Mindenkinek van hozzá egy rossz szava. Bárdolatlan gyökerek röhögik ki ujjal mutogatva minden sarkon. Motorizáció ellen beoltott fogalmatlan családanyák vihognak össze a teszkószacskóik felett, hogy nézd, micsoda rondaság. A Multipla minden emberből kihozza a legsötétebb, leggyűlöletesebb, leggonoszabb önmagát, és ezzel nagy szívességet tesz a világnak.
Előzmények: a napokban jelent meg új videósorozatunkban a Multiplám átvizsgálása. Nem volt csendes a kommentmező! Egyesével nem tudok válaszolni, de van valami, amit mindig is el szerettem volna mondani a Multipláról. Ez itt az.
A Multiplát csúnyának látni érthető. Talán egészséges is. A Multiplát gyűlölni, megvetni, lenézni, megérteni sem akarni viszont ugyanaz az elemi, előítéletes rohadékság, ami mindegyikünkben fortyogott élete bizonyos pillanataiban, és ami végtelen mennyiségű szomorúságot, igazságtalanságot és tragédiát hozott már az emberiség nyakára.
A Multipla Alan Turing, aki lehetett milliókat megmentő korszakos zseni, de előbb kasztrálni, aztán a halálba szekálni kellett, mert homoszexuálisnak született. A Multipla Rejtő Jenő, akinek könyvein négy generáció nyihogta rekedtre magát, de meg kellett halnia a munkaszolgálatban, mert zsidónak született. A Multipla az összes magyar Nobel-díjas, akik közül mindegyiknek (mind a kilencnek) Szent-Györgyi Alberttől Gábor Dénesen át Kertész Imréig el kellett takarodnia innen a temérdek eszével, mert túl zsidó, kommunista, anti-kommunista, sapkás vagy hajadonfőtt volt. Nem szeretjük mink ittend a valamilyeneket.
Ez a Multipla igazi és egyetlen bűne. Hogy valamilyen. És ha ez a dühítő, kivagyiskodó, ellenszenves valamilyenség nem lenne önmagában is élvebontásra feljogosító vétek, ne féljünk kimondani a nyilvánvalót; a Multipla nem is szimplán csak valamilyen, hanem a valamilyenek között is a legfelháborítóbb, legelvetemültebb alfajzat: egy másmilyen.
De ide hallgass: a Multipla csodálatos. Mire ezt végigolvasod, te is érteni fogod, hogy az, és bánni fogod, ha eddig bántottad. Nyugi, ettől még láthatod csúnyának!
A legfontosabb: a Multipla minden egyes négyzetcentimétere okkal olyan, amilyen.
Elmesélek két vicces tényt az elején. Egy: Roberto Giolito, a Multipla tervezője az egész Fiat-konszern dizájnigazgatója már. A Multipla utáni munkája az új 500-asként berobbant kisautó volt, aminek a cuki gyönyörűségétől mindenki megőrül azóta is. Nem arról van szó tehát, hogy híján lett volna az ízlésnek vagy a tehetségnek a rajzoláskor. Kettő: mégis a Multipla került New Yorkban a The Museum of Modern Artba, mert - ahogy azt mindjárt kifejtem - zseniális.
Ahhoz, hogy megértsd a Multipla tanítani való, eszelős menőségét, meg kell értened a keletkezésének okait és körülményeit.
A 90-és évek második felében az egyterű volt az, ami mostanában a SUV. A Mégane Scénic indította be a divathisztit, és hirtelen mindenkinek azonnal kellett egy ilyen modell a kínálatba. Csakhogy a Peugeot 806 / Citroën Evasion / Fiat Ulysse / Lancia Zeta nagy egyterűk közös alapokra készültek a PSA és a Fiat között, ami azzal járt, hogy a Fiat szerződésben vállalta, hogy nem gyárt olyan autót, ami 4 méternél hosszabb és 5-nél több személyt szállíthat.
