Mennyi fa van az autók fabetétjében?

Történelmileg úgy alakult, hogy először volt az igazi fa, amit addig próbáltak tökéletesre készíteni, míg végül műanyagnak nem nézett ki, majd jöttek az olcsó és hitvány műanyagok, amire válaszul az igazi fabetétet újra elkezdték olyanra gyártani, hogy természetes fának tűnjön. Közben pedig a műfa gyártása is fejlődött, olyan színeket, textúrákat tudnak adni a műfának, hogy időnként még egy faipari szakember is csak vakarja a fejét.

Régen nem volt kérdés hogy a fa az fa-e, az autógyártás hőskorában a műszerfalba valódi, tömör fa került, de jellemzően ezeket sem egyetlen darab deszkából faragták ki, az ugyanis már akkor sem tűnt jó ötletnek. Ugyan ez sem példa nélküli, de célravezetőbb volt táblásított anyagból dolgozni: olcsóbb, könnyebben megmunkálható fából, lécek ragasztásával elkészítették a szükséges panelt, és azt furnérral vonták be. Pontosan úgy, ahogyan régebbi bútoroknál is szokás volt: elkészítették olcsóbb fából táblákat, azokat síkra csiszolták, amire aztán nemesebb fából készült vékony lemezt - ez a furnér - ragasztottak. Mutatok is rá egy példát, ez például egy lécbetétes bútorlap metszete, a belül sima fenyőlécek vannak, arra húzták rá takarórétegnek egy olcsó műszaki furnér réteget, majd arra a drága, keményfából készült, milliméteres színfurnért:

Ez ettől még fának számít, nem forgácslap, de azért mégis ügyes spórolás. De emellett a megoldás mellett nem csak a spórolás szól, hanem a tartósság is, ugyanis a megfelelő táblásítással, az alapot adó olcsóbb lécek szakszerű összeforgatásával kiküszöbölik a vetemedést. A fa ugyanis olyan anyag, ami vetemedik, csavarodik, felveszi a levegő páratartalmát, aztán visszaszárad. És az autóban nagyobb a páratartalom és a hőmérséklet ingadozása, mint egy lakásban.

Az egy darabból faragott fabetét emiatt nem bizonyult időtálló megoldásnak, az ipar ezért hamar ráállt arra, hogy az olcsóbb fából táblásítsa az alapot, és aztán arra kerül a vékony és tetszetős furnért. Ezzel ráadásul könnyebb volt utána menni a belterek fejlődésének, amikor már rengeteg kapcsoló, ív, domborulat került a műszerfalba, ez maradt az egyetlen járható út. Ahhoz, hogy hatékonyan, tartósan és jó minőségben tudjanak hajlított, ívben futó faalapokat gyártani a gőzöléses hajlítás is felkerült a repertoárba. Ilyenkor az erre alkalmas fákat - például a bükköt - először felgőzölik, majd egy sablonra ráfeszítve, szükség esetén rétegenként ragasztást használva szárítják meg, majd ezt furnérozzák - tekinthetjük ezt a legigényesebb, legtartósabb megoldásnak. Később aztán az alapot adó felületnél tejesen elhagyták a fát, és az olcsóbban, gyorsabban és pontosabban gyártható műanyagok és kompozitok lettek a vékony fabetét hordozói.

Illetve sok esetben nem műanyag, hanem fém a hordozó, préselt alumínium panelekre viszik fel a fát - ne aggódj, a rögzítőpatentek azokon is műanyagok -, ez inkább német márkákra jellemző megoldás, és ennél is a gyors és olcsó gyárthatóság a lényeg. És nem feltétlenül olcsó autókról van szó.

A fabetéthez a furnér jellemzően kemény és szép textúrájú fából készül, kőrisből, tölgyből, dióból, rózsafából. A faberakások csúcsát a brit luxusmárkáknál érdemes keresni, Rolls-Royce-okban, Bentley-kben. Azon az árszinten már nincs szükség utánzatokra, ha ébenfa kell afrikából vagy himalájai bambusz, akkor az lesz benne, nem pedig európai lombosfákkal és különböző pácokkal fogják kimozogni a feladatot. Ráadásul belefér a költségvetésbe, hogy valaki hosszasan válogasson a furnérrakatban, kiválassza a megfelelő darabokat, és azokat odafigyeléssel rendezze el, gondosan ügyelve arra, hogy a fa mintázata folytatólagosan fusson végig a teljes műszerfalon. Apróság, laikusoknak nem tűnik fel, de ezektől lesz igazán igényes a beltér, hogy ilyen apróságokra is figyelnek.

A fabetétek felületkezelése terén is változnak a trendek, régen politúrozással, aztán sok réteg lakkal és a felület polírozásával érték el a kívánt hatást. Ez utóbbi az, amitől sok valódi fabetét műanyagnak tűnik, egyfelől összeválogatták a tökéletes fákat, melyekben semmi hiba, rendetlenség nincs, aztán addig lakkozták, csiszolták, lakkozták, csiszolták, míg teljesen elveszítette természetes jellegét.

Ma már más a divat, bizonyos árszint felett a gyártók figyelnek, hogy a fabetét fának is tűnjön, ezzel is elhatárolódva az olcsó fautánzatoktól, és a felületkezelésből is már olyat választanak, ami a természetes hatást erősíti. Kevesebb rétegben matt vagy selyemfényű lakk, esetleg csúcsminőségű faolajok kerülnek a furnérra.

Minőségi esetben a fabetét tehát 100% fa, de ez csak a felső, milliméternél is vékonyabb rétegre igaz.