Amikor a próbakörre már sor sem kerül

Méltán közkedvelt típus, népszerűségéből az sem von le semmit, hogy sokak szerint annyi izgalom sincs benne, mint Kiszel Tünde naptáraiban erotika. Pedig van benne. Mármint izgalom. Nem osztom azon véleményt, hogy unalmas, guruló konzervdoboz. Tény, hogy az autózás élményét nem itt fogod megtalálni, viszont viszonylag olcsón fenntartható, sok extrával rendelkező autó. A „hibridezés” sokaknak életérzés, másoknak büntetés. De ítélet helyett most nézzük a pozitívumokat. Egy jól felszerelt autóba a kulcsnélküli bejutás maga a mennyország. Az audio elfogadható, USB kapcsolat, Bluetooth kihangosítás adott. Navi - bár sok autóban ott a felirat - nem minden példányban elérhető, ezt mindenképpen ellenőrizzük. Ha nincs, sokat ne búslakodj, a legfrissebb térkép is majd' egy évvel le van maradva a valóságtól. Tolatókamera vagy radar minden felszereltségi szintnél opció. Az apró váltórudacska izgalmas kék színében a haragos óceánok tajtékjait véled megpillantani - mi ez, ha nem maga a környezetvédelem. A 4-6 literes fogyasztás a hibrid rendszernek és az Atkinson ciklusú egynyolcas motornak köszönhetően parádésnak mondható. A mai benzinárak mellett ez fontos szempont. A gyorsulás... az is van, Power módban elfogadható, és itt már az inverter sem füstöl el, mint egy-két hármas Priusban.

Ügyfelem azzal hívott, hogy a mostani szegényes kínálatból vidéken találta meg azt a bizonyost. A tulaj feljár dolgozni Budapest környékére, mivel viszonylag sürgős volt a vétel, nagyjából adta magát, hogy az egyik autópálya mentén, egy bevásárlóközpont parkolójába beszéljünk meg találkát. 

Az eladó sztorija, hogy Németországból hozta magának az autót, de valamiért mégsem vált be neki, ezért eladja. A hirdetés szövege tipikusnak mondható: eladó a család szeretett autója. A kis kedvenc. Már fél éve szeretgetik... Vajon mikor kopnak ki ezek a frázisok a hirdetésekből? Meg a koppanásmentes, a jön-megy, patika és a többi. Volt róla cikk, nem is egy , de ezek a fordulatok máig velünk élnek. A lényeg, hogy annak rendje-módja szerint meg is érkezett mindenki a parkolóba. Én pontosan, a vevő 10 perc késéssel, az eladót hívtuk, hogy elindult-e már...

Elsőként általában körbejárom a portékát, hogy kiállásra milyen is. Hát ez a darab ránézésre is érdekes volt. Tudod, mint a csúnya nő, akivel félrészegen összejöttél este. És a haverok másnap diplomatikusan csak annyit mondanak, hogy olyan érdekes az arca...

A jobb hátsó ajtó nem igazán volt a helyén, a jobb oldalon beleért a tető aljába. A festéket már le is csiszolta ott szépen. A rétegvastagságmérés szerint kb. 2-3 elem szerencsére nem volt fújva, a többin 6-800 mikronok, és néhány helyen bőven 1000 feletti értékeket mértem.

Jobb oldalt a C-oszlop belső részén és a küszöb találkozásánál mindkét oldalon nagyjából ugyanazon magasságban bőven ezer mikron feletti az érték. A kédergumit lehúzva a gyári ponthegesztéseknek hűlt helyét találtam, itt meglehetősen hullámos volt a lemez, látszott, hogy valaki kétségbeesetten próbált egyenest faragni belőle. Kevés sikerrel.

A bal oldalon mintha tükörképet nézegetnénk, igazából a rétegvastagság tért csak el, az is csak annyira, hogy itt már inkább a 2000 mikron volt a jellemző. A beltér műanyag elemein feszegetés és csavarhúzónyomok mutatták a szét és összeszerelés szakszerűtlenségét. Nem látványos dolgokra kell gondolni, de ha jobban megnézi az ember, akkor azért észre lehet venni. Bal hátul a biztonsági öv sem igazán működött, egyszerűen nem lehetett kihúzni. Félve nyitottam ki a csomagtérajtót, mely szintén érdekesen állt.

A sárvédő dobbetétekből hiányzott a patentok kb. fele. Tipikusan az olcsó, hányaveti munka jellemzője. Nagyon sokszor futok bele hasonlóba, valamiért a törött patentokat nem szeretik pótolni. Igaz is, egy költséghatékony javításba ez már nem fér bele. Sőt egy tipikus olcsó javításba, egy törött autó talpra állításába nem fér bele a gyári technológiák használata. Persze valószínűleg ezek ismerete sincs meg.

A csomagtérajtó is furán állt, itt a bal oldala felé lejtett enyhén. Szerettem volna pár fotót készíteni, tudva, hogy ez az átvizsgálás megér egy cikket, de a tulaj hevesen tiltakozott. Jeleztem, hogy semmiféle beazonosításra alkalmas dolog nem lesz a fényképeken, de hajthatatlan volt. A békesség jegyében akceptálva kérését, most fotó nélkül maradtunk, de igazából semmit nem vesztettetek.

Diagnosztika és próbakör szóba sem jött. Ügyfelem lemondóan ingatta a fejét, majdnem ötmillió forintért azért – joggal – mást vár az ember.