Fennállásuk kerek évfordulójáról általában jubileumi modell kibocsátásával emlékeznek meg az autógyárak. A BMW M részlege ennél sokkal nagyobb lehetőséget kapott. Pályafutása során második alkalommal fejleszthetett teljesen saját autót. Nem egészen úgy élt a lehetőséggel, ahogy az a múltja alapján gondolhatnánk.
Kevés fontosabb nap akad egy évben, mint a születésnap. Ami csak akkor lehet még fényesebb, ha valamilyen évforduló is egyben, méghozzá igazi, szép kerek. Nem olyan, mint amilyen a csak a mának élő jelenlegi világunkban egyre gyakoribb, hogy már minden ötödik évet évfordulónak próbálunk eladni, és ezzel gondosan degradáljuk is a pillanat nagyságát. Hanem olyan, ahonnan már valódi távlat nyílik, ahol már érdemes számot vetni múlttal és jövővel. Szerintem ilyen a 25, az 50, és ha sikerül megélni, a 75. évhez kötődő évforduló. S ha ezek közül is ki kellene emelni egyet, talán az ötvenedik a leginkább fajsúlyos. Az ötödik x gyakran fordulópont az életben, az ötvenedik házassági évfordulóhoz kötődik az aranylakodalom fogalma, és egy cég számára is létének egyfajta igazolása, hogy még ennyi év elteltével is él és virágzik.
Egy ilyen kerek évfordulót illik