Szerszám szombat: bikakábel

Mindenki ugyanúgy kezdi: vesz egy olcsó vackot. Hiszen baj van, nem indul az autó, pedig nagyon kéne. Még segítség is van, akit nem szeretnénk megváratni, ezért elugrunk a kútra vagy az éjjelnappali nagyáruházba, és megvesszük, ami kezünk ügyébe kerül. Sok pénzt nem adnánk érte, ötezer forint már majdnem egy akku fele, de ha a szorult helyzetben még képesek is vagyunk a hosszú távon tervezésre, akkor is általában egyféle van a polcon. Vagy kettő, de igazából nincs különbség köztük.

Nehéz a bikakábel-vásárló élete. Közel húszéves autós múltamban, ha tucatnyit nem használtam, egyet sem, de csak nemrég találtam meg az igazit. Imi barátom készítette nekem, hegesztőkábelből és -csipeszből, rendesen megforrasztva. Azóta magabiztosan veszem elő fix helyéről a csomagtartóból, mert ezzel minden egyből beindul. Persze sportszerűtlen összeereszteni egy dán dogot a tacskókkal, de mit tegyünk, ha a boltban kaphatók többsége vacak?

Életszerű versenyben gondolkodtunk, ezért a benzinkúton kezdtük a kört. Meglepően olcsón, 1490 forintért kaptunk egy kábelt, amelynek a zacskójára rá is nyomtatták a tudnivalókat, valamint hogy 200 amper átvitelére képes, 2,5 méter hossz mellett. Ha furcsa időpontokban szeretnénk bikakábelt venni, a 24 órás nagyáruház jöhet még szóba, itt 1590-ért jutottunk a bizalomgerjesztő elnevezésű, ám kevésbé bizalomgerjesztő kinézetű Devilhez, amely szintén 200 amperes, és hasonló hosszú, mint a kutas kábel, de ez nem derül ki a csomagolásról. Mellette volt a polcon a 300 amperes Pelletier, amelyre csak franciaként hivatkozunk, hétnyelvű felirattal a zacskóján, benne cédulán a magyar fordítással. Ha ezt el tudnánk olvasni (nem befelé fordulva lett volna berakva), megtudnánk, hogy legfeljebb 1300 köbcentis autókhoz ajánlják, és 4-5 másodperces indítózást engednek meg vele. Ez a legkomolyabb kivitel az áruházban, 1790 forintos áron.

Aki előre készül a bajra, vagy szerencsés időben és helyen rohad le, autósboltban is körülnézhet. Szerkesztőségi bikakábelünk a Kauffertől jött, ez ott a legerősebb: nem féltek ráírni, hogy 900 amperrel terhelhető. Ára 6125 forint, de aki tisztában van a színesfémárakkal, tudja, hogy egy 10 négyzetmilliméteres keresztmetszetű kábelből kétszer hat méter nem olcsó.

versenyző	névleges terhelhetőség	hossz	ár
benzinkutas	200 A	2,5 m	1490 ft
devil	200 A	kb. 2 m	1590 ft
francia	300 A	kb. 2 m	1790 ft
szerkesztőségi	900 A	6 m	6125 ft
épített	?	kb. 3 m	?

A kulcsszó a keresztmetszet, vagyis hogy mennyi réz van a kábelben, amit súly alapján egyből meg lehet mondani. Az olcsó kábelek trükkje, hogy a vékony madzag köré húsos szigetelést tesznek, ami vastagabbnak láttatja őket, pedig sok szükség nincs a vastag műanyag köpenyre, nem gyújtókábel ez. Aki nem bízik a kezébe épített mérlegben, nézzen be a csipesz belsejébe, esetleg húzza le a szigetelő fogantyút, máris látszik, milyen vékony drótot próbálnak elsütni nekünk.

Az öt kábel némelyikénél egyébként meglepően őszinte és leírást kapunk: a francia versenyzőnél például az 1300 köbcentis korlátozás szigorú önkritikára utal, bár az ígért áramerősség elég optimista. A 900 amperes bemondást nyugodtan kezelhetjük úgy, ahogy a hangszórók és erősítők teljesítményadatait - a nagy szám mindig jól mutat.

Életszerű helyzetet teremtettünk a teszthez, lemerítettük a Peugeot-mat. Elég volt fél percig indítózni lekapcsolt leállítószeleppel, de a biztonság kedvéért rajta hagytuk a fényszórót is egy óráig. Négy volt környékére esett le a kapocsfeszültség, amit nyugodtan nevezhetünk alaposan lemerített akkumulátornak.

Ráálltunk a legstrammabb nálunk levő tesztautóval, egy Ford Transittal, és vastagsági sorrendben végigpróbáltuk a kábeleket. Bevallom, nem voltunk nagyon türelmesek, nem vártunk talán két percet sem emelt fordulatszámmal, mert akkor a következő delikvensnek jóval könnyebb dolga lett volna. Így is egyértelmű volt a helyzet: a három olcsó kábellel reménytelen volt az indítás. Persze, az 504-esben egy 2304 köbcentis dízelmotor van, amelynél az izzítás is megnehezíti a dolgot.

A szerkesztőségi kábellel majdnem sikerrel jártunk. Egész határozottan megtekerte a motort, látszott, hogy néhány perc további várakozás után ezzel jó esélyünk lenne. De amikor a spéci saját kábelemet csiptettük fel, akkor jött ki az igazi különbség: olyan lendülettel röffent be a dízelmotor, mintha új akksit kapott volna.

Mivel közben mértük a kábelen átmenő áramot is, elmondhatjuk, hogy nem azon múlik a siker, hogy mekkora áram folyik. A leggyengébb vackon is átmegy 150 amper - a vízválasztó az, hogy a másik végén mekkora feszültség marad. A tuti kábelünkön is ugyanennyi áram szaladt át az indítás pillanatában, csak az nem a drót felmelegítésére ment el, hanem a motor forgatására.

Azért vettük előre a valós tesztet, mert tudtuk, ki, illetve mi vár ránk a BME laborjában: Härtlein Károly, akit a Brutális Fizikából is ismerhetnek, valamint egy olyan kísérlet, ahol némi füstre is számíthattunk. Több száz ampert készített be nekünk egy állítható tápegységgel és egy árammérő lakatfogóval. Először a gyengébb kábeleket vettük elő, amelyeken alig lehetett átküldeni 150-180 ampert, és pár másodperc után már füstöltek is. A hitvány, préselt csatlakozás a csipeszeknél meglepő módon több kábelnél állta a próbát, ám a vékony drótok annyira felmelegedtek, hogy pillanatok alatt kipukkadt, átégett a több milliméter vastag szigetelés. Itt sem láttunk jelentős különbséget a 200-300 amperes kábelek között, a szerkesztőségi 900 amperesünk azonban jól vizsgázott: tíz-tizenöt másodperc után sem melegedett fel 200 amper hatására, ekkor azonban a tápegység kezdett el diszkréten füstölni. Spéci, gyártott kábelünk pedig kiolvasztotta a biztosítékot, miután látványosan, azonnal felszaladt az áramerősség, mivel sokkal kisebb volt az ellenállása.

Egy utolsó tesztet rögtönöztünk még ezután: sorba kötöttük az etalonnak kikiáltott vastag kábelünket egyenként a többi néggyel, és feszültségesést mértünk. Ezt úgy képzelhetjük el, mintha a vastag kábel lenne az indítandó autó, a tápegység a segítő, közte a vizsgált bikakábel. Az áramerősséget úgy állítottuk be, hogy a vizsgált kábelen 0,9 volt körüli feszültségesés jöjjön létre, eközben mérőszámként figyeltük a vastag kábelét is. A kettő közötti szorzó mutatja, mennyi a különbség a két kábel ellenállása között, vagyis ha a 0,9 volt mellett 0,09 voltot mutat a vastag kábelre kötött multiméter, akkor pongyolán azt mondhatjuk, hogy tízszer rosszabb a bolti vacak.

versenyző	feszültségesés	feszültségesés vastag kábelen	szorzó
benzinkutas	0,9	0,08	11,25
devil	0,9	0,07	12,85
francia	0,9	0,06	15
szerkesztőségi	0,9	0,12	7,5

Miután elfüstöltük a gyengéket, úgy döntöttünk, az állva maradt harcosokat is tönkretesszük a köz érdekében. Kettéfűrészeltük az összes kábelt, hogy megmutassuk a versenyzők keresztmetszetét. Meglepetés csak annyi volt, hogy a 300 amperes francia kábel tényleg valamivel vastagabb volt a két olcsóbbnál, ennek ellenére nem mutatott náluk többet. A szerkesztőségi 900 ameres már jóval combosabb volt, de még ennél is körülbelül négyszer vastagabb a hegesztőkábel. Nyugalom, a rongálás után újra megforrasztottuk azokat, amelyeket érdemes volt.

A kacskaringós út végén visszajutottunk ugyanoda, ahonnan indultunk: az olcsó kábel igazából pénzkidobás. Tízből egy esetben tudjuk hasznát venni, amikor csak egy kis segítség kell, nincs is igazán lemerülve az akkumulátor. Szomorú, de a benzinkutakon és a nagyáruházakban általában csak ilyen alkalmatlan bóvlit lehet kapni, ami persze annak köszönhető, hogy ezt veszik. Autósboltban már lehet használható bikakábelt kapni, de ennek ára van: figyelembe véve a nyersanyagok árát, ötezer forint alatt nem számíthatunk akkora mennyiségű rézre, ami szükséges egy rendes bikázáshoz.

Igazán szorult helyzetben van még egy menekülőút: ha egyből két olcsót veszünk, és párhuzamosan kötve használjuk őket. Aki viszont rendszeresen használja a bikakábelét, előbb-utóbb eljut oda, hogy gyártson vagy gyártasson magának egyet.

Hozzászólna? A cikk kommentposztján megteheti.