Hogyan kerüld ki az eléd ugró szarvast

Tavasszal elkezd látványosan éledezni a természet, ami onnan is látható, hogy a kedvenc szerpentines szakaszok kanyarjai már nem olyan remekül beláthatóak a fák zöldellő lombjaitól. Ilyenkor nem csak a többi közlekedőre kell figyelni, hanem nagyobb gyakorisággal fordul elő, hogy valamilyen vadnak keresztezzük az útját.

Mikor számíthatok vadra az úton?

Szinte bármikor lehet találkozni vaddal az utakon, de a vadászok szerint a leggyakoribb időszakok közé tartozik a szeptember és a november, tehát a szarvasok párzási időszaka, amikor mindenféle veszélyérzet nélkül szaladnak a reprodukciós folyamatok után, még akkor is, ha egy autó áll a szerelemhez vezető úton. A másik jellemző a már említett tavasz, amikor a tél után élelemért kutatnak az állatok, de ilyenkor is inkább a késő délutántól hajnalig tartó idősáv.

Érdemes észben tartani, de ez sem garancia a vadgázolás elkerülésére, hiszen az állatok mozgása nem időponthoz kötött, bármikor felbukkanhatnak az út menti bozótosban vagy az aszfalton, ahol egyébként simán megcsúszhat, mert a patákat a természet inkább a földútra specifikálta.

Egyes állatok sebessége meghaladja a 20 km/órát is, így a becsapódás már bőven észlelhető. Rókákkal, nyulakkal és fácánokkal is lehet találkozni, de ezek még csak a kisebb testű áldozatok közé tartoznak. A 100 kiló körüli vaddisznók vagy az akár 250 kilós szarvasbikák már jelentős kárt tudnak okozni.

Ki a felelős az elgázolt állatért?

Szegény állatoknak érthető okokból nem rakják ki a vigyázz, autóforgalom táblát, az autósok viszont egyes szakaszokon találkozhatnak piros háromszögbe zárt szarvas táblával (távolságot jelző kiegészítés nélkül 100 méterre vonatkozik), mely egyértelmű figyelmeztetés. Kevés olyan autós van, aki a körzetileg illetékes vadásztársaság telefonszámát mentette el a kedvencek listájára, így célszerű a gázolást követően a rendőrséget értesíteni az esetről.

Ez már csak azért is nagyon fontos, hogy a baleset részletesen és hitelesen dokumentált legyen. Ha még életjelet mutat az állat, véletlenül se közelítsünk hozzá, mert nincs jó kedve ilyenkor, és komoly sérüléseket okozhat. Mielőtt bárki abban gondolkodna, hogy a riadtságot egy ízletesen elkészített vörösboros vadpörkölttel enyhíti, ez már csak azért sem javasolt, mert az elgázolt jószág élve vagy holtan, de a vadásztársaság tulajdona.

Ilyenkor a KRESZ szerint úgy kell megválasztani a jármű sebességét, hogy a belátható távolságon belül elé kerülő akadályok előtt meg tudja állítani a vezető. A szarvasnak viszont soha senki nem szól, hogy féktávon belülre ne ugráljon. Ezért aztán érdemes fokozott figyelemmel közlekedni, de nem javasolt indokolatlanul alacsony sebességgel araszolni az erdőn át vezető utakon.

Ha a vadgázolás a figyelmeztető táblával jelzett szakaszon belül történik, akkor a vadásztársaság kárigénnyel fordulhat a pórul járt autós felé (ez elég ritkán fordul elő). Ha viszont olyan zárt helyen történik baleset, mint az autópálya, akkor az autós fordulhat kártérítési igénnyel a vadásztársaság felé, hiszen ilyenkor az ő felelősségük, hogy ne jusson állat a kerítés másik oldalára. A legtöbb esetben ilyenkor a felek peren kívüli megegyezéssel zárják az ügyet. Mivel a vadkárokra nem érvényes a kötelező felelősségbiztosítás, ezért erre vonatkozó kiegészítő biztosítással vagy a cascóval lehet enyhíteni az anyagi károkat.

Ki tudom kerülni a szarvast?

Amint felbukkan az úton a kikerülhetetlen szarvas (vagy más állat), akkor a leggyakoribb pánikreakció a vészfékezés. Itt fontos megjegyezni, hogy az igazi vészfékezés nem simán csak egy masszív fék, hanem ilyenkor úgy kell beleállni a pedálba, mintha nem csak a tűzfalon, de az aszfalton is át akarnád nyomni. Nagy sebességről fékezve több idő marad reagálni és csökkenthető a becsapódás ereje. Ha nem tudsz eljutni egy vezetéstechnikai tréningre, legalább ezt a videót érdemes megnézni, hogy legyen elképzelésed, hogyan kellene a vészfékezést csinálni.

Alkonyatkor és hajnalban járnak az ilyen éjszakai állatok, melyeknek a szeme eleve a sötéthez szokott. Ezért a reflektorfénytől gyakran mozdulatlanná dermednek, hiszen alig látnak valamit. Érdemes észben tartani, hogy a szarvasok csapatban járnak, közülük a vezér lép ki először az útra, tehát simán követheti őt a többi egyed.

Kőrös András, a hungaroringi Groupama Tanpálya instruktora szerint a kikerülési manőver már inkább gyakorlottabb sofőrök fejében fordul meg, hogy letolnak egy jávorszarvas tesztet élesben. Ha van is esély kikerülni az állatot, akkor is nagyjából csak egy fél autónyi hely áll rendelkezésre ehhez a manőverhez a szűkösebb erdei utakon.

Ha elkerülhetetlen az ütközés, akkor fékezéssel csökkentjük a becsapódás erejét és érdemes a szarvas feneke felé kormányozni az autót, mert vagy mozdulatlan marad, vagy előrefelé halad (ellentétben a macskákkal és a rókával), egyúttal távolabb kerül az agancs is, ami áthatolhat a szélvédőn, jelentős sérüléseket okozva.

Akkor mit tegyek?

Irgalmatlan fékezéssel igyekezz megállni az állat előtt, ha pedig elkerülhetetlen az ütközés, akkor az állat feneke felé célozz. Csattanás után hagyd békén az állatot, különösen akkor, ha még mutat életjelet és értesítsd a rendőrséget.

A 410. Égéstérben Ihász "Yamaha" János volt a vendégünk, akit ekkor nem azért hívtunk meg, mert sajtós volt, hanem mert vadász. Elmondta, hogyan viselkednek a vadak, hogyan szúrhatod ki őket, és azt is, hogy a vadveszély táblánál ő sem 30-cal megy. Egy héttel később pedig kaptunk egy hálálkodó mailt egy hallgatótól, hogy ezzel megmentettük az életét. Szóval érdemes meghallgatni: