Ha kocsival megy a bicikli

Kezdjük az elején. Meg kell hoznunk egy döntést: az autó belsejében, vagy kívül akarjuk szállítani a kerékpárokat. Azt hiszem, a Renault Twingo-tulajok most könnyű döntés előtt állnak, de a nagyobb autók esetében számos előnnyel jár, hogy be tudjuk rakni a biciklit.

Bicaj az autóban

Persze ehhez elég nagy járműre van szükség. Hol vannak már a daliás idők, amikor egy Wartburg csomagtartójába simán bepakolt az ember egy 28-as bicajt a Robi kapa mellé! Oké, kilógott, de akkor is. A mai kocsiknál szinte biztos, hogy a csomagtartót bővítenünk kell, azaz előre kell hajtogatni egy-két ülést. De magányos farkasok egy kombi vagy egy középkategóriás ötajtós birtokában simán elszállíthatnak egy-két kerékpár mellett akár egy utast is, kipróbáltuk egy Superb kombin, és jó volt. A kisebb autóknál, amelyeknek így is rövidebb a raktere, megoldás lehet az első kerék kiszerelése.

Az, aki nagyban gondolkodik, vehet hatalmas kocsit. Például a cikk elkészítéséhez segítséget nyújtó Weltauto telephelyén ennek illusztrálására előkerítettek egy VW Caddy Life-ot, amely ugyebár a Caddy furgon nyújtott, személyszállító változata. Ebben egyetlen ülés előrehajtogatásával négy kerékpárt sikerült úgy elhelyeznünk, hogy ehhez mindössze az első kerekeket kellett kiszerelni. Azaz minden ülő utasra jutott egy.

Az utastérben történő szállításnak van pár előnye, például az, hogy nem koszolódik menet közben a bicikli, cserébe viszont összekoszolja a kocsi belsejét. Továbbá van zavaró tényező is: az utasok jelenléte. Ilyenkor nincs más, mint az autón kívülre száműzni a kerékpárt.

Ha az autóra kerékpárokat szeretnénk aggatni, mindenképpen az autó jellegéhez kell választani a megfelelő tartót – mondja Gombos L. Domonkos, aki az egyik ismert csomagtartó-forgalmazó és gyártó cég ügyvezetője. – Figyelembe kell azt venni, hogy a magas autókhoz inkább hátsó kerékpártartót érdemes választani, mert a bicikliket nehéz rájuk felemelni.

A tartókat többféle minőségben vehetjük meg, vannak az olcsó alapmodellek, amelyek minőségtől függőn jól-rosszul teljesítik a feladatukat. A neves cégek lényegesen drágább terméke ezeknél balesetbiztonsági és lopásvédelmi szempontból jobbak, nem csupán anyaghasználatukban, és általában egyszerűbb a szerelésük is. Az autókereskedők által kínált gyári tartókról azért nem árt megjegyeznünk, hogy ezek többnyire a neves csomagtartó-gyártók termékei, az autógyár nevére keresztelve. A különbség az, hogy itt maga az autógyár is teszteli a terméket, sőt, ütközési teszteket is elvégeznek velük – mondta Hermann Ákos, a Porsche Hungaria tartozék-értékesítési munkatársa.

Bicaj a tetőn

Ehhez ugye szükség van egy alaptartóra, melyhez a kerékpárszállító elemeket rögzítjük. Egy egyszerűen hangzik, de akad pár autótípus, amelynél már az alaptartó felszerelése gondokat okoz. Igaz, sok esetben ott a gyári tetőtartó, azonban – főleg kisebb értékű autóknál – nem mindenki szeret ezért mondjuk hatvanezer forintot fizetni. Ilyenkor kerülnek előtérbe az olcsóbb tetőtartók, amelyek 13-20 ezer forint között elérhetőek. Ezek szintén típus-specifikusak, ám ennek ellenére megesik a szupermarket-kategóriában, hogy a teherbírásuk nem elég négy kerékpárhoz, nem bírnak el többet 40-50 kilónál.

Az alaptartók rögzítése többféle lehet. A tetőkorláttal rendelkező kocsikhoz mindig a cső profiljához való keresztrudakat kell megvenni, és kész. Van azonban pár olyan újabb kombi – mondja Gombos úr – például A4, H-Astra kombijain a tetőléc már nem áll külön, ezekhez kizárólag a speciális, kis pöcökkel kapaszkodó gyári kereszttartók a jók. És nagyon nem olcsók, egyelőre.

Sok autón normál rögzítési pontokat alakítanak ki, ott tiszta az ügy: az ember elhúzza a kis fedelet, és felszereli a tartót. Sok modellen nincs ilyen, ott általában gumitalpra támaszkodik a tartó, és az ajtónyílásnál kapaszkodik. A probléma ott kezdődik, ha háromajtós a kocsi, és a hátsó oldalüveg ragasztott: ezeknél sokszor nincs akkora rés, hogy a tartó megkapaszkodhasson. Ilyenek például a Honda Civic (2001-2005), a Toyota Corolla (2002-2006) háromajtósai, de ugyanez igaz a Swift előző generációjánál és a Toyota Yarisnál, a háromajtós kivitelekre.

Ha már fent van az alaptartó, erre ugrik rá a kerékpárszállító szerelvény, ezekből a legolcsóbbak 8000 forinttól indulnak, egy Thule már belekerül 18000-be, de van 35000-ért is. Igaz, ezek jobb szolgáltatásokat is nyújtanak, például zárhatóak, a szerelésükhöz nem kell villáskulcs, és hasonlók. A kerékpár kerekét is rögzíteni kell, az olcsóknál vesződősebb a kis szalag rögzítése, míg a Thule vagy a szintén svéd Atera elegánsan meghúzható, és egy mozdulattal oldható leszorítókat ad a sok pénzért. Nem beszélve a biztonságról, például a Thule büszke arra, hogy kisebb városi ütközéseknél nem repül el a bicaj a tetőről. Persze nagyon sok szempont van, de Gombos úr szerint a legfontosabb kérdés itt az, hogy a kerékpártartó jól fogja meg a vázcsövet. A ma divatos, lapított profilú csöveket a régi tartók sok esetben nem tudják rendesen befogni.

Apropó, hány kerékpárt tudunk felrakni a tetőre? Az autók megengedett tetőterhelése 75-100 kiló, egy átlagbicajnál számolhatunk 15-tel, plusz a tartórendszer: négynél több nem csak a helyhiány miatt nem jön össze. Egészen nagy autóknál persze felférhet öt, de itt arra is kell gondolni, hogy azokat fel is kell rakni, és a tető közepe táján elég nehéz, pláne egy magas autó esetében. Ilyenkor jön a hokedli.

Van persze roppant elegáns módja is a kerékpárok felemelésének: a daru. A speciális kerékpárliftet mindössze egyszer kell a bicaj méreteihez beállítani. Ez pici macerás, de ha egyszer összejött, az autó mellé állva csak be kell akasztani a kormányba és az ülésbe az emelőrudat, és a rugós mechanizmussal légies könnyedséggel emelkedik a tetőre a bicaj. Persze ez is márkás cucc, az ára is ennek megfelelő. Egy dolgot fontos megemlíteni róla: ilyen elegáns kerékpáremelőből csak kettő rögzíthető a tetőtartón.