Lenintől Lennonig, maharadzsáktól maffiózókig - az idén 100 éves Rolls-Royce ismertebb tulajdonosai ugyan nem mindig feleltek meg az exkluzív márka által sugallt arcképnek, de sokan közülük, -csakúgy, mint a márka legtöbb típusa- igazi egyéniségek.
Két gyökeresen eltérő személyiség alkotott igazi mesterművet a XX. század elején. Charles Stewart Rolls nemesi családból származott, az egyetemen mérnöki tanulmányokkal is foglalkozott, szívesen múlatta idejét autóversenyzéssel, sőt a kereskedelembe is belekóstol. A nála tíz évvel idősebb Henry Royce már kilenc éves korától kétkezi munkával kereste kenyerét, és kevéske szabadidejében próbálta továbbképezni magát. Royce első üzleti sikerét elektromotorral mozgatott emelőkkel kereste, amelyek az 1890-es években forradalmi újdonságnak számítottak.
A Royce&Co vállalat sikere végre lehetőséget nyújtott volna egy kis pihenésre, a munkamániás Royce azonban inkább újabb kihívásokat keresett. A minden mechanikai szerkezet iránt fogékony angolok közül egyre többen és többen szerettek bele a lónélküli hintóba. Royce sem volt kivétel, de örök elégedetlen lévén elkezdte francia gyártmányú masináját feljavítani. Egy idő után rájött, hogy jobban jár, ha teljesen tiszta lappal indul. Így született az első Royce márkájú automobil, amely 1904. április elsején gördült Manchester utcáira.
Royce különös gondot fordított az illesztések pontosságára, így nem csoda, hogy járműve különösen csendes üzemmódjával kápráztatta el a járókelőket. Rolls-t, aki éppen megfelelő brit márkát keresett autókereskedésének bemutatótermébe, egyik barátja értesítette az újdonságról. A finnyás arisztokrata először csak legyintett, hiszen vásárlói számára egy kéthengeres motorral szerelt autó nem jöhetett számításba. Kisebb győzködés után mégis meglátogatta Royce-t. A többi már történelem. Rolls hajlandó volt annyi automobilt átvenni, amennyit csak a kis manchesteri műhely kapacitással bírt - amennyiben azokat négy- és hathengeres motorral szerelik. Ja, és természetesen az ő nevét is kéretik feltűntetni az elnevezésben. 1904. decemberében készült el az első Rolls-Royce gépkocsi, majd 1906. márciusában létrejött a Rolls-Royce Ltd.
Rolls kezdettől fogva lelkesen reklámozta az új márkát. Ennek egyik leghatásosabb eszköze természetesen a versenysport volt, így Rolls több rendezvényre is benevezett. Royce és segítőtársa, Claude Johnson azonban jobban kedvelték a szolid luxusautókat. Rolls ebben már nem bizonyult partnernek, és 1910-ben vissza is vonult a cégvezetéstől. Néhány hónapig még hódolt új hobbijának a repülésnek, mielőtt halálos balesetet szenvedett. Nem sokkal később Royce szervezetét a rák támadta meg, amely túlhajtott életvitele következtében jelentkezett. Ugyan az orvosok csak 3 hónapot jósoltak neki, ő azonban rácáfolt a tudományra, és még 22 éven keresztül segítette a cég munkáját.
A Rolls-Royce, mint márka leginkább az autótörténészek által a "kötőjelnek" titulált Claude Johnsonnak köszönheti ismertségét. Johnson volt az, aki 1906-ban az új hathengeres, hétliteres, 50 lóerős túrakocsira a Barker karosszériaszobrász cégtől egy ezüst színű túrakocsi felépítményt rendelt. Az Ezüst Szellem (Silver Ghost) névre keresztelt lélegzetelállító alkotás annyira markáns egyéniségnek bizonyult, hogy a hivatalosan 40/50 elnevezésű széria ezt a típusjelzést kapta. Ráadásul az egyik lelkes újságíró bemutatójának a "Föld legjobb autója" címet adta, amely szlogen azután évtizedekig hivtalosan is a cég jelmondata lett.
Ekkoriban születtek meg a Rolls-Royce legismertebb azonosítójegyei, a hatalmas hűtőrács, a dupla R betűs jelvény és az Eksztázis Szelleme szobor; Charles Sykes alkotása állít emléket Eleanor Velasco Thornton kisasszonynak, Lord Montagu titkos szeretőjének.
A Silver Ghost és utódja, a Phantom széria nemegyszer extravagáns karosszériával ékített példánya az indiai maharadzsák udvarában szolgált. John Fasal angol autótörténész az elmúlt huszonöt év során bejárta az ázsiai ország minden szegletét. Összefoglaló munkája, a Rolls-Royce az indiai hercegeknél kiváló tanulmány a hedonizmus kultúrtörténetéről is.
A Silver Ghost sikere nyomán a Rolls-Royce új, tágas gyártelepet nyitott Derbyben, ahol a huszas és harmincas évek folyamán a 40/50 utódmodellje, a Phantom első három széria gyártása is folyt. 1931-ben a Rolls átvette a megroggyant Bentley céget, attól kezdve Derbyben már kétféle márkajelzésű automobilok készültek.
Érdekes módon sem a gazdasági válság, sem a különböző vetélytársak, -akik leginkább Franciaországból érkeztek- nem tudták megingatni a Rolls nimbuszát. Rövid ideig a növekvő amerikai kereslet miatt a tengerentúlon is üzemelt összeszerelő üzem. A korai hollywoodi sztárok általában itt rendelték meg egyedi alkotásaikat. A Phantom harmadik szériája 1935-ben jelent meg a piacon. E típust az idők változásának jeleként hathengeres helyett immár V12-es motorral szerelték.
A luxusautó-vonulat mellett már az 1920-as évek közepén elkészültek az első Rolls repülőgépmotorok. 1938-ban Crewe külvárosában új gyártelepet is kellett nyitniuk, ahol kizárólag e termék előállítása folyt. A második világháború során az angol légierő harci gépeiben az itt gyártott, legendás Merlin motorok dolgoztak. A béke beköszöntével a két üzemben helyet cseréltek a termékek: Creweben készültek a luxusautók, Derbyben a repülőgép-motorok.
