Totalcar Erőmérő: Polski Fiat 125p

Ma már nehéz beleélni magunkat a 70-es évek hangulatába, amikor Magyarországon szinte csak szocialista autókat lehetett vásárolni, azokat is hosszas várakozással, előleggel, sorszámot birtokolva, és évekig várva az átadásról szóló értesítésre. Egy-két kivételtől eltekintve forintért nem nagyon volt más választék, mint a szocialista modellek, a népszerűségi lista élén általában a Zsiguli illetve Lada állt. A Lada volt az egyik legjobb minőségű, legtágasabb autó, korszerű volt a motorja, formás a karosszériája, és a nagy testvértől származott, így volt is belőle bőven — ami még mindig nem jelentette, hogy azonnal kapható lett volna, sőt.

A Ladának volt a legjobb a reklámja, az államnak valahogy fontos volt, hogy a testvéri Szovjetunió termékeit szeressék és vásárolják. Vették is, pedig talán lett volna jobb választás is, mégpedig a Polski Fiat 125p.

Ez a Fiat licenc alapján gyártott modell valójában nem egy az egyben Fiat-másolat, hiszen a Lada 1200-hoz hasonlóan a kelet-európai piac igényeihez alakították, és ügyeltek, hogy az olasz Fiat 125-ösnek ne legyen konkurense. Ezért aztán a Fiat 125 kicsit módosított karosszériájába a korábbi Fiat 1500 motorja került, amely nem OHC, hanem OHV-vezérlésű, nyomórudas, három helyen csapágyazott főtengelyes, 1481 köbcentis blokk volt. Ha a motort nézzük, konstrukcióját tekintve, első ránézésre alulmaradt a Ladával szemben, azonban a részletek érdekesek.

Az autó hátul laprugós felfüggesztésű volt, és négy tárcsaféket kapott. Futóműve stabilabb, jobb egyenesfutású volt, mint a puha rugókon, magasabban ülő Ladáké, és tényleg jobban lassult. Kormányműve pontosabb volt, és valószínűleg a jobb minőségben gyártott, korai modelleken még eredeti Weber karburátorok miatt jobban is ment a lengyel autó, mint az 1500-as Ladák. A pedálrendje sportosabb volt, összességében sportosabb benyomást keltett, mint a szériaállapotban billegősebb Lada.

A 125p sportos imázsát fokozta, hogy 1973-ban huszonötezer kilométeres világrekordot állított fel váltott sofőrökkel. Csupán kötelező karbantartásokkal 138,2 km/h átlagsebességet rögzítettek a hatalmas távon, amelyhez az egyenesekben 160 km/óra feletti sebességre volt szükség. A rekordhajhászásra használt három autóból mindhárom megtette a távot, a legjobbé lett az arany koszorú, de a legrosszabb sem sokkal maradt el. Ez 1973-ban nagyon nagy dolognak számított.

Az Erőmérő mai epizódjában látható fehér autó több szempontból is különleges. Abból a korszakból származik, amikor a lemezminőség már erősen visszaesett, a Polskik hajlamosak voltak a korrózióra, de ezen még sincs egy rozsdapötty sem. Az először a Merkúrnál eladott autóban mindössze hetvenezer kilométer van, így már csak ebből a szempontból is különleges.

Gazdája Fiat-rajongó, van másik Polskija is, azonban azt mondta, hogy annak ellenére, hogy ez a legszebb állapotú mind között, valójában nem megy jól. Pontosan tudja, hogy ha az ezerötös Polskik rendben vannak, simán gyorsabbak, mint az ezerötös Lada, ez a példány azonban lusta. Olajat nem fogyaszt, nem füstöl, de mégis.

Ilyen előzmények után nagyon vártuk, mit produkál az autó a mérőpadon. Meglesz a kategóriában szokásos 75 lóerő, vagy valóban alulmarad, és 70 lóerő körül énekel majd az ős-Fiat blokk.

Nézzétek meg a videót, ha pedig érdekesnek találjátok a Totalcar hetente jelentkező Erőmérő sorozatát, iratkozzatok fel a Youtube-csatornánkra!