A Prius nem megy tönkre*

Sándor, a jelenleg gyártottak közül egyikre se merném rámondani, hiszen a jövőbe látni nehéz, a jelenben pedig nincsenek még meg a kellő tapasztalatok. A közelmúltban gyártottak közül viszont egyértelműen azt mondanám, a Prius. Mégpedig a második generációs. Eddig csak a számtalan elégedett tulajdonostól kapott visszajelzések miatt mondtam ezt, de most belenézhettem a Priusok problémásabb alkatrészeibe. Nincs sok.

Dodót régebben inkább a motorosok ismerték, ugyanis eredetileg versenygépeket szerelt fő csapásirányként, később már csak injektoros versenymotorokat. Aztán lett a családban egy Prius, és a technika iránt érdeklődő megszállott szakemberként beleásta magát a témába. Majd azon kapta magát, hogy hozzá jár szereltetni a fél Prius-klub, legyen szó olaj- vagy cellacseréről, úgyhogy megosztotta a műhelyét, és hasonlóan szűk területre specializálódva, az injektoros versenymotorok mellett már Toyota Priusokat is javít.

Az akkucsomag

Felemelünk egy bontott akkucsomagot a satupadra, mert ugye az akku az, amitől sok Prius-szűz fél. Egyébként szinte soha nem megy tönkre, még ha konténerben is rohasztják hazafelé Amerikából. A lassan húszéves korba lépő első generációsok közül a legtöbb köszöni, jól van. A második generációsokból több egymillió kilométer felett futott példány ismert, azokban sem kellett komplett akkucsomagot cserélni. Egy-egy cella néha tönkremegy, azt viszont ki lehet cserélni, nyugtat meg mindenkit bármelyik rutinos Prius-hívő.

Annyira azért nem egyszerű, mondja Dodó, miközben felhúzza a vastag szigetelőkesztyűt. Kihúzza a biztosító kapcsot, amellyel le lehet választani az akkumulátort az elektronikáról, majd felbontja a fémdobozt. Huszonnyolc cella sorakozik egymás mellett, és a feszültségmérőn kijelzett kétszáz volt fölötti szám azt mondja, nem jó ötlet csak úgy nyúlkálni. Ha viszont tudja az ember, hogy kell nekilátni, csak csavarozgatni kell, és már szét is ugrik elemeire.

A kettes és hármas Prius akkucsomagja gyakorlatilag ugyanaz. Kettesével felügyeli az elektronika a cellák épségét, a hőmérsékletüket a csomag közepén és szélén nézi. A ventilátor a hűtőlevegőt a cellák közötti vékony résen fújja át – ez lehetne kicsit szélesebb, mondja Dodó. Amúgy a gyári diagnosztikai szoftverrel ki lehet olvasni, ha cellahibát észlel az elektronika, szétbontás után pedig egyszerű feszültségméréssel egyből meg lehet találni a hibás egységet.

Ha már szét van szedve az akku, érdemes alaposan megpucolni a ventilátort is, mert a hűtés kritikus a cellák szempontjából. Előfordul, hogy a csatlakozások zöldre korrodálódnak, de ez még nem feltétlenül jelenti, hogy cellákat kell cserélni, általában meg lehet menteni őket egy alapos drótkorongozással – természetesen szigorúan szétbontott állapotban, különben látványos szikraesőt produkálhat a ronda nagy zárlat. Erre is volt már példa.

A hibás cellákat sokszor már szemmel is fel lehet ismerni. A megégett csatlakozás, vagy a kiszivárgott folyadék egyértelmű jelzés. Már csak szerezni kell egy bontott cellát, amit tízezer forint körül mérnek, és összerakni, gondolná az ember. De az ilyen javítás nem lesz hosszú életű, mert a különböző töltési állapotban beépített cellák a többivel sorba kötve halálra vannak ítélve. A Prius akkuját sikeresen javítani csak úgy lehet, ha egy szintre hozza az ember az összes cellát.

Ehhez Dodó egyenként megy végig rajtuk egy speciális töltővel, amely váltakozó kisütéssel és feltöltéssel kondicionálja a huszonnyolc egységet. Egy nap nagyjából el is megy azzal, amíg az összes cella azonos állapotba kerül, hogy megint össze lehessen építeni őket, de utána garantáltan nem lesz baj. Lényegi különbség nincs, hogy új vagy használt cellát használ az ember a cserénél, mivel úgyis használtak közé kerül, a meghibásodások pedig inkább anyaghibára vagy külső behatásra vezethetők vissza, mint elöregedésre.

Szóval igaz a mondás, hogy a Prius-akku miatt nem kell aggódni. Tényleg ritkán megy tönkre, akkor is javítható. Igaz, nem tízezer forintért, amennyibe a cella kerül, mert rá kell szánni az időt, és a szakértelem mellett felszerelés is kell hozzá, de a gyári megoldástól, a több százezres akkucsomag komplett cseréjétől nem kell rettegni.

