Ha én Vatanen lennék

1988-ban elsöprő győzelmet aratott az Év Autója választáson, Európán kívül a mai napig gyártják, így nemrég átlépte az ötmilliós darabszámot, a Peugeot 405 errefelé mégis nagyjából feledésbe merült. De most nem a dicsőség elmúlása a lényeg, hanem hogy a karácsonyi bejglimámorban rokonlátogatóba tartva egy kereskedés udvarán egészen meglepő látomásba botlottam, és hát mit mondjak, a fantáziám erőst beindult!

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy elhaladtamban egy 505 orrát ismertem fel, mert hát az a típus a gyengém, de mikor visszamentem közelebbről is megnézni, kiderült: ketten vannak az oroszlánok. Mivel az Alföld déli részét aznap épp hó és ónos eső borította, így az osztrák hagyatékból érkezett párost nem lehetett rendesen megvizsgálni, annyi azonban kiderült, hogy az 505 büszke, a 405 viszont vastag moharéteg alól került elő, jelentős rozsdafoltokkal teljes, és inkább csak bontani jó, mint bármi másra. Ám ahogy megült a téli csapadék a GRix4 feliraton, én csak egy dologra tudtam gondolni: hókocsi!

A Peugeot az 1980-as évek elején úgy volt vele, hogy vagy feltűrik az ingujjat és rendesen nekiszaladnak a fejlesztésnek, vagy vége a dalnak. Így ebben az évtizedben egészen elképesztő dolgok kerültek ki a kezük alól, többek között az 1987-ben piacra engedett 405 is óriási siker lett. Már a tervezésekor szó volt összkerekes változatról, de a rajt pillanatában az még nem volt készen. Bezzeg a versenyváltozat gyorsan meglett, 1988-ban már egy 405 kupéval szedte össze három tereprali verseny első helyét Ari Vatanen, 1989-ben és '90-ben a Párizs-Dakar címet is behúzta vele. Csakhogy annak nem sok köze volt az utcai változathoz, a B-csoportos 205 T16 középmotoros technikáját öltöztették új ruhába. Mindegy, a 660 lóerős szörny Pikes Peak győzelméről készült film, a Climb Dance, pillanatok alatt legendává érlelte.

A versenyzés mit sem ér eladások nélkül, márpedig kupé sosem készült a 405-ből. Gyors szedán annál inkább, már '87-ben piacra került a Mi16, orrában 16 szelepes, 148 lóerős motorral, ám hogy még közelebb hozzák a rali világát, 1989 januárjától négykerék-meghajtással is lehetett 405-öt rendelni. Hogy a Párizs-Dakart is épp januárban rendezik, biztos csak a véletlen műve, a lényeg, hogy az 1,9 literes motor 8 szelepes, 109 lóerős változataihoz lehetett kérni, ezek piactól függően karburátorosok (GRx4, SRx4) vagy központi befecskendezősek (GRix4, SRix4). Ezeket nyáron követte a Mi16x4, mindegyikben azonos az ötfokozatú váltó és hogy a hátsó futómű Citroën-féle hidropneumatikus felfüggesztést kapott. Mert a platform-testvér BX-ből is készült 4x4 verzió, így csak egyféle hajtott hátsó hidat kellett tervezni.

A hajtáslánc azonban egészen más volt a polgári és a sportverzióban! Egy ilyen GRix4-ben, mint amit találtam, állandó a 4x4, de alap esetben nyitott a középső bolygóműves difi és a hátsó klasszikus difi is. Mély sárban vagy hóban a kéziféktől jobbra elhelyezett gombbal ezeket zárni lehet, így ki tud szabadulni a kocsi, majd 25 km/h felett automatikusan oldja a zárást a rendszer, hogy ne feszüljön össze a hajtáslánc – de ha benyomva hagyja a gombot a sofőr, akkor 15 km/h alatt ismét zárnak a differenciál művek.

Ezzel szemben az Mi16x4 Ferguson rendszerű, viszkós központi difit kap, a hátsó tengelyre pedig Torsen kerül, tehát minden külső beavatkozás nélkül, állandóan a lehető legjobb tapadást adja. Nem véletlen, hogy számos 405 Mi16x4 esett áldozatul versenyautó építésnek, hiszen ez a tökéletes sport 4x4 rendszer, hasonló ahhoz, amit a  Subaru Impreza Type-RA-ban találni. Meg a Lancia Delta Integraléban, csak a két rali legenda hátra küld több nyomatékot, a Peugeot meg előre, egy egész kicsivel. 

Mindebből az jön ki, hogy hókocsinak inkább az Mi16x4 kéne, vagy pláne annak még ritkább, turbóval 200 lóerőre fújt, T16 változata. Egy ilyen polgári GRix4 is biztos jópofa téli játék, csakhogy a feltámasztása, a hajtásrendszer életben tartása ma már komoly gondokba ütközik, még Peugeot-érintett francia és holland ismerőseim szerint is kemény dió. És a gigantikus szívásért cserébe semmivel sem adna többet, mint bármelyik szívómotoros Impreza. Meg aztán amennyi hó manapság esik, azért már egy BMW difit is felesleges lehegeszteni. De ha egyszer megint Peugeot-t vennék, hát az biztos, hogy egy 4x4-es 405 magasan lenne a kívánságlistán, mert vezettem már Mi16-ot, és bizony nagyon fáin gép.