Autónk a személyiségünk meghosszabbítása, természetes, hogy megválogatjuk, mire költünk, mibe ültetjük a családunkat vagy éppen mivel érkezünk egy fontos eseményre. Sokan a végletekig ragaszkodnak egy ország gyártmányaihoz, és undort éreznek, ha számukra ellenszenves régió autóira gondolnak, de vajon tudják, hogy hol készült a kedvencük, kik fejlesztették vagy éppen melyik cégcsoporthoz tartozik a márka?
Évtizedes berögződések és sztereotípiák határozzák meg viszonyunkat a márkákkal és a típusokkal, miközben a valóság ennél sokkal bonyolultabb, sőt, kiábrándítóbb. A gyakori tulajdonosváltásokkal, a nagy cégcsoportok létrejöttével és a költségcsökkentés érdekében kötött partnerségekkel megszűnt a nemzethez köthető autógyártás, sőt, a beszállítókon keresztül még akkor is sokféle országból származó alkatrészt találunk az autónkban, ha egy tőzsgyökeres gyártótól vettük. Elmondjuk, hogy a Magyarországon elérhető márkák hova tartoznak, és milyen összefonódások vannak egy-egy új modell születése mögött.
Abarth - A lényeg változatlan
A kezdetektől fogva Fiatok izmosítására specializálódott cég tevékenysége napjainkra sem változott. A Fiat 1971-ben vette meg a tuningműhelyt, bár a neve és a logója a kilencvenes és a kétezres években egyszerű sportcsomagokat jelölt. 2007-től újra önálló márkaként működik, és saját modellváltozatokat gyárt Torinóban a Fiat leányvállalataként, 2021 óta a hollandiai székhelyű, nemzetközi cégcsoport, a Stellantis kötelékében.
Alfa Romeo - Kézről kézre járt
A kalandos sorsú márkát is a Fiat vette meg 1986-ban, részben azért, hogy ne a Fordhoz kerüljön. 2021 óta szintén a Stellantis alá tartozik, és hiába tartotta meg olasz identitását, a kényszerű közösködés miatt az új Tonale például közös platformra épül a cégcsoporthoz tartozó Jeep Compass-szel és Commanderrel, illetve a Ram Rampage-dzsel. A Dodge Hornet sem más, mint a Tonale emblémacserével született amerikai testvére.
Alpine - Hű maradt önmagához
Az Abarthoz hasonlóan nemcsak francia származását, hanem eredeti profilját is őrzi az Alpine. A tuninggal indult történet Renault műszaki részegységeket használó sportautók gyártásával, majd az 1973-as beolvadással folytatódott. 1976-tól a Renault Sport alá tartozott, majd 1995-ben véget ért a karrierje, hogy 2017-ben Renault-Nissan motorral újjászülessen, és a Renault Sportot olvasszák be a dieppe-i székhelyű márkába.
Aston Martin - Brit stílus német szívvel
Ha az Alfa Romeót nem is, az Aston Martint sikerült a Fordnak 1987-től több lépcsőben megszereznie. 2007-ig a saját és a Ford fejlesztésű részegységek mellé más korabeli partnerektől, a Jaguartól és a Mazdától is érkeztek alkatrészek. 2013-tól a Daimlerrel közösködtek, akkor AMG technika és Mercedes elektronika került az Aston Martinokba. A gaydoni székhelyű márka 2020 óta az új befektetőknek hála papíron újra önálló.
Audi - A német szellemiség maga
A harmadik német prémium márka az Auto Union és az NSU megszűnése után jött létre, amikor a Daimler Benz utáni új tulajdonos, a Volkswagen 1969-ben létrehozta az Audi NSU Auto Union AG-t. Az NSU mérnökeinek tudására támaszkodó cég ugyan önállósodott, sok fejlesztést használtak fel a Volkswagen megújítására. A TT-t Győrben gyártották, az R8 az addigra szintén a cégcsoportba került Lamborghini technikáját használta.
Bentley - Német autó angol kézből
Önállóságát igen, identitását nem veszítette el a Bentley, amikor 1931-ben egy fedőcégen keresztül a Rolls-Royce kezébe került, amikor azonban a BMW-vel versenyző Volkswagen tulajdona lett, a Crewe-ban található gyáron és a részben kézi összeszerelésen kívül nem sokat őrzött meg a Bentley fiúk legendájából. Bár minden modell a Volkswagen csoport fejlesztése, a Bentayga nehezen tagadhatná le, hogy az Audi Q7 testvére.
BMW - Nincs mit szégyellnie
Müncheni központjával a BMW szolgált rá a bajor autógyártó névre, és bár nem minden modelljükön találjuk meg a képzeletbeli Made in Germany feliratot, a németek tényleg büszkék lehetnek rá, hogy a Quandt család befektetésének köszönhetően az ötvenes évek végén a csőd mellett a Mercedes-Benz vásárlási szándékától is megmenekültek, és a mai napig önállóak. Bár gyakran közösködnek, jellemzően ők adnak el motorokat.
Bugatti - A feltámadóművész
Az olasz Ettore Bugatti az akkoriban Németországhoz, később Franciaországhoz tartozó Molsheimben alapította gyárát, így lehet, hogy sokak meglepetésére francia márkaként tartják számon. Miután 1963-ban a sztori szomorú véget ért, egy olasz vállalkozó, Romano Artioli megszerezte a jogokat, és hazájában indította újra a márkát, hogy 1998-ban a Volkswagenhez kerüljön, és a németek erődemonstrációs laborként használják.
BYD - Megáll a maga lábán
A magát nemzetközinek mondó céget bátran tekinthetjük kínai autógyártónak, a kétezres évek közepén ellesett Toyota formaterv és a licencben gyártott Mitsubishi motor nem tette japánná, cserébe európai partner nélkül jutottak előbbre. Mostanában a BMW-hez hasonló közösködéseket látunk náluk, a BYD ad el másoknak, például a Teslának akkumulátorokat. Valószínűleg véletlen, hogy sokáig a bajorokéra hasonlító logót használtak.
Citroën - Domináns személyiség
Kevés márka őrizte meg úgy a karakterét egy másikkal karöltve, mint a PSA konszern részeként a Citroën a Peugeot mellett, ráadásul egyediségét sem csorbította az 1976-os összeköltözés. A hidropneumatikus felfüggesztésért később is el lehetett nézni a BMW-vel közösen fejlesztett motort vagy a Toyotával közös C1-et, a Stellantisnál viszont új, hogy a haszonjárművek már nem csak a Peugeot, hanem az Opel kínálatában is elérhetők.
Cupra - A stílusával hódít
Almárkaként csak 2018 óta létezik a martorelli székhelyű, tehát spanyol Cupra, Európában máris több fogy belőle, mint Seatból. Ahogy az Audi esetében is említettük, a Volkswagen konszern szabadon kezeli az erőforrásokat, az egyedi Formentor öthengeres Audi motorral is létezett, a tisztán elektromos Born nem is Seat, hanem a Volkswagen ID.3 latinos stílusú kiadása, ahogy a Tavascan is az ID.4/ID.5 páros technikáját használja.
Dacia - Hagyományőrző klub
1968-ban a Renault licencmodelljével kezdte az autógyártást a román autómárka, majd egy többé-kevésbé önálló korszak után, 1999-ben a Renault felkarolta, hogy a Skoda mintájára diszkont márkaként vezesse be. A kifejezetten sikeressé vált Dacia azóta franciának számít, már csak azért is, mert a romániai mellett Marokkóban két üzemben is gyártják az anyacég technológiáját megfizethető, racionális csomagolásban.
Dongfeng - Egyedül nem megy
1969 óta létezik, és számos autógyártóval működött már együtt a négy legnagyobb, állami tulajdonú kínai autóipari cég egyike. Partnerei között ott volt a Peugeot-Citroën, a Kia, a Honda és a Nissan is, a nálunk kapható típusaikba Mitsubishi-eredetű benzinmotor kerül, emellett simán előfordul, hogy egyéb márkák eszköztárából is merítenek ihletet, de a Dongfeng is nagyot fejlődött, egyre jobban rátalál a saját stílusára.
DS - Francia divat hozott anyagból
A Citroën prémium modellsorozataként vezették be 2009-ben, majd önálló almárkaként 2014-ben a klasszikus DS legendájára alapozva, igaz, hangsúlyozták, hogy a márkanév jelentése Different Spirit, vagyis eltérő szellemiség. A külső-belső formaterven és a felszereltségen kívül persze nem sok eltérést mutat a DS a Citroënhez és a Peugeot-hoz képest. Az már a Stellantis velejárója, hogy a DS4 az Opel rüsselsheimi gyárában készül.
Ferrari - Van, ami nem változik
Kevés autógyártó mondhatja el magáról, hogy tiszta a lelkiismerete, de a Ferrari biztos, hogy bármikor az ügyfelei szemébe mer nézni, hiszen az elmúlt 80 évben hű maradt az elveihez és ahhoz a fennkölt habitushoz, amivel művészi szintre emelte az autógyártást, még akkor is, ha jelentősen növelte a típusok és legyártott példányok számát. Partnerre utoljára 1960-ban volt szüksége, a Ford kudarcot vallott, ott is a Fiat volt a befutó.
Fiat - Magas lóról nagyot esett
Egyre jelentéktelenebbé válik, pedig a hatvanas években az egyik legfontosabb európai márka volt. A világ szinte minden pontjára eladott licencekkel még az emblémacserében verhetetlen General Motorst is megelőzte. Nemrég még volt a Mazdától (124 Spider) és a Renault-tól (Talento) átvett típusa is, nem mellékes, hogy a Stellantis tagjaként ma már alig van olyan modellje, ami nem Lengyelországban vagy Törökországban készül.
Ford - Igazi csapatmunka
Az amerikai cég sokáig párhuzamosan tartotta fenn német és angol leányvállalatát, majd létrehozta a Ford of Europe-ot, ettől függetlenül az európai piacon is számtalan közös modellt kínált azokkal a márkákkal, amik akkoriban éppen a tulajdonában voltak, vagy egy partneri kapcsolat részeként születtek. Nissanok, Mazdák, Seatok és Volkswagenek kapták meg a kék ovált, utóbbi márkával éppen közös a Tourneo Connect és az Explorer.
