Autókozmetika 250 ezerért? Mit tud a kerámiabevonat?

Az utóbbi időben elterjedtek a spéci bevonat előnyeit taglaló hirdetések, melyek a hihetőség elég széles skáláján győzködik az autójára figyelő tulajdonost. A szerényebb véglet lényegében tartós, de drága vakszot reklámoz, a másik sokkal inkább hasonlít elszabadult teleshop-reklámra.

Ha valakinek kimaradt az életéből a teleshop, annak érdemes felidéznie az alábbi videóval, ahogy a csodálatosan sokoldalú Horst Fuchs bekeni az autót a csodaszerrel, majd felgyújtja a motorháztetőt. Később süt rajta egy tükörtojást,  rálő légpuskával, és végül egy ketrecnyi galambbal teleszaratja az egész autót, ám a nanovédelemnek köszönhetően semmi baja nem esik a fényezésnek, jobban csillog, mint újkorában.

A videót önmagáért is érdemes megnézni, de ha még ráadásul régről rémlik a műfaj, akkor tényleg egészen különleges élményt nyújtanak a váratlan fordulatok. Persze, ilyen tökéletes védelmet nyújtó felületkezelés nem létezik. De akkor miért éri meg egy halom pénzért bármilyen méregdrága csodaszerrel bekenni az autónkat? Erre a kérdésre kerestem a választ a Star Car garázsában.

Mégis mi az, hogy kerámiabevonat? Nos, ez a folyadék valójában nem is kerámia, ahogy azt sejteni lehetett, necces lenne ráégetni a fényezésre bármilyen ridegre merevedő agyagot. Az elnevezés onnan jött, hogy kerámia keménységű felületet ad az apró üvegcsében lötyögő méregdrága lötty. Már, ha megfelelő szakértelemmel viszik fel. Ebben az esetben a jó minőségű viaszhoz hasonlóan, simán csak lepergeti a mocskot. Ami miatt mégis ekkora felhajtás kerekedett köré, az a nagyobb élettartam.

Gondos ápolás mellett évekig kitart a néhány mikron vastagságú réteg, minden mosás egy élmény lesz, hiszen nem tapad meg a szerencsétlenül járt bogarak teteme, vagy épp a galambokból potyogó végtermék. Szintén a taszítóhatásból következik, hogy állítólag autópályán szépen lekergeti a menetszél az esőcseppeket a szélvédőről, bár ezt nem volt alkalmam kipróbálni. És nem, a fizikai hatások ellen nem véd a kerámiabevonat, sőt, a Knight Rider-féle golyóálló fényezés szintén odébb van.

Na de, mit jelent a gondos ápolás? Először is, el kell felejteni a gépi mosókat, speciális samponnal és mikroszálas kendőkkel dédelgethető a felület, sőt, ezt igényli is rendszeresen. Ugyanis minél tovább hagyjuk rajta a piszkot, az annál jobban beeszi magát a kerámiába. Ha viszont a lelkesedés adott, tényleg sokáig kitart a bevonat.

A lelkesedésnek kifejezetten jót tesz a másik fontos érv: kezelés után eszméletlenül jól néz ki a fényezés. Ahhoz, hogy megértsük a különbséget az előtte-utána látvány között, érdemes végigvenni a teljes folyamatot, amely akár több napig is tarthat.

A kerámiafolyadékkal történő kenegetést megelőzően, a fényezés állapotától függően hosszú, vagy nagyon hosszú előkészületekre van szükség. Első lépés a mosás kézzel, majd mindenféle spéci kendőkkel törölgetés órákon keresztül, mígnem teljesen tiszta lesz a felület, legalábbis hagyományos értelemben: nyugodtan lehet róla enni.

Azonban ez még mindig nem elég tiszta a kényes kerámiának, még a lakkréteget is alaposan ki kell dzsuvázni, ugyanis hajlamos benyelni mindenféle szennyeződést, főleg a fagyantát és a madár-eredetű szennyeződéseket.