Ezen a ponton a Fiat megbízza az excentrikus, tökös dizájnjáról híres Robertót, hogy oldja meg a lehetetlent. És ne költsön rá, mert épp nem szalad nagyon jól a szekér. Giolito eleve a mérnöki oldalról közelített tervezés híve, és összeszed a melóra egy rakás nagyon eltérő műszaki és kulturális hátterű fiatalt. És leülnek egy teljesen lehetetlen missziót megoldani: tervezni egy olcsón gyártható, nagyrészt meglévő műszaki elemekből építkező, biztonságos, alternatív hajtásláncok befogadására előkészített (!), 3999 milliméternél nem hosszabb hatszemélyes autót. Ami, ismételjük meg, lehetetlen.
Lehetetlenségügyi keretes
Multipla nevű hatszemélyes Fiat egyterű létezett már 1956-ban is. Ha még nem ismered, csapd fel ezeket a linkeket, és vinnyogva, nyüszítve vágysz majd egyre te is. Annyi van csak vele, hogy az 50-es években az emberek látszólag nagyon aprócskák voltak, nem kívántak gyorsabban haladni autóval, mint kúszva, és gyűrődőzónának megfelelt egy réteg sztaniolpapír a test körül. Illetve Olaszországban talán inkább az ima. Végtelenül aranyos autócska, de én sokkal szívesebben tartanám az ágyamban, mint a garázsomban.
Azt ígértem, hogy a Multipla minden négyzetcentiméterének oka van, és nem hazudtam. Az egész a teljesen abszurd, modern autóban példátlan beltér/alapterület arány kedvéért van. Mindent ebből vezettek le. Az első felismerés az volt, hogy a tényleges tágassághoz és a tágasság érzetéhez is az üvegfelületek mérete a kulcs. A rohadt nagy ablakok ugyanis nem szimplán a panorámának tesznek jót, hanem az ajtók külső síkjára tolva, teljesen függőlegesre állítva arasznyi váll- és fejteret spórolnak odabentre. Ami kell is, ha három embert kényelmesen akarsz egymás mellé ültetni.
De miért állnak látszólag olyan furán a leghátsó tetőoszlopok? Mert így van a Multipla oldalán egészen abszurd módon körben üveg mindenhol. Haránt-hátrafelé, ahol egy modern autóból konkrétan egyáltalán semmit sem lehet kilátni, egy Multiplával beállhatsz egy autósmoziba is, a nyakad kicsit talán elzsibbad a Sátántangó végére, de látni fogsz mindent.
Oké, de az a rusnya púp, az miért van az orrán?
Ez a kedvenc részem. A Multipla oldalablakainak a vonala (az övvonal, tudományoskodva) azért van alacsonyan, mert segít a térnek és a tágasságnak. Ennek a vonalnak a tökéletes meghosszabbításában fut a lapos géptető. A fémbetét fölötte funkcionális: az a forradalmi térváz egyik kereszttartója. Így, hogy megtartották láthatónak, ugyanazt játsszák, mint az építészetben szokás a látszó gerendákkal támpillérekkel.
Miért kell rá lámpa? Mert a távolsági fényszóró jobban működik magasabban. Miért van akkor a tompított a szokásos magasságban, az igazi orron? Mert a tompított nem vakíthat. Ha ilyen magasan lenne, vagy vakítana, vagy nagyon lefelé kéne állítani.
Mi ez a térváz-dolog? A térváz a Multipla lelke. A normális tömegautók 99%-a önhordó karosszériájú, ahol lemezekből préselt elemek adják a kocsiszekrény szerkezetét és héjazatát egyben. A térváz nem ezt a logikát követi, hanem egy geometriailag meglehetősen erős térbeli vázkeretre akaszt rá kevésbé terhelt burkolólemezeket. Térvázzal lehet rettentően könnyű és mégis merev karosszériát csinálni akár vékonyka csövekből, mint mondjuk az 50-es évek Maserati Birdcage-ében, vagy vaskosakból, mint a térvázát pornográf módon mutogató Ariel Atomban.
A Multipla három okból kapott térvázat. Egyrészt így tudták megoldani, hogy a közepén üres doboz elég merev és biztonságos legyen a hatalmas ablakaival és ajtónyílásaival egyetemben. Másrészt így tudott tökéletesen sík maradni a padló, azzal együtt is, hogy alatta találtak helyet egy komplett metános hajtáslánchoz meg CNG-hez négy gigászi gázpalacknak. Harmadrészt mert a térvázból könnyű mindenféle alvariánst kialakítani, és a Fiat ezt tervezte. Mi térvázas még? Mondjuk az Audi A8, Audi R8, a Ferrari 360, a Lamborghini Gallardo, szóval nagyobbrészt műszakilag viszonylag igényesebbnek szánt autók. Nem a családi egyterűek.
Oké, akkor értem, hogy miért ilyen furák az ablakai meg az arányai, de miért kell ehhez ennyire rondának is lennie?
Azt hiszed, hogy érted, de nem érted. A Multipla mérete teljesen, totálisan abszurd. Úgy kényelmesen hatszemélyes, normális, kalaptartóig 430 literes csomagtartóval egyetemben, hogy közben rövidebb, mint egy VW Polo, egy Corsa vagy egy Fiesta. A nyíltan, bevallottan Multipla-nyúlás (és összehasonlíthatatlanul jobb minőségű) Honda FR-V majdnem 30 centivel hosszabb, és így is szűkebb belül. Az ötszemélyes kompakt egyterűek mindegyike sokkal hosszabb, a hétszemélyesek pláne, ráadásul azokban általában minimum a hátsó két ülés rohadt kényelmetlen, de általában az összesben rosszabb ülni, mint a varázslatosan tágas Multiplában. A tényleges tágasság mellé jön még, hogy a középső ülés más síkban van, mint a szélsők, így végképp egyáltalán nem zavarják egymást a vállak. És lehajtva minden ülés könyöklő. És asztal. És pohártartó. És kivehető.
Kivehetőőő? Várjál, nem lehet a székeket egy gombnyomással eltüntetni a padlóban, mint feledékeny adóst betonozáskor?
Nem. Felhajtani, áthelyezni vagy kivenni lehet őket. Ez sokkal gagyibb megoldás, mint mondjuk az FR-V-ben, de ennek is oka van, mégpedig a sík padló. Ami nem akkor sík, ha belehajtod az ülést, hanem alapban. Ez nem szimplán a térkínálat kedvéért ilyen, hanem azért, mert így tud a hasa alatt elférni a négy gázpalack, vagy éppen az akksitömbök, mint a Kínában licencben gyártott Zotye M300 EV-ben. Ez az, amit térváz nélkül lehetetlen lenne megoldani, és ami mindennél jobban illusztrálja, hogy milyen hihetetlenül okosan volt kitalálva az eredeti (lehetetlen) koncepció.
Mondok még egy furát. Mivel a Multipla széles, rövid és olasz, meglepően, egészen váratlanul jó vele menni. Nem véletlen, hogy akik komédiázásból meghajtják, vagy kimennek vele a Nürburgringre, azon értetlenkednek, hogy megmagyarázhatatlan módon egész jó volt. A Multipla nem sportautó, hagyományos értelemben nem izgalmas vele gyorsan menni, de egészen különlegesen vegyíti a dobozautók tér- és hatalomélményét a kisautók virgonc hülyeségével. Van életkedve, miközben a kompakt egyterűek nagyja még a tiédet is kiöli két perc alatt.
A Multipla egészen váratlan általános jósága vezetett oda, hogy a Top Gearnél egyszerre volt az év legrondább és legjobb autója egy időben, sőt, három éven át az év legjobb családi autója. Tök érthető, a britek a mérhetetlen autóbuzériájuk mellett pont a humorérzékükről híresek. (A brit Fiat-importőr is nagy mókamester volt, a hátsó szélvédőn gyárilag "Csak várj, amíg meglátod elölről" matricát helyezett el).
Az ergonómiája tök jó, a kezelőszervei klasszak, ha nem számítjuk, hogy elporladnak az ujjaid közt, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz. A facelift előtti Multipla belseje az európai autógyártás abszolút minőségi mélypontja, talán csak a kora 2000-és évek egyes Mercedeseinek korrózióvédelme ér fel gyalázatosságban hozzá. De ehhez a tervezőknek semmi közük.
A mechanika egyébként egyszerű és tartós, a motorok közül a benzines vállalható, de sok öröm nincs benne, a dízel viszont kiforrott, megbízható és erős. Csak ugye dízel. Én elvből egy szög egyszerű, elromolhatatlan benzinest vettem, és nyilván kifogtam egy szart, de mit várjon az ember egy látatlanban, olcsón, külföldről vett autótól.
Mindezekkel együtt nagyon szeretem, ahogy szereti minden gyerek is. Mert a gyerekek imádják a korlátlan nézelődés lehetőségét, a viccességet, a kedves karaktert. És gyerekként (amíg egészséges a lelkük) még nem feszülnek azon, hogy mit gondol majd a szomszéd. Lényegében minden héten adódik valamilyen helyzet, amin elámulok. Mint amikor négy utas mellett beleraktunk öt (5) biciklit. Vagy amikor hármasban egy otthon felfújt órisáflamingóval, egy két és fél méteres krokodillal és egy ágynyi fánkkal az autóban mentünk strandolni. Megunhatatlan.
Jó, akkor azt mondd, hogy miért kell ehhez ennyire dühítően rondának lennie? Miért nem tudom megállni, hogy kibukjon belőlem valami sértő, ha meglátom?
— De hát ezt tudod te is.
— Nem tudom.
— Dühít egy Thalia púpjának csúnyasága? Felhúzod magad egy Suzuki S-Cross maszkon? Egy SsangYong hűtőrácson?
— Nem.
— Miért?
— Nem tudom.
— Azért, mert azok elrontott részletek. Bénázások, félreértések, szükségmegoldások, fogalmatlankodások. A Multipla nem ilyen. A Multipla átgondolt, következetes, egységes formanyelvű művészet. Műfajilag talán leginkább önparódia. Aki gyűlöli, ugyanazért gyűlöli, amiért rajongja, aki szereti. Mert egy csodálatos móka az egész. Ha azt akarod, hogy legyen valami fontos személyes hasznod a Multipla létezéséből úgy is, hogy nem akarsz birtokolni egyet, mert kiborít, akkor adj magadnak egy kis nyugodt időt arra, hogy elgondolkodj rajta, hogy miért. Hogy mire vagy kire emlékeztet, milyen érzések és emlékek jönnek elő még onnan.
A tervezők és a mérnökök kaptak egy komikusan nehéz feladatot, és a saját visszaemlékezéseik szerint is felszabadult szórakozással oldották meg. Szerették minden percét. Delfinorrot raktak rá, mert a delfin okos és barátságos. Gumimackóból csinálták a hátsó lámpát, mert a gumicukrot mindenki szereti. Űrbázist építettek a műszerfalnak, mert úgyis oda akar majd ülni középre minden gyerek. És egyébként tele van minden rekesszel, fiókkal, tárolóval. És miközben minden kortárs autóban olcsó műanyag borította a műszerfalat, a Multipla csupa színes textil, ameddig a szem ellát. Családias, mert családoknak van, élni. Belakni és lelakni.
Ahogy egy tigris mozgásából is ösztönösen érzed, hogy pokoli erős és veszélyes, akkor is, ha nem magyarázták el nagyon alaposan, úgy érezni a Multiplán is a kompromisszummentes alkotói örömet. A boldogságot, hogy azt lehetett rajzolni, amit szerettek volna, és nem számított, hogy lesz, aki szerint ronda. Aki utálja a Multiplát, ezt utálja. Hogy akik csinálták, nem féltek, hanem szórakozva alkottak munka közben, és ezt az érzést a legtöbben sajnos sohasem ismerhették meg ebben a nyomorult világban. Ha legközelebb Multiplát látsz, és a szokásos cinikus lenézésen kívül egy kis mosolyféle is átsuhan az arcodon, gondolatban veregesd meg a vállad. Mert nemcsak az autókhoz értesz már kicsit jobban, mint előtte, hanem egy morzsányival bátrabb és jobb ember is lettél.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
