A köznyelv leginkább pörzsölőnek hívja, ami talán tisztelgés a távoli rokon, a disznópörzsölő előtt. Végül is gázból csinál szép szúrólángot, amivel melegíteni lehet, és ez a lényeg.
Mindig bajban vagyok a szerszámok elnevezésével. Van, amikor ismerem a korrekt terminológiát, mégis flexnek mondom a sarokcsiszolót, mert akkor mindenki tudja, miről van szó. De a pörzsölőnél ingatag vagyok a szakszót illetően, mert ugyan elvileg gázpáka a hivatalos neve, de a legkevesebben használják forrasztásra, amire a páka utalna. Lángszóró, gázlámpa, ilyen neveken fut általában a műhelyekben, ahol nem diffúziós kötés létrehozására használják, hanem inkább begyógyult kötések oldására.
Az autószerelő, a sufnimágus és a hebrákmester jellemzően a flexes barmolás előtti utolsó, elkeseredett rohamnál nyúl a pörzsölőhöz. Kapjon még egy esélyt a makacsul ragaszkodó csapágygyűrű, a megszorult stift, a rárohadt anya, mégsem vagyunk barbárok. A meleg jótékony hatása sokszor javít annyit a helyzeten, hogy egy jól irányzott ütés vagy egy utolsó nekifeszülés a hajtószárral pont meg tudja mozdítani az addig egymáshoz elválaszthatatlanul ragaszkodó alkatrészeket.
Akinek van lánghegesztő felszerelése (amelynek megint csak ezerféle neve van), persze azzal hevít, sokkal célzottabban, sokkal pontszerűbben és sokkal nagyobb hőmérsékletre, de a dekadens technológia egyre kevesebb helyen található meg, ellenben egy pörzsölő minden rendes fészerben akad. Igaz, több türelem kell hozzá, és nagyobb a környező alkatrészek túlmelegedésének kockázata, de ésszel használva egész jó hibaszázalékkal használható.
Nem vállalkoznék pontos magyarázatra, hogy miért oldódik az a kötés melegen, amely hidegen nem. Minden bizonnyal köze van a hőtáguláshoz, mely révén mindkét alkatrész mérete minimálisan megnövekszik, ezáltal a molekuláris szinten összegyógyult anyagok mikroszkopikus mértékben elmozdulnak egymáshoz képest, és így már kevésbé ragaszkodnak párjukhoz. Kémiai folyamatok is végbemennek, ha elég magas hőmérsékletet érünk el, például a vasoxid is némileg átalakulhat. Valamint az az állítás is igaz, hogy ha két szorosan illesztett alkatrészt felmelegítünk, csökken közöttük a szorítóerő, illetve megnő a hézag. De a gyakorlatban, amikor ott fekszünk az autó alatt, és kezd lenyalódni a hatlap, ezzel párhuzamosan fogyni a türelmünk, kevésbé érdekel minket a fizika. Csak az számít, hogy a tapasztalat szerint hevítve sokszor megindul az átkozott csavar.
Duplán is kimeríti a nem rendeltetésszerű használat fogalmát, ha a Kauffernél 9400 forintért kapható, precíziós, Bright Spark nevű gázpákával rozsdás vasakat pörzsölünk. A csomagolás szerint nem is holmi rézcsövek ezüsttel történő forrasztására ajánlják, hanem egyenesen vendéglátóipari használatra. Máris összefut a nyál a számban, ha arra gondolok, milyen pompás édességeket lehetne karamellizálni vele, de ehhez sajnos nem rendelkezem megfelelő tudással.
Tény viszont, hogy a gázégő sokkal szebb lángot produkál, mint saját hentesszerszámom, egy becsavarós kempinggázpalackkal működő, általánosan ismert pörzsölő. Villámgyorsan lehet felcsavarni a hozzá való flakon (1446 Ft) tetejére, piezóval, egyetlen pattintással gyújtható a láng, és egész ügyesen lehet szabályozni a tekerentyűvel, ami az egyszerűbb kiviteleknél nem magától értetődő. Szóval klassz kis szerszám, de kár belém, illetve a közönséges, rozsdaporban fürdő garázstöltelékbe.
Arra, hogy megmelengessünk egy rozsdás csavart, a primitív pörzsölő is bőven elegendő, és ahhoz könnyebben, olcsóbban kapni szabványos, kempinges palackot. Szebb lángképe és jobb szabályozhatósága miatt esetleg rézből készült gázcsövek forrasztásánál, vagy más, precíz olvasztást igénylő munkáknál megérheti a spéci gázpáka, de akkor is gond lesz a pótpalackok beszerzése. Egy barkácsáruházasnál jobb minőségű, de ugyanúgy mindenütt kapható kempingpalackokkal etethető pörzsölő fel tud nőni komolyabb kihívásokhoz is.
Akár ilyen, akár olyan pörzsölőt vesz az ember, egy dologra kell odafigyelni: hogy mindenképpen legyen rajta piezo. Irgalmatlanul meg tudja nehezíteni a munkát, ha gyufával, öngyújtóval kell matatni minden egyes gyújtásnál. Eleve jellemzően két-háromszor kell begyújtani a lángot, mire szépen beszabályoztuk, és a gázpákával végzett feladatok is általában többszöri nekiveselkedést igényelnek. Nem beszélve arról, hogy egy jó piezós gázlámpát egy kézzel lehet kezelni minden további nélkül, ami a másik szabad kezünk számára végtelen felhasználási lehetőséget nyit meg.
