesebb, agresszívabb dizájnt képvisel, mint elődje. Motorpalettájáról lényegében bármit választhatunk, ugyanis az 1,8-as benzineseknél nincs már az a magas olajfogyasztás, ami az elődnél 2005 júliusáig gyakran jelentkezett. A 2,2-es dízelek 2009 után lettek kockázatmentesek, addig a részecskeszűrő, az EGR-szelep és a vízkör voltak a gyengéi. Általánosságban még a csomagtérajtó kárpitjának leválása nem ritka, esetleg az ajtókárpitok zörgése.

A Mazda 6 második generációja szintén jó autó, főleg benzinessel ajánlott. Ennyiért azonban már a harmadik szériából is fel-felbukkan néhány. Utóbbiból 3,5 millió alatt benzinest nem kapni, a dízelnél pedig akkor van baj, ha többször is megszakad a részecskeszűrő regenerációs ciklusa, ilyenkor elégetetlen gázolaj jut az olajrendszerbe, és változatos hibakódokat produkál. Az olajszivattyú hajtólánca sem örök életű. A 2012-től gyártott 6-osoknál visszahívás volt többek közt a kokszosodás, a vízszivárgásnak kitett kézifék és a DC/DC konverter meghibásodása miatt.

Jó szívvel ajánlható a Honda Accord nyolcadik generációja, mind benzinmotorral, mind dízellel. A klíma romolhat el – mind fizikai problémák, mind szoftveres gondok előfordulhatnak. Ezen kívül a szélvédő díszléce szökhet el a helyéről. Kevés eladó van második szériás Lexus IS-ből. Ezekből a benzines a jobb vétel.

Dél-Koreából erős versenyző a Hyundai i40. Konkrétan típushibának számító bajokról nem tudni, de elvétve említenek EGR-gondokat, a szelep cseréje drága lehet. Az adaptív fényszóró állítómotorja még inkább zsebbenyúlós. Egyébként a benzines és a dízel változatok is jók.

TIPP: Jó választás lehet egy Hyundai i40-es, ha sokat megyünk, érdemes a dízelt venni, egész takarékos tud lenni.

Akinek ez nem elég

Tíz év körüli német prémium nagykocsit már nem biztos, hogy nyugodt szívvel mernék venni ebben az árkategóriában, mert itt még az alkatrészárak nem szállingóztak le annyira, hogy ne lehessen belefutni fájdalmas összegekbe, ha beüt valami közepesen komoly krach.

Aki nálam bátrabb, Audi A6-ból a C6-os szériát nézze meg. Tágas, jól összerakott utazóautó, de elektromos gondok, futóműhibák jellemzőek. Kétliteres dízelből a CR jobb, mint a PD, a nagyobb gázolajosoknál a vezérléssel (láncfeszítő) lehet problémánk.

5-ös BMW-re keresve már nemcsak az E60-as, hanem a 2010 utáni F10-es generáció néhány példánya is szembe jöhet. Ezeknél bár nem általános, de rémisztő probléma a főként N47-es és N57-es dízeleknél jelentkező spontán kigyulladás. A népítéletek elektronikai anomáliákról számolnak be.

Mercedes-Benz E osztályból is generációt váltunk az előző cikkhez képest, hiszen immár a W212-es is elérhetővé válik. Visszatérő hibajelenség az egyik hűtővízcső lyukadása, és a kormánymű adhatja meg magát. A dízelmotor nem a szegmens legcsöndesebbike.

Az Opel Insignia A fészliftes példányai is beférnek 3,5 millió alá: a 2013-as frissítés új motorokat is hozott a palettára. A dízeleknél turbócső-repedésre, az örvénycsappantyúk elfáradására számíthatunk, és ebben is van kettős tömegű lendkerék, meg részecskeszűrő. Benzinesből meg nagyon kevés van.

A Ford Mondeók zöme ennyiért a negyedik generációból való, ezek az elődnél sokkal jobb, megbízhatóbb autók, a dízelek is bátrabban vehetők. Az 1,6 Ecoboostot a hűtőrendszer hibája ölheti meg. A következő, 2014 utáni Mondeo is elő-előjön már – érdekes, hogy a népítélkezők ezeknél újra panaszkodnak a dízelek üzemanyagrendszerére: relé, porlasztók, nagynyomású szivattyú.

A 2008 utáni, avagy második generációs Superb jó lehet akár az 1,9 PD TDI-vel, vagy a CR-ekkel. A benzinesek ritkák, a TSI-kre jellemző a kokszosodás. Az autó amúgy jól összerakott, hatalmas utastere van, a csomagtere pedig egészen gigantikus. Típushiba a láncfeszítő elgyengülése és a csomagtér zárja.

TIPP: Egyik kedvencem a Skoda Superb. Egy kétliteres dízellel, kézi váltóval sokáig szolgálhat, de egy körültekintően kiválasztott DSG-s sem ördögtől való. Az egyik legtágasabb a szegmensben.

Hétszemélyest három és fél milláért

Ha nagy a család, és nem elég öt ülés, szintén van pár modell, amin érdemes elgondolkodni. Japán autók közül mindjárt ott van a Toyota Verso, amelyből két generációból választhatunk. Az elsőből jó eséllyel a szebbeket mérik, a másodiknál jobban résen kell lenni. Egyik sem számít elromlósnak. Műszakilag megbízható a Mazda 5 is, de abból sajnos előfordulnak viszonylag fiatalon is szétrohadt példányok.

Volkswagenből a gyártás végi I-es Touranokba botlunk, már ha kisebb helykínálattal is beérjük. Akinek ez nem elég tágas, keresheti inkább a Sharant, vagy annak spanyol változatát, a Seat Alhambrát. Mindháromra érvényes – ahogy a VW-csoport többi modelljére is –, hogy a TSI turbómotorok kokszosodnak. A CR TDI-k jók, de nem a város a természetes közegük. Gyenge pont lehet a DSG váltó.

Az Opel Zafira B-nek nincs túl jó híre, az elődnél sokkal kényesebbnek tartják a tapasztalatok alapján. Különösen a dízelek problémásak: EGR, részecskeszűrő, generátor – széles a skála. Motorvariánstól függetlenül előjönnek váltóhibák is.

A Fordnál ebben a műfajban a legkisebb a C-Max, eggyel fölötte a C-Max Grand, majd jön az S-Max, végül azonos tengelytávval, de hosszabb és magasabb kiadásban a Galaxy. Az 1,0 és 1,6 Ecoboostok vízköre tartogathat kellemetlen meglepetéseket, a szívó benzinesek biztosabb választásnak számítanak, de a dízelek sem rosszak. A C-Maxnál emellett a feljegyzések szerint zörgő beltérre, a kuplung munkahengerekre, a dízeleknél részecskeszűrőre, porlasztókra és a kettős tömegű lendkerékre panaszkodnak.

Franciából a Renault Grand Scénic, illetve a Citroën Grand C4 Picasso lehet megoldás. Előbbinél szomjas turbómotorokról, hengerfej- és hajtórúdcsapágy-bajokról hallani, de ezek nem típushibák. Utóbbinál a fékek, a kormánymű, valamint az elektronika lehet hibaforrás.

Végül nézzük a Fiatot: Freemontból egészen értelmezhető mennyiség van jelen a piacon. A kínálat kilencven százaléka kétliteres Multijet dízel. Sok tapasztalat ezekkel az autókkal még nincs, de a tulajok beszámolnak az ablaktörlőmotor haláláról, esetleg megmakkanó generátorról.

TIPP: Nyugodt szívvel bízhatunk a Toyota Versókban. A motorpalettáról is szabadon választhatunk, ekkorra a benzinesek és dízelek betegségeit is kiküszöbölték a japánok.

Crossoverek, SUV-ok három és félért

A Nissan Qashqai-t inkább szívó benzinmotorral vinném haza, az 1,5 dCi-knél az üzemanyagrendszerrel lehetnek problémák, igaz, az évek során sok gyerekbetegséget kiküszöbölt a gyártó. Egyébként váltóproblémák és megzörgősödő beltér is előfordulhat. Ezért az árért akár hétszemélyest is kifoghatunk. Aki vadabb formáról álmodozik, nézzen Juke-ot.

A hármas Toyota RAV4-nél a 2,2-es dízellel vannak konstrukciós problémák: EGR, részecskeszűrő, hengerfej. A 2006 és 2012 közötti Honda CR-V-k döntő többsége 2,2-es dízel a hazai használtpiacon. Ezek nagyon jó motorok, de elő-előfordulhat megnövekedett olajfogyasztás. Ennyi pénzért már van bőven benzines is, szintén bátran vehető. Nem különösebben elromlós autó.

A Mazda CX-7-esekben feladhatja a harcot a turbó, a kettős tömegű lendkerék és a kuplung is, ezek igen zsebbenyúlósak. Nem példa nélküli a vezérműlánc megnyúlása sem. A japán luxus kedvelői kacsintgathatnak a Lexus RX felé is.

A koreaiaknál a Hyundai Tucson helyett ebben az időszakban ix35 volt, de az is megbízható, tartós technika, mind benzines, mind dízelmotorral. A népítélkezők legfeljebb apróbb zűrökről, kontakthibákról számolnak be. Nem rossz a nagyobb Santa Fe sem. Kiából a kisebbik a Sportage, a nagyobb a Sorento – ezek műszakilag párba állíthatók a két Hyundai-jal.

Kilenc évig volt gyártásban a Volkswagen Tiguan első szériája. Az automata váltóval gyűlhet meg a bajunk, és ugye felmerülhet a kokszosodás a TSI-knél. Esetenként előfordul, hogy nem old ki az elektromos kézifék. Konszernen belül a kompakt crossover kategóriában indul a Škoda Yeti.

Az Opel Mokka érdekes sorsot kapott: miután a márkát felvásárolta a PSA, egyértelművé vált, hogy a Crossland X-féle vonalat viszik tovább, ez pedig betette a kaput a General Motors-féle platformra épülő Mokkának. Pedig az egy minőségibbnek ható, az úton is jobban viselkedő autó. Az 1,4-es turbómotorral iszákos, de a megbízhatóságáról nem hallani rosszakat.

Európa egyik kedvenc crossovere a Renault Captur, amely a Clio alapjaira készült, így műszakilag is hasonló tartalmat kapunk. Az 1,2-es turbó benzin és az 1,5-ös dízel is jól használható, a 0,9 TCe viszont dinamikus országúti autózáshoz már kevéske. A feltöltött motoroknál a turbó nyomásszabályzója adhatja meg magát.

A Capturnél nagyobb a Koleos (első generáció), amihez nagyobb motorok is dukálnak. Idehaza nem meglepő módon a kétliteres dízel népszerűbb volt a 2,5-ös benzinesnél. A nagy dCi nem a legkifinomultabb járáskultúrájú motor a kategóriában. Amúgy a Koleosnál kuplunghibák fordulnak elő, és kisebb elektromos zűrök.

TIPP: A Toyota RAV4-et venném, masszív konstrukció, jól is néz ki, és még családi autónak is elmegy.

Három és félért megmenteném a bolygót

Egyelőre igen ellentmondásos az alternatív hajtások témaköre. Vannak, akik azt veszik elő, hogy ugye zéró emisszió, míg mások a Well-to-wheel kibocsátást számolgatják. A lényeg, hogy ha valaki hibridet vagy elektromost szeretne, ennyiért már azt is vehet.

Kezdjük a hibridekkel. Leginkább Toyota Prius és Auris van 3,5 millió alatt. Az Aurisban is a harmadik generációs Prius hajtáslánca van, ám az inverter- és akkumulátorhibákat kijavították. Szubjektív, de szerintem sokkal jobban is néz ki, legalább vizuálisan autószerűbb. Mert azért a vezetési élmény fényévekre van attól, amit egy bármilyen, belsőégésű motorral szerelt személyautóban megszoktunk. Persze ha megbarátkozunk vele, akkor jól szolgálhat.

Aki rövid távokat megy, mondjuk 30-40 kilométereket ingázik, esetleg még a munkahelyén is tud tölteni, jól járhat az Amperával. Oké, ezt mondjuk hatótávnövelős villanyautóként próbálták elsütni, csak éppen ötször-nyolcszor többet megy egy tank benzinnel, mint egy teljes töltéssel. Egyébként az akkucsomagja jól bírja. Típushibái közt említhető a kormányzár, a kilincs mikrokapcsolója, a hátsó lámpák párásodása. Ha a magasfeszültségű töltési rendszer hibát jelez, sokszor elég az akkusarut levenni, ha nem, akkor szoftverfrissítés szükséges. Egyébként nagyon jó a klubélet, és már szerelőt is találni az Amperához.

A teljesen elektromos autók között találunk Renault Twizy-t, ami leginkább a városi helyváltoztatás jópofa eszköze. Ebből 2,5 millió körül garanciálisat kapni. Egy fokkal autószerűbb a Citroën C-Zero–Peugeot Ion–Mitsubishi i-MiEV-trió. Ezek közös technikát használnak, kábé 100 kilométert mennek egy teli töltéssel. A Nissan Leaf már jobban hasonlít egy átlagos személyautóra, 7-8 éveseket mérnek 3-3,5 millióért. Ez már 120-150 kilométeres hatótávot tud, vagyis simán alkalmas egy ovi-suli-meló-bevásárlás-haza körre, agglomerációs ingázásra.

Aki használtan tervez villanyautót venni, mindenképpen kalkuláljon azzal, hogy ezek még kompromisszumos megoldást jelentenek. Ha kirándulnánk egy közepesen nagyot, esetleg külföldre mennénk, be kell tervezni a töltéseket. Nem működik az, hogy reggel beülök, este meg már a horvát tengerparton áztatom az alfelem.

TIPP: Talán az Amperát választanám. A melóba járás kijön benzin nélkül, benzinnel pedig hosszabb útra is elindulhatunk. Nagyon dinamikusak nem leszünk, de 6-9 liter közt eljárunk vele.

Ez tehát a kínálat két és fél milliótól három és félig a magyar használtautó-piacon. A sorozat első részét a félmillió alatti ajánlatokkal erre találjátok:

Fél- és egymillió közötti használtakért ide klikkeljetek:

Egymillió és másfél millió közti ársávban ez a helyzet:

Másféltől kétmillióig ezeket lehet venni:

Kettő és félért ilyeneket adnak:

Az autóvásárlással kapcsolatos teendőkről készült videósorozat, a Nepperpercek epizódjai erre:

A Becsületesnepper mesterkurzusa itt található:

A kerülendő, típushibás motorok listája ezen a linken:

Az ajánlott motorokról szóló cikkünket pedig itt:

Hogy melyik típus rohad? Az is kiderül:

Használtautó-tesztjeinket itt gyűjtöttük össze, a Népítéletekért erre tessék, konkrét kérdéseket pedig itt lehet feltenni a Nepperűzőnek.