Az automatizált mosóberendezéseknek is megvan a maguk veszélye

Nincs is ezzel semmi probléma, általában biztonságosan üzemelnek ezek a berendezések. A keféket is rendszeresen cserélik bennük, az évek alatt felhordott mikrokarcokat pedig egy alapos polírozással el lehet tüntetni, az még nem a világ, ha 5-6 évente be kell utalni az autót egy teljes kozmetikára. 

Néha viszont megesik, hogy a gépi mosó karosszériaelemet eszik

Olvasónk egy pár éves VW Touareg-gel rója az utakat, rendszeres látogatója az egyik legnagyobb magyar kúthálózat automata mosóberendezéseinek. Akkurátusan gyűjti a számlákat is, a prémium programra jogosító 3.000 forintos bizonylatokat rendre elteszi. Szerencséjére legutóbb is így tett, pedig álmában sem gondolta volna, hogy baj lehet egy szimpla mosásból. 

Az autó gond nélkül átjutott a mosóberendezésen, már csak a hátsó ajtót tisztította a gép, amikor éktelen ropogás türemkedett be a vízcsobogás nyugtató hangja mellé az utastérbe. Baj van, az már a hangokból bizonyos volt. Olvasónk megőrizte lélekjelenlétét, véget is vetett a bulinak rögvest, rácsapott a vészleállító nagy piros gombjára. Az sem kizárt, hogy évek óta várta ezt a mozis klisét, de valószínűleg nem ilyen körülményekre gondolt. 

Az anyagi kár jelentősnek bizonyult, a forgó kefék magukkal ragadták a hátsó ajtó teljes felső (műanyag) burkolatát, spoilerrel együtt. Érteni azonban senki sem értette, miként sikerült ezt így összehozni, a kefék nem vákuummal dolgoznak, az elem pedig egyáltalán nem állt ki a karosszéria síkjából, és még csak nem is utólagos kiegészítő vagy gyári extra volt, hanem a karosszéria szerves része. 

A mosó kezelője olvasónk elmondása szerint segítőkész és informatív volt. A diskurzusból az is kiderült, hogy a mosó a közelmúltban esett át egy karbantartáson-beállításon, amely során egy kicsit erőteljesebbre állították a kefefejek nyomóerejét, sok volt ugyanis a panasz a túl lagymatag végeredmények miatt. Sőt, az is kiderült, hogy nem olvasónk volt az egyetlen áldozat az adott évben, a mosókefék már elfogyasztottak egy másik autóról valamit korábban. 

A kedélyek lenyugvásához jelentősen hozzátett a kútkezelők empatikus hozzáállása, jegyzőkönyvet rögzítettek az esetről és megkezdték az adminisztratív aktatologatást. Mi baj lehet a már meglévőn kívül? - gondolta olvasónk, bizonyára van biztosításuk ilyen esetekre. 

Biztosítás? Az van, de a mosót mindenki csak saját felelősségre használhatja!

A benzinkút üzemeltetője pár nap múlva meg is küldte olvasónk részére a megoldási javaslatot. 

Fontos adalék, hogy a mosókefék által leszakított elem nem tartozott a fenti kategóriákba. Nem lógott ki a karosszéria síkjából, nem minősült utólagos dizájnelemnek vagy spoilernek. A gyárban került az autóra, a jármű aerodinamikai összetevőinek szerves részét képezte. Nem szárny volt, inkább légterelő. Véletlenül sem tévesztendő össze egy fent hagyott antennával, vagy egy vasalódeszkányi hátsó szárnnyal. 

A szolgáltató kimentési próbálkozása inkább csak formalitás volt, a valóságban felajánlottak egy nem is olyan jelképes összeget a károk megtérítésére. A baj csak az, hogy a VW tényleges (számlákkal igazolt) javításának és a szervizelés idejére bérelt autónak a költségei együttesen már a 600 ezer forintot nyaldosták, felülről.

Így a benzinkút ajánlatát olvasónk nem tudta elfogadni, komolyabb retorziókat helyezett kilátásba válaszlevélben. Egyebek között a tankolásra és a mosásra a jövőben elköltendő összegek máshová migrálását (lehet kuncogni, de 2009 óta közel 18 millió forintot hagyott ennél a kúthálózatnál olvasónk), a miheztartás végett pedig a balul sikerült mosás díját is visszakérte.

A kúthálózat jogtanácsosai alaposan megrágták a kérdést. Végül arra jutottak, hogy nem érdemes elefánttá hízlalni ezt a bolhát, a teljes kártérítés mellett döntöttek. 

Olvasónk éppenhogy merült csak bele az ügyintézésbe, máris megoldódott a kálvária. A kúthálózat közvetlenül telefonon kereste fel a pórul járt autóst, a kifizetés pedig már az újév elején megérkezett. Az nem derült ki, hogy a kúthálózat a felelősségbiztosítása terhére eszközölte a kifizetést (nem csak az autóknak van felelősségbiztosítása), vagy valamelyik másik repizsebből vonta el az összeget, de igazából mindegy is az ő szempontjából. 

A kár tehát maradéktalanul megtérült. Hogy végül mi hatott és mi bírta jobb belátásra a kúthálózatot? Szeretném azt hinni, hogy a 3.000 forintos sztornó számla kibocsátásával járó informatikai összeomlás rémképe bírta őket együttműködésre, és a sajtónyilvánosság szele nem játszott közre. 

Olvasónk szerint az esetnek két tanulsága is van: Kacsaszalag nélkül autózni egyrészt orosz rulett. Másrészt pedig ami jár, azt el is kell kérni, lehetőleg szép szóval.