Horvát "néni" a legújabb autós csaló?

Már a személyi igazolványok megbuherálásától sem riadnak vissza azok a külföldi csalók, akik a magyar autósokat próbálják becsapni - legalábbis erre mutat minden olyan jel, amivel olvasónk szembesült. Néhány hete megírtuk, hogy milyen trükkökkel próbálják csőbe húzni az autóikat hirdetőket a zömmel külföldről, e-mailben jelentkező csalók.

A gazemberek többsége arra hajt, hogy megszerezze személyes és banki adatainkat, amikkel aztán - legalábbis reményeik szerint - hozzá tudnak férni a bankszámlánkhoz. Van egy másik módszer is, itt kisebb a várható veszteség, de még így is elég fájó lehet az a néhány tízezer forintnyi összeg, amit mindenféle kitalált jogcímen próbálnak elkérni. A metódus nagyjából ugyanaz_ e-mailen jelentkeznek, néhány altató sablonkérdés után pedig rátérnek a fizetéssel kapcsolatos részletekre. Ilyenkor jönnek a bankszámlaszámot, bank nevét és személyes adatokat firtató kérdések, vagy a másik bevett gyakorlat: utaljunk nekik néhány tízezer forintot, mert ennyibe kerül a biztosítás, ami ahhoz kell, hogy elküldjék eladó autónkért a trélert.

A viszontkérdésekre, amikkel az eladó meg szeretne bizonyosodni a külföldi vevő személyazonosságáról, általában nem válaszolnak, ha valaki nagyon köti az ebet a karóhoz és biztossá válik számukra, hogy nem akar ismeretlennek pénzt utalni, akkor pedig felszívódnak. Olvasónk - aki kérte, hogy nevét ne említsük - szinte a végsőkig elment, szerencsére neki már az elejétől gyanús volt, hogy valami nem kerek a történetben. Az ügy azonban meglepő fordulatot vett, hiszen a "vevő" azonosította is magát.

- Meghirdettem egy 22 éves Nissan Almerat a hahun 280 ezerért érvényes papírokkal, működőképesen - kezdte olvasónk. - Nemsokára jelentkezett is egy horvát néni, fordítóprogramos magyarsággal, sőt az eredeti angol szöveget is bent hagyta a levélben. Érdeklődött, hogy megvan-e még a kocsi, amire én adtam egy egy mondatos választ, aztán jöttek a szokásos kamu kérdések a gyanú eloszlatására, és a szintén kitalált duma, hogy sajnos véletlenül bezárta már az oldalam, és adjak már meg neki pár alapadatot meg az árát euróban. Erre én még mindig normálisan válaszoltam, de a hirdetésben szereplőnél magasabb eurós árat adtam meg. Ezután ő bemásolta szó szerint azt a választ, ami a korábbi cikketekben is szerepelt (elégedett az árral, küldi a szállítót, de adjam meg az adataimat). Próbáltam megfordítani a helyzetet és az ő logikájával érvelve megtudni a kilétét, így hivatkozva a bankomra és az adásvételi szerződés előkészítésére, elkértem a személyi igazolványának másolatát. Természetesen hezitálni kezdett, majd mondta hogy el tudja küldeni, de előbb én adjam meg az adataimat. 

Amikor némi huzavona után sikerült vele megértetni vele, hogy az adásvételihez szükség van az ő adataira is, a vevőjelölt körülbelül négy árán át egyáltalán nem jelentkezett, olvasónk azt hitte, hogy ezzel véget is ért a párbeszéd. Aztán hirtelen újabb levél érkezett, benne egy horvát néni személyi igazolványával. Olvasónk ezután már nem akart válaszolni az érdeklődőnek - azóta egyébként el is tudta már adni a kocsit - de szinte biztos, hogy jól döntött: mekkora a valószínűsége annak, hogy egy horvátországi nénike Magyarországról akarna autót venni, magára vállalva a szállítás megszervezésének és az ottani forgalomba helyezésnek a nyűgjét?

Az igazi intő jel persze nem ez, hanem a már jól ismert séma lépésről-lépésre való követése volt. Nem tudjuk elégszer hangsúlyozni: aki bármikor hasonló érdeklődővel találkozik, a szokottnál is legyen óvatosabb és gyanakvóbb. Nem biztos persze, hogy átverésről van szó, de sajnos nagy az esélye. Ráadásul ilyenkor a feljelentés sem feltétlenül vezet eredményre, hiszen az elkövetők azonnal felszívódnak, mihelyst megkapják a pénzt, amit olyan internetes bankszámlákra kérnek, ami ugyancsak lenyomozhatatlan.