Inverter és váltó

A villanyhajtást vezérlő teljesítményelektronikát hívják így a priusosok, és sajnos közszájon forog a kifejezés, mert ezzel már szokott baj lenni, de csak a harmadik generációnál. Valamit itt alulméreteztek, amit lehet, hogy érdemes lenne visszahívni és cserélni, ahogy bizonyos Lexusoknál meg is tették az USA-ban. Akkor szokott elfüstölni, amikor power módba kapcsolják, és rendesen odalépnek neki. Ha elköszönt az elektronika, megbolondul a hajtás, adott esetben csak elektromosan hajlandó tovább közlekedni a Prius. Ilyenkor jobb félreállni és trélert hívni.

Zselészerű átlátszó masszával van kiöntve az inverter, szétszedés után látványos a hiba: ha az egyik elektronikai egység megég, a kocsonya elfüstöl. Javítani nem nagyon lehet, cserélni kell, és utána inkább kerülni a power módot. Az inverter az egyik legerősebb érv a kettes Prius mellett a hármassal szemben.

A váltónak nevezett bolygóműves-villanymotoros egység soha nem megy tönkre, Dodó legalábbis nem találkozott még ilyen hibával. Bemutató céllal azért mutat egyet, megtekerjük, aztán rákötünk egy izzót, és újra megtekerjük. Annyira érzékeny a holmi, hogy az izzó terhelésének hatására kézzel már alig lehet forgatni.

Karbantartás

A nagyfeszültségű elektromos rendszeren kívül nincsenek nagy csodák a Priusban, viszonylag konzervatív, masszív felépítésű autó. Folyadékokat, fékbetéteket, gyújtógyertyákat kell cserélni bennük, mint minden más autóban, de azért itt is vannak trükkök. Váltóolajat például a márkaszervizek szerint egyáltalán nem kell cserélni, de ha megnézzük, mi jön le egy kétszázezret futott Priusból, könnyen belátjuk, hogy mégis. Dodó ezért több váltóolajat rendel Japánból, mint az összes magyar Toyota-szerviz együttvéve. Vallásos meggyőződéssel mindent Japánból vásárol, még a gyújtógyertyát is, mert csak abban a minőségben bízik. A váltóolajnak, amit itthon adnak a Priushoz, más a színe, de a gyújtógyertyáknál még nagyobb a baj: hamisítványokat árulnak, néha a nagy alkatrészkereskedésekben is.

A hamisított Denso-gyertyát Dodó arról ismeri fel, hogy le lehet tekerni róla az alátétet. Az eredetiről nem. Hogy a hamisított gyertyával mi a baj, arra is van bemutató darab: egy láthatóan nem sokat futott hamisítványnál például tőből leszakadt a menetes rész. Kinézetre nincs különbség, csak gyengébb anyagból készült. Már csak azért sem érdemes ezen spórolni, mert a kilencvenezrenként esedékes csere elég hosszadalmas: a hátrafelé döntött motorból csak akkor lehet kihúzni a gyújtótrafókat, ha az ember a komplett szélvédő előtti burkolatot lebontotta.

Amúgy a Prius is csak olyan, mint a legtöbb modern autó, csak kicsit háklisabb. A fedélzeti elektronika például hajlamos összeakadni az egyszerű OBD-s kiolvasókkal, amiket előszeretettel használ mindenki mobiltelefonos diagnosztikára. Gyári szoftver kell az ABS és a légzsák hibakódjainak törléséhez, de a fék légtelenítését is elektronikusan kell kezdeményezni. Trükkös még a második generációs inverter hűtőkörének légtelenítése, de alapvetően minden megoldható, csak tudni kell, hogyan.

Kettes vagy hármas?

Túlzás lenne azt mondani, hogy a Prius harmadik generációja problémás lenne, de az atombiztos ketteshez képest több helyen is látszik a spórolás, gyengítés. Az inverter a legsúlyosabb baj, de a kerékcsapágyak is hamarabb mennek tönkre, főleg, ha 17-es kerekek vannak rajta. Az újabb motornál előfordul hengerfejtömítés-probléma is, ami a réginél nem jellemző, bár a régi priusosok közül sokan panaszkodnak megnövekedett olajfogyasztásra.

Tény, hogy a hármas jobban megy, és bár kicsit többet fogyaszt, még így is jobb az erő/fogyasztás aránya. Autópályán csendesebb és stabilabb, és a közvélemény szerint csinosabb, modernebb. Szóval bátran lehet hármast venni, igazából jobb autó, de világ körüli útra inkább egy kettessel érdemes elindulni. A Prius legnagyobb problémája Magyarországon egyébként az, hogy lopják, de nagyon. Túl sok a biztonsági rés, túl nagy a kereslet a lopott autókra. Dodónak erre is van megoldása, ami munkás, de hatékony lopásvédelemnek bizonyult; a Prius-klubosoknak szintén van egy trükkje, amit inkább nem teregetek ki, érthető okokból.

Dodó meggyőződése, hogy a Prius nem megy tönkre, ha nem bántja olyan, aki nem ért hozzá. A sok százezret futott taxik, futárautók egyértelműen bizonyítják, mennyire tartós a technika. Nem rohad. Ötöt fogyaszt. Akit nem zavar a lelketlen, tökéletesen autószerűtlen vezetési élmény, annak állítom, nincs ma ennél jobb autó.