Itt jön a képbe egy ipari gyurma, ami a látszólag makulátlan felületről is összegyűjt még egy adag koszt. Ha ez is megvan, jön a fényezéskorrekció. Többszöri nekifutással, különböző finomságú precíziós polírozással eltüntetnek minden apró karcot. Ez a lépés azért is fontos, mert minden hiba egyébként konzerválódna a kerámia alatt.

Amikor már készen áll a fényezés, még biztos, ami biztos, kétszer áttörlik egy alkoholos zsíroldóval, és közben felületvizsgáló lámpákkal vizslatják a fényezést, apró hibák után kutatva. Csak ezek után jöhet a kerámia. Ehhez már két ember kell: az egyik nekiáll egy 30x30 centis felületre egy szivacsdarabkára ráhajtogatott szemüvegtörlő-kendővel felkenni fél cseppet. Majd, amikor végzett, a másik megy utána leszedni a felesleget és egyenletesre simítani a réteget. Néhány mikronról beszélünk, nem árt a gyakorlat.

Miután körbeért a kerámia-duett, már csak egy napot kell várni, hogy megfelelően megszáradjon a bevonat, utána lehetőleg egy-két hétig kerülni kell a mosást és a mostoha időjárást, és kész is az örök csillogás ígérete. Így már érthetőbb az időigény is. Egy jó minőségű, de puha, gyári lakkrétegű Ferrari esetében négy-öt napig is tarthat a teljes folyamat.

Cserébe a végére lényegében megkapjuk az autónk retusált változatát, ráadásul a kerámiáról elnevezett vegyületben lévő mindenféle kemikáliáknak köszönhetően sokkal élénkebbek lesznek a színek, mint ha még egy tartós Instagram-filtert is ráhúztunk volna a róla készült fotóra. Legalábbis ez az ígéret.

Ha most ez alapján elugranánk az első kozmetikába, nagy valószínűséggel nem azt kapnánk, amit az eddigiek alapján várunk. Ahhoz ugyanis, hogy ezt a folyamatot profin csinálja egy műhely, komoly beruházásra van szükség. Kell vízlágyító gép, megfelelő temperálás, drága polírozógépek, egy halom mikroszálas kendő és maga a kerámiafolyadék, amit még decinként 40-100 ezer forintért(!) is csak akkor hajlandók eladni a műhelyeknek a gyártók, ha megbizonyosodtak róla, hogy jól viszik fel.

Magyarországon egészen biztosan kevesebb ilyen műhely működik, mint ahányan a neten hirdetik magukat. Ha valahol fél nap alatt, néhány tízezer forintért elvállalják a kerámiázást, az legyen gyanús!

Ha viszont a minőségre megyünk, minimum egy százassal számolhatunk, a fotókon szereplő Jeepet 250 ezerért kezelték, de egy bonyolultabb projekt esetében akár 400 ezer forintig is felkúszhat az ár. Igen, azért már autót lehet venni. Vagy a már meglévőt igényesen mosogatni évekig.

Hogy akkor mégis kinek szól a kerámiabevonat, azt nehéz megmondani. Egyfelől teljesen érthető az elsőre meghökkentő árazás, hiszen drága eszközöket, szaktudást és rengeteg munkaórát kíván a szakszerű kezelés. Másfelől viszont az átlag autós számára ennek ellenére sem képvisel akkora értéket a szolgáltatás, mint amennyibe kerül. Értem, hogy miért olyan drága a perzsaszőnyeg, de attól még az átlag igényeknek ugyanúgy megfelel töredék áron az ikeás is.

És ezzel nagyjából meg is van a célközönség. Ahogy perzsaszőnyeget elsősorban drága luxuslakásokban látni, a kerámiabevonat a prémiumautók terepe. Drága házba nem passzol az olcsó szőnyeg, drága autóra nem kenünk gagyi vakszot. Ha már több millió forintért vettünk magunknak egy járművet, vagy kiállításokra járunk egy veteránnal, a költségvetés elenyésző tétele csupán a néhány százezres felületkezelés. Ellenben amíg Magyarországon 14 év az autók átlagéletkora, és ömlenek az országba a megkopott használtak, addig a többség számára ár-érték arányban továbbra is verhetetlen a pénzbedobós mosó.