Szakadjunk el a hőskortól és a favázas autóktól, koncentráljunk szigorúan a beltér dekorációjára, ahol a fabetét az elegancia jele - már amennyiben tényleg fából készül. Szóval ha a fa tényleg fa, akkor mennyire az?
Történelmileg úgy alakult, hogy először volt az igazi fa, amit addig próbáltak tökéletesre készíteni, míg végül műanyagnak nem nézett ki, majd jöttek az olcsó és hitvány műanyagok, amire válaszul az igazi fabetétet újra elkezdték olyanra gyártani, hogy természetes fának tűnjön. Közben pedig a műfa gyártása is fejlődött, olyan színeket, textúrákat tudnak adni a műfának, hogy időnként még egy faipari szakember is csak vakarja a fejét.
Régen nem volt kérdés hogy a fa az fa-e, az autógyártás hőskorában a műszerfalba valódi, tömör fa került, de jellemzően ezeket sem egyetlen darab deszkából faragták ki, az ugyanis már akkor sem tűnt jó ötletnek. Ugyan ez sem példa nélküli, de célravezetőbb volt táblásított anyagból dolgozni: olcsóbb, könnyebben megmunkálható fából, lécek ragasztásával elkészítették a szükséges panelt, és azt furnérral vonták be. Pontosan úgy, ahogyan régebbi bútoroknál is szokás volt: elkészítették olcsóbb fából táblákat, azokat síkra csiszolták, amire aztán nemesebb fából készült vékony lemezt - ez a furnér - ragasztottak. Mutatok is rá egy példát, ez például egy lécbetétes bútorlap metszete, a belül sima fenyőlécek vannak, arra húzták rá takarórétegnek egy olcsó műszaki furnér réteget, majd arra a drága, keményfából készült, milliméteres színfurnért:
Ez ettől még fának számít, nem forgácslap, de azért mégis ügyes spórolás. De emellett a megoldás mellett nem csak a spórolás szól, hanem a tartósság is, ugyanis a megfelelő táblásítással, az alapot adó olcsóbb lécek szakszerű összeforgatásával kiküszöbölik a vetemedést. A fa ugyanis olyan anyag, ami vetemedik, csavarodik, felveszi a levegő páratartalmát, aztán visszaszárad. És az autóban nagyobb a páratartalom és a hőmérséklet ingadozása, mint egy lakásban.
Mi az a furnér?
A furnér lényegében nagyon vékony falemez. Amikor az erdőben sétálva irtáshoz érsz, ahol már kivágták, de még nem szállították el a rakatba pakolt rönköket, némelyiken láthatod, hogy F betűt festettek rá. Az azt jelenti, hogy az szabályos, egyenes rönk, ami alkalmas arra, hogy furnér készüljön belőle, ezek érik a legtöbbet.
A furnérgyártás egyik módszere a hámozás, amit úgy kell elképzelni, mint egy nagy ceruzahegyezőt. Megforgatják a szabályos alakú rönköt, rátolnak egy pengét, ami lefejti a szép, összefüggő furnérszőnyeget. Az így készülő furnérnak - mivel az évgyűrűk mentén haladunk - nincs mintája, ezt vakfurnérnak hívjuk, ilyenből készülnek a rétegelt lemezek, illetve ilyen vakfurnér kerül általában a színfurnér és az intarzia alá első rétegnek. A hámozással 0,8-4 mm közötti vastagságú furnér készíthető. A másik módszer hasítás, amikor egy késsel vékony szeleteket hasítanak belőle. Mivel ennél a módszernél nem az évgyűrűk mentén vágunk, a fának lesz mintája - az így készített 0,4-1,5 mm vastag furnérokat a mintázatuk szerint szokták kategorizálni (takart furnér, színfurnér vagy csíkos furnér), ezek már alkalmasak külső dekorrétegnek. Létezik még a mikrofurnér, ezek a 0,05-0,2 mm vastag furnért jelentik, ezeket fűrészeléssel készítik, emiatt rendkívül gazdaságtalan a gyártásuk. Ha a fűrészlap csak 2 mm vastag, akkor egy 0,1 mm-es mikrofurnér elkészüléséhez hússzoros a keletkező veszteség. A technológia miatt a mikrofurnér nagyon drága, emiatt csak igen speciális esetekben használják, például drága karórák számlapjához.
Az egy darabból faragott fabetét emiatt nem bizonyult időtálló megoldásnak, az ipar ezért hamar ráállt arra, hogy az olcsóbb fából táblásítsa az alapot, és aztán arra kerül a vékony és tetszetős furnért. Ezzel ráadásul könnyebb volt utána menni a belterek fejlődésének, amikor már rengeteg kapcsoló, ív, domborulat került a műszerfalba, ez maradt az egyetlen járható út. Ahhoz, hogy hatékonyan, tartósan és jó minőségben tudjanak hajlított, ívben futó faalapokat gyártani a gőzöléses hajlítás is felkerült a repertoárba. Ilyenkor az erre alkalmas fákat - például a bükköt - először felgőzölik, majd egy sablonra ráfeszítve, szükség esetén rétegenként ragasztást használva szárítják meg, majd ezt furnérozzák - tekinthetjük ezt a legigényesebb, legtartósabb megoldásnak. Később aztán az alapot adó felületnél tejesen elhagyták a fát, és az olcsóbban, gyorsabban és pontosabban gyártható műanyagok és kompozitok lettek a vékony fabetét hordozói.
Illetve sok esetben nem műanyag, hanem fém a hordozó, préselt alumínium panelekre viszik fel a fát - ne aggódj, a rögzítőpatentek azokon is műanyagok -, ez inkább német márkákra jellemző megoldás, és ennél is a gyors és olcsó gyárthatóság a lényeg. És nem feltétlenül olcsó autókról van szó.
A fabetéthez a furnér jellemzően kemény és szép textúrájú fából készül, kőrisből, tölgyből, dióból, rózsafából. A faberakások csúcsát a brit luxusmárkáknál érdemes keresni, Rolls-Royce-okban, Bentley-kben. Azon az árszinten már nincs szükség utánzatokra, ha ébenfa kell afrikából vagy himalájai bambusz, akkor az lesz benne, nem pedig európai lombosfákkal és különböző pácokkal fogják kimozogni a feladatot. Ráadásul belefér a költségvetésbe, hogy valaki hosszasan válogasson a furnérrakatban, kiválassza a megfelelő darabokat, és azokat odafigyeléssel rendezze el, gondosan ügyelve arra, hogy a fa mintázata folytatólagosan fusson végig a teljes műszerfalon. Apróság, laikusoknak nem tűnik fel, de ezektől lesz igazán igényes a beltér, hogy ilyen apróságokra is figyelnek.
A fabetétek felületkezelése terén is változnak a trendek, régen politúrozással, aztán sok réteg lakkal és a felület polírozásával érték el a kívánt hatást. Ez utóbbi az, amitől sok valódi fabetét műanyagnak tűnik, egyfelől összeválogatták a tökéletes fákat, melyekben semmi hiba, rendetlenség nincs, aztán addig lakkozták, csiszolták, lakkozták, csiszolták, míg teljesen elveszítette természetes jellegét.
Ma már más a divat, bizonyos árszint felett a gyártók figyelnek, hogy a fabetét fának is tűnjön, ezzel is elhatárolódva az olcsó fautánzatoktól, és a felületkezelésből is már olyat választanak, ami a természetes hatást erősíti. Kevesebb rétegben matt vagy selyemfényű lakk, esetleg csúcsminőségű faolajok kerülnek a furnérra.
Minőségi esetben a fabetét tehát 100% fa, de ez csak a felső, milliméternél is vékonyabb rétegre igaz.
Mennyire felújítható egy fabetét?
Bármennyire is szívesen futnék neki egy autó fabetétjének a felújításának, eddig senki nem ajánlotta fel a veterán Mercedesét, Jaguarkát vagy Bentley-jét, hogy kísérletezzek vele.
Vékony furnérral viszont már dolgoztam, mégpedig egy régi kempingrádió felújítása során. A dolog azzal kezdődött, hogy Filep Tomi valahonnan okosított egy elemes kempingrádiót - a radiomuseum.org szerint egy 1969-es Videoton Camping Super BR114-et, és megkért, hogy küldjem el Pere Lacinak, hogy pimpelje kedvére. Ahogy nézegettem a borzalmas állapotú rádiót, feltűnt, hogy a faborítás menthető, úgyhogy megmentettem.
Először lecsiszoltam az ocsmány lakkot, aztán felcsiszoltam szépre - ekkor jöttem rá, hogy a rétegelt lemezből készült borításon nem is bükk, hanem diófa furnér van. A repedéseket, töréseket epoxyval javítottam, visszaragasztottam a kis aluplakettet, visszacsiszoltam, még egyszer újra felhúztam a szálakat egy nedves ronggyal, majd véglegesre csiszoltam.
Utána két réteg Auro Nr. 126 olajat kapott, és újra összeszereltem, hogy Laci nekiláthasson a műszaki feljavításnak. Már az én javításom sem volt korhű - az eredetinél szebb lett –, Laci pedig vette a lapot, és a restomod-szellemiséget követve a rossz állapotú műanyagokat sticker bombbal dobta fel, majd műszakilag összerántotta a remek szerkezetet.
