Teszt: Kaabo Mantis Plus elektromos roller

Semmiképp nem lesz olcsó móka. A 200 ezer forint alatti rollerek ideálisak arra, hogy bevezessenek az elektromos kétkerekűzés szerethető világába, de ha már értőn bújod a specifikációkat és szeretnéd elkerülni a fájó kompromisszumot, akkor gyorsan eljutsz a 400 ezer forint körüli kategóriába, ahol már kerékméretben, futóműben, fékben és hatótávban is ideális gépeket találsz, legalábbis papíron.

A műfajban a Kaabo Mantis Plus fantázianevű, természetesen kínai alapokon nyugvó modell az egyik legnépszerűbb, és zömmel pont olyan felhasználók veszik, akik a kezdő szinten már túl vannak, kényelmesebb, tartósabb gépet szeretnének jóval több kakaóval, de továbbra sem sporteszközként, hanem közlekedési alternatívaként tekintenek a rollerre. Ja, és lehetőleg nem akarják napi szinten bedobni egy autóba vagy feltenni a vonatra, mert 26 kilót nyom, elég nagy, illetve összecsukni is jóval macerásabb, mint egy Xiaomi rollert.

Nem ronda, de igazából nem is szép ez a Mantis, az eloxált lengőkarok hangsúlyosak, meg persze az elöl üreges kialakítású váz is erősen techno-irányba viszi a formatervet, de kicsit túltolja, a részletekkel pedig nem sokat foglalkoztak. Az oldaltámaszt mintha a raktár sarkából összesöpört kapupánt-csavarral rögzítették volna, és néhány elkallódott biciklialkatrész is rákerült valahogy, de az alapvető dolgok rendben vannak, látszik, hogy az alumínium váz nincs elspórolva, a kormányrúd rögzítése baromi stabil, ahogy a kormány felfogatása is tisztességes: erről a gépről könnyen elhiszi az ember, hogy tartós használatra tervezték, nem teszi tönkre az első párezer kilométer.

10 hüvelykes kerekei vannak, ez nem összehasonlítható a motoros/autós számítással, hiszen itt nem csak a felni tartozik bele a számításba, hanem a kerék teljes átmérője, gumival együtt. Mindenesetre ez elég nagynak számít rolleres szinten, itt már nem kell extrém nagy guminyomásokkal menni, remélhetőleg ritka lesz a defekt és finoman átgördül a szintkülönbségeken a kiskerekű társakhoz képest.

Jól jön a 20 centi körüli hasmagasság, de mivel a tengelytáv elég hosszú, a rugózás pedig puha, így közepesnél nagyobb padkára nem javasolt vele felmenni, a fekvőrendőröket és a kisebb úthibákat viszont nagyon jól bírja, kényelmes, nem ráz, nagy kormányszögének köszönhetően pedig elég fordulékony is. Ha meg kell állni, azt két bovdenes működtetésű tárcsafék segítségével tud, mind az adagolhatóság, mind az elérhető fékerő szempontjából nagyon rendben van, még lejtőn, 30 km/h fölött is jut elég tapadás az egyébként közepes CST gumikra.

Egyelőre még nincs hivatalos magyar szabályozás arra, mi számít kis teljesítményű, járdán és kerékpárúton egyaránt használható rollernek, viszont az 1350 W-os maximális teljesítmény és az 50 km/h-s elméleti végsebesség alapján a Mantis mindenképpen kiesne ebből a listából, és legjobb esetben is a segédmotor kategóriába lehetne berakni. A gyakorlatban én úttestre semmiképpen nem vinnék ki egy ilyen eszközt, ennek a rollernek minden szempontból egy jó minőségű kerékpárút az otthona, lehet vele óvatosan gurulni a járdán is, de ahhoz tényleg fokozott figyelem kell. Ami jó, hogy a 25 fokos mászóképességet a gyakorlatban is tudja 100 kiló körüli terheléssel, kényelmesen vitt fel bármilyen meredek emelkedőn, olyanokon is, ahol a Xiaomi és hasonló társai már rég megálltak alattam.

Ez a modell hátsókerék-hajtású, az összkerekes változat felára majdnem 200 ezer forint, ami valószínűleg nem éri meg: úgysem a gyorsulgatás a cél egy ilyen eszközzel, többet nyerünk az extra hatótávon, mint amit a kétmotoros változat ad, dupla motorvezérlővel, nagy áramfelvétellel, nehezebb kivitelben. Egyedül azt tudom elképzelni, hogy ha tényleg kellene a 35 fokos mászóképesség, mert annyira meredek utcákon járnék a mindennapokban, akkor meggondolnám.

A kormány jobb oldalára vélhetően egy random kínai e-bike vezérlőt csavaroztak fel, én legalábbis elég sokféle, többek közt Eleglide márkájú bringán láttam már ugyanezt a megoldást, és ahogy azoknál sem tetszett, ennél is kifejezetten idegesített. A gázkart pontosan úgy kell húzni, mintha fékkar lenne, viszont mivel közvetlenül alatta ott van a valódi fékkar is, így egy hirtelen fékezésnél a mutatóujjad visszaengeded a gázkarról, átemeled a fékkarra és úgy tudsz fékezni, ami macerás és béna megoldás.

Az akku töltöttségének visszajelzését sokszor meghülyíti a pillanatnyi terhelés, mivel a pillanatnyi feszültségből számolja ki az értéket, emiatt menet közben jóval kisebb töltöttségi állapotot látni a valódinál, el kell fogadni, hogy csak sima guruláskor vagy álló helyzetben reális, amit ír. Bal oldalon kapcsolhatunk lámpát, ide került a duda is, a fény-és hangerő mindkét esetben megfelelő, a trepnin lévő helyzetjelzők pedig indexként is tudnak villogni, ami szintén nem rossz ötlet.

A 35-60 kilométeres hatótáv abszolút reálisnak tűnik, komolyabb terheléssel, budai emelkedőkön is megfutotta a 35 km-t, és amikor ezek után 20% környéki töltöttséget írt, akkor is kényelmesen elgurult még 12 kilométert sík terepen. Óvatosan használva simán kinézem belőle a 60-at. 18,2 Ah kapacitású akkumulátorát a gyári töltő körülbelül 6 óra alatt tölti fel, és az akku nem is cserélhető a felhasználó által, szóval minden esetben rollerestül kell tölteni az akkut, ami hátrányt jelent azoknak, akik a társasházi pincében tárolnák a rollert, az aksit pedig felvinnék tölteni.

A 420 ezer forint elsőre sokkolónak hangzik, főleg úgy, hogy ez az Ultimate Ebike-nál egy előrendelési, akciós összeget jelent az 500 ezer körüli teljes árhoz képest, viszont a három év garancia, az azonnali alkatrészellátás és a teljes körű, gyors szervizháttér sokat segít abban, hogy megbízható közlekedőeszközként tekints rá. Ha véget ér az üzemanyagok hatósági ársapkája, talán még többen kezdenek az elektromobilitás legegyszerűbb tagjaival barátkozni, a Mantis pedig már minden szempontból tisztességes szintet képvisel.

Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!