Bemutató: Ecoflow River Max hordozható akkupakk

Amikor elkezdtem a Vadmusso projektet, sokat rágódtam, hogy mi legyen a tápellátás. Amit nálam jellemzően meg kell táplálni: egy kompresszoros Dometic hűtőláda (CFX35), pár telefon, egy Lenovo X230-as notebook és egy tablet töltése. És a platón tartózkodik még alkalmanként egy - elsősorban nagyobb vizes és egyéb palackok tárolására szolgáló -  Lidl-féle peltier elemes láda is. Ehhez építettem egy töltőállomást, ami elég jól szuperál, de azért nézegettem szorgosan az alternatívákat is, így amikor az iStyle jóvoltából látókörömbe került a Ecoflow River Max, nem ugrottam félre.

Az Ecoflow elég régi bútordarab ezen a piacon, szerteágazó választékkal. A hordozható akku-skálájuk a fél kilós, 310 wattos River Minitől a már villanyautó-töltésre vagy lakás ideiglenes ellátására is alkalmas, 3400 wattos (kiegészítő akkuval 6500 W!) Delta Próig tart. Utóbbinál azért a hordozhatóság véleményes, az alap 45 kg, ezért a könnyebb mozgathatóság érdekében kerekeket is kapott. Az igazán brutális dolgaikkal pedig tényleg szigetüzemben táplálhatunk egy házat.

Gyakorlatilag mindegyik bővíthető igény szerint plusz akkukkal, amit együtt kezel a menedzsment, így elég sokáig elzöröghetünk mindenféle külső áramforrás nélkül. Persze ezek nem olcsók, de mint azt korábbi saját építésemkor megtapasztaltam, ha rendes alkatrészekből akarunk összehozni valami hasonlót, úgy sem lesz sokkal olcsóbb. 

Hozzám a River Max érkezett, ez egy közel 8 kilós kompakt kis láda, 576 Wh  kapacitású lítium-ion aksival. Bekapcsoláskor egy közepesen idegesítő kék csík kezdett el világítani a Ecoflow felirat felett, így gyorsan megkerestem az appban, hogyan kapcsolható ki. Amúgy itt ad visszajelzést a töltésről is, de mint designelem, számomra fölösleges. Ráadásul a kijelzőn is igen sok infót láthatunk a be- és kimenő wattokról. Aki viszont szereti a villogó ledeket, örömmel jelzem nekik, változtatható a színe és a megvilágítás módja, így mini diszkólámpát is tudunk belőle csinálni.

Az egyik oldalán a betáp csatlakozásokat találjuk, egyfelől a 230 voltos C14-es aljzatot, ahova bármilyen “PC” kábelt be tudunk dugni - hálózati áramról töltve, terhelés nélkül kb egy óra alatt 0-ról 80%-on vagyunk, ezt a tapasztaltak is megerősítik -, másfelől egy szintén szabvány XT60-as csatlakozót, ahova a napelemet vagy az autó 12 voltos dugaszát tudjuk dugni - itt olyan 6-7 óra alatt töltődik fel, ha stabil a tápellátás (napfény) és persze nincs fogyasztás. Itt a tapasztalat, hogy a hozzá adott 110 wattos napelem kb. picivel tudott többet visszatölteni, mint a két láda fogyasztása, szóval ilyenkor ez inkább szinten tartásra elég. Alapból mindegyik kábelből kapunk, személy szerint a napelemes, nagyjából egyméteres kábelt kicsit rövidnek találtam, hiszen a napelem szereti a napot, de a többi motyót nem feltétlenül főzögetném a 40 fokban. Viszont mivel a napelemet is szabvány napelemes dugaszokkal csatlakoztathatjuk, nem egy bonyolult dolog meghosszabbítani.

A cucc 600 wattot tud kitolni a 230 voltos kimeneten, ezt alkalmanként 1200-ra növelhetjük. Ez utóbbival amúgy vigyázzunk, egyes, az induláskor nagyobb áramfelvételt kívánó eszközöket (pl. szerszámgépek) akkor se fogunk tudni róla működtetni, ha amúgy elég lenne az érték. Teljes terhelésen érthető okokból elég gyorsan elfogy a szufla, szóval nem is pont erre van kitalálva. A gyártó oldalán amúgy találunk egész praktikus listát a gyakoribb dolgok fogyasztásáról, és hogy azt kb. meddig tudja üzemeltetni a dobozka. Így egy 40 watt körüli eszközt, mint a kompresszoros hűtőm, optimális esetben akár 20 óráig is elhajt, míg egy 1200 wattos főzőlapot csak olyan 45 percig.

A rendszert wifis applikációval tudjuk zaklatni (Androidra és iPhone-ra itt), a dobozon lévő gombokkal a bekapcsoláson kívül a beépített lámpát, a wifit és a kimeneteket kapcsolgathatjuk. Az applikációból láthatjuk a bejövő és kimenő teljesítményt, az elmúlt időszakról statisztikát, a kimenetek állapotát, és persze itt tudjuk kapcsolni a túltöltést. Wifis, de jó pár wifis kütyütől (pl. Gopro) eltérően nemcsak a saját wifijével tudunk kommunikálni, ha van a környéken egy router, azzal is együttműködik, így ha több eszközt kezelünk, egyszerűbb a csatlakozás.

A szivargyújtós kimenet specifikációja 136 watt és 10 amper, ami kb. megfelel egy szokásos autós csatlakozónak, szóval amit oda bedugnánk, azzal itt se lesz gond. Amire vigyázni kell, az az elosztók használata, de mivel mindenhol van túlterhelés elleni védelem, ilyenkor csak simán leold a rendszer. 

Ami manapság elengedhetetlen (én a sajátomra emiatt választottam USB-s napelemes vezérlőt), a három USB A csatlakozás, amiből kettő a szokásos 2,4 ampert és 12 wattot tudja, mellé egy gyorstöltős, amin már 18 wattal tölthetünk. Ha ez kevés lenne, van rajta egy USB C-s csatlakozó 100 wattal, amiről még egy mai notebookot is kényelmesen üzemeltethetünk.

Az alapkiépítés nálam úgy néz ki, hogy menet közben a telefonokat az autóban töltjük, és a platón lakó akkuról megy a hűtőláda vagy hűtőládák, az akkupakkot meg közben tölti a platón lévő szivargyújtó csatlakozóból. Így optimális esetben fogyasztástól függően nem csökken a delej az aksiban, álló helyzetben pedig ott a napelem. 

Na ez most nem így volt, mert még nem készült el a 12 voltos kiállás, így a fogyasztás nálam úgy alakult, hogy a platón lévő hűtőládák sziget üzemben mentek, és ha úgy alakult, töltöttem az akkupakkot megálláskor. Az első érdekes tapasztalat (avagy amatőr hiba) az volt, hogy a 230-ra dugva olyan pár óra alatt megették az akkut. Később ebből kiindulva átraktam 12 voltra, ekkor már vígan elvoltak 7-8 órán keresztül is, és még utána is maradt bőven a rendszerben, 75%-ot írt ki az út végén, hiszen a kompresszoros láda nem üzemel folyamatosan full gázon. Működés közben néha bekapcsolt a ventilátor, de egyáltalán nem volt zavaró a hangja, főleg a viszonylag hangosan működő Crivit mellett. Együtt azért nem aludtam volna velük, de elviselhető, ha úgy hozza a sors.

Egy 110 wattos, összecsukható napelemet kaptam a cucchoz. Elég praktikusnak találtam az olcsó, merev, alukeretes megoldásokhoz képest. Egyfelől elég könnyű, viszonylag kis méretre összehajtható, és szállítás közben elég ellenálló a külső behatásoknak. Jópofa megoldás, hogy a tokja egyben támasztékként is szolgál a hozzá adott karabinerekkel. Fontos, mint szinte minden napelemnél, hogy ne legyen egyik része se árnyékban, mert ilyenkor nagyon visszaeshet a teljesítmény. 

A tapasztalat az, hogy az akkupakk információit nézve maximum 85 wattot tud a 110-ből. Ez nem nagy meglepetés, az ilyen hajlékonyabb napelemek még nem olyan hatékonyak, mint a merev társaik. Összehasonlításul rádugtam a 60 wattos, nagyonkínai, alukeretes, polikristályos napelemem, abból 55 watt jött ki. Ebből kettő most olyan 80 ezer körül lenne, míg az Ecoflow 110 wattos modellje 120 ezer körül mozog. Cserébe ha nem építek hozzá is tokot, akkor lényegesen sérülékenyebb, és ha nem fix helyen van, macerásabb a pakolása, tárolása, nehezebb is.

Az tesztidőszakon jól dolgozott a szerkezet, az applikáció is egész jól működik. Mint korábban is írtam, össze lehet rakni olcsóbban, de jellemzően ólomsavas akkuval, annak hátrányaival, súlyával. Aki nem akar vacakolni a szerelgetéssel, annak ideális megoldás, pont azt tudja, amit kell, elég hatékonynak is tűnik a cucc.

Az Ecoflow River Maxot a Computer Emporiumon keresztül az iStyle jutatta el hozzánk.

Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!