Ezért ne add fel soha: a Lister Storm sztori

A modell több igen érdekes megoldást is felvonultatott. Az autó lelke a Jaguar XJR-9 versenyautóban is használt hétliteres szívó V12-es lett 546 lóerős teljesítménnyel, melyet a kor trendjeivel ellentétben az első tengely és az utastér között helyeztek el. Ehhez egy hatsebességes manuális váltó csatlakozott, mely - természetesen - a hátsó kerekeknek továbbította a lóerőket. Az alacsony súly érdekében a Storm méhsejtszerkezetű monocoque-ja könnyű alumíniumból készült, amelyre karbon-kevlár panelek kerültek. Az autó így 1664 kilót nyomott. Mindezeknek köszönhetően a Storm 4,1 másodperc alatt futotta a 0-100-at, míg a végsebessége 335 km/h körül alakult.

Ami a külcsínt illeti, kétségtelenül megosztóra sikerült. Vannak olyanok - például én - akik szerint a Storm istentelenül jól néz ki, míg másoknak egész más a véleménye. Egy dolog azonban vitathatatlan: az autó megjelenése merész, egyedi és emlékezetes.

A maga idejében a Storm a világ egyik leggyorsabb autója volt mindemellett, hogy több abszolút rekordot is magáénak tudhatott. Először is, ez volt a legnagyobb V12-essel szerelt sorozatgyártású modell a második világháború óta. Ráadásul mivel a motor előre került, maradt elég hely az autó közepén egy második üléssornak is, így a Lister szuperautója több mint egy évtizeden keresztül a világ leggyorsabb négyülésesének címét is viselhette.

Hiába rendelkezett az autó impresszív számokkal, egyedi megjelenéssel és tartott több rekordot is, egy helyen hiba csúszott a számításokba: a Storm pofátlanul sokba került. 1993-as megjelenésekor egyetlen példány 220 ezer fontot, mai árfolyamon (az inflációt is figyelembe véve) több mint 257 millió forintot kóstált. Ennyit pedig a kor embere nem szívesen fizetett ki egy apró autógyár első saját modelljéért, melynek hátsó lámpái egyébként az Audi 80-ról származtak. Mindezek miatt végül összesen négy darab utcai Storm készült.

Fontos azonban megjegyezni, hogy nem egyértelmű, valóban komolyan gondolta-e a Lister a Storm közúti verzióját. Mivel a színfalak mögött a gyár már nagy erőkkel készült a GT világbajnokságra, nem elképzelhetetlen, hogy a négy legyártott utcai modell csupán a homologizációs kvóta teljesítéséhez kellett.

Bárhogy történt is, a végeredmény ugyanaz: 1995-ben elkészült a Lister Storm LMGT1-es szabályrendszer alapján épült versenyváltozata, a GTS. Az autó sok szempontból a lehető legrosszabbkor debütált a versenyzés világában. Olyan nagyágyúk uralták ekkor a mezőnyt, mint a McLaren F1 GTR, a Ferrari F40 LM vagy a Jaguar XJ220S. Ennek megfelelően a Le Mans-i bemutatkozás, valamint az ezt követő első pár év elkeserítően alakult: az autó lassú volt  és megbízhatatlan. A Lister azonban nem adta fel, folyamatos kisebb fejlesztéseknek köszönhetően a Storm GTS tempója jelentősen javult, a technikai problémáktól viszont egy darabig még nem sikerült szabadulni. Az autó több dobogós helyet is elbukott, hol váltó-, hol motorgondok miatt.

1997-re aztán elkészült az aerodinamikailag finomhangolt, hosszított orrú Storm GTL, mely bár Le Mans-ban ismét csalódást keltően szerepelt, hosszú várakozás után kijutott neki a sikerből: a British GT bajnokság Donington Park-i futamán végre összejött egy győzelem és egy második hely is.

1998-ban aztán végleg fordult a Lister szerencséje, és a csapat autói fölényesen nyerték a British GT-t, hét győzelmet szerezve egyetlen szezon alatt. Bár más alakulatok több óvást is benyújtottak a GTL szerintük szabálytalan hátsó aerodinamikája miatt, a versenyfelügyelők mindent rendben találtak.

Ebben az időszakban már javában zajlott az FIA GT világbajnokság, mely az akkori túraautó-versenyzés csúcsát jelentette. A Lister korábban is kacérkodott már a sorozattal, ám olyan végtelen pénzből és hatalmas gyári háttérrel épült utcai prototípusok ellen, mint a Mercedes-Benz CLK GTR vagy a Porsche 911 GT1, egyszerűen nem volt esélyük. Hamarosan azonban itt is fordult a széljárás, hiszen 1998-végén megszűnt az eddig legfelsőbb osztálynak számító GT1 kategória, amelynek helyébe a konzervatívabb GT2 lépett. Ekkor jött el a Storm ideje.

Hamarosan el is készült az új szabályrendszer szerint épült verzió, a GT, mely már az 1999-es szezonban felhívta magára a figyelmet. Bár ebben az évben a gyári támogatást élvező Chrysler Viper GTS-R-ek kicsivel gyorsabbnak bizonyultak, a Lister annak ellenére is megcsípte a bajnokság ötödik helyét, hogy csak a versenyek felén álltak rajthoz. Az igazi diadalmenet azonban 2000-ben következett, amikor a csapat öt győzelmet szerezve mind a konstruktőri, mind az egyéni bajnokság első helyét megkaparintotta, a Storm ezzel felért a GT versenyzés csúcsára.

Bár több FIA GT bajnoki címet a Storm már nem ünnepelhetett, a csapat még 2003-ig versenyeztette az autót, ami számos futamgyőzelmet is elért. Hamarosan azonban a gyártó egy új LMP1-es versenygép, a Lister LMP fejlesztésébe fogott, melynek kedvéért félretették a korosodó Stormot. Az új projekt viszont hamar kudarca fulladt, a Lister így visszatért ahhoz, amit már korábban is jól csináltak: a mai napig Jaguárokat turbóznak fel.

Egy-egy Storm GT egészen 2006-ig feltűnt még a versenypályákon privát csapatok színeiben, ám az ekkorra 11 éves autó már nem tudott komoly sikereket elérni. Ezzel a típus nehézkesen induló, ám végül egészen a csúcsig érő versenykarrierje végleg befejeződött. Ami az utcai változatokat illeti, a négy elkészült példányból tudomásunk szerint három maradt fenn.

A képek forrása: Hapmshire Photography via Historics Auctioneers; Art&Revs