Totalcar Erőmérő: Mercedes-Benz 250 D Turbo (W124)

A piac igazságosan beárazza a használt autókat. Nem véletlen, hogy bizonyos típusok és modellek olcsón, mások relatíve nagyon drágán cserélnek gazdát. Amit szeret a nép, annak magas az ára és jól tartja hosszú évekig, amit nem kedvel, azt könnyű olcsón megvenni.

A W124-es Mercedes modellsorozatot 1984-ben mutatták be, két évvel a W201-es modell, vagyis a 190-es megjelenése után. Ez volt az első hivatalosan E osztálynak hívott modellsorozat, noha ezt az elnevezést csak a modellciklus utolsó éveiben vezették be.

A formaterv annyira bámulatosan sikerült az olasz származású Bruno Sacconak, hogy ma, majdnem negyven év múltával sem érezzük elavultnak, ellentétben más kortársaival. Műszakilag is számos újdonságot hozott ez a Mercedes, például a 0,28-as cw-értékével évekig világelső volt a kategóriájában, de a hátsó felfüggesztés többirányú térbeli lengőkar (multilink) rendszerének rokonait is sok mai autóban láthatjuk.

Ebbe a modellbe még joggal beleláthatjuk a járműgyártásnak azt az időszakát, amikor tartós minőséget próbáltak előállítani és tudták, hogy a modellciklus nem négy évig tart. A minőség fontos volt, mert a Mercedes általános megítélése múlt rajta, és a W124 egy nagyon fontos modell volt a márka számára a nyolcvanas években. Pár éve már írtunk róla kiemelve néhány ma már nem alkalmazott műszaki megoldást, Csikós Zsolt pedig rámutat pár miértre a modell nagyszerű megítélése kapcsán.

Az Erőmérőre érkezett példány a szaknyelv szerint teleoldalas (vagyis műanyag betétek kerültek az ajtókra), de még vasorrú kivitel volt, hivatalosan ez a másfeles fészlift. Motorja a jól ismert öthengeres 2,5 literes, előkamrás, soros adagolóval szerelt, de hengerenként kétszelepes konstrukció. A hússzelepes blokk, csak a nagy fészlift után került be a modellbe.

Egy 250 D Turbóról, vagyis a feltöltött változatról van szó, amely egyesek szerint szeret hengerfejes lenni, tömítést átégetni, esetleg vizet keverni az olajjal, de ez az autó mindezekre rácáfol: 852 ezer kilométert futott blokkja még bontatlan. Az előző tulaj 200 ezerrel vette és ő tette bele a 650 ezret, főleg hosszú utakon. Állítása szerint a motoron semmihez sem nyúlt, még a porlasztók is érintetlennek tűnnek.

A Mercedes mostani gazdájának elmondása szerint jól indul hidegben és olajfogyasztása is az elfogadható érték közelében marad, vagyis semmi nem utal túlzott kopásra. Mindezek ismeretében vártuk a mérés eredményét, hiszen a motor hamarosan eléri az egymillió kilométert, ilyenkor 20-30 lóerő elvesztése már elfogadható. Minden kopik, csökkennek a nyomások, nőnek a veszteségek, nem kell ezen csodálkozni.

A szép, jellegzetes Mercedes-dízelhangú öthengerest kicsit hosszabban melegítettük a mérés előtt, mert ebben még sok víz kering a mai kicsi motorblokkokhoz képest, így nehezebben éri el az üzemi hőfokát. Érdekes, hogy amikor a fordulat elhagyja az 1500/perc értéket, megszűnik a dízelhang, és az Autokorbel füstelszívójának sem volt sok munkája, az öreg dízel még teljes terhelésen sem füstölt igazán.

Nézzétek meg a videót, ha pedig érdekesnek találjátok hetente jelentkező sorozatunkat, iratkozzatok fel a Totalcar Youtube-csatornájára, mert különleges autók jönnek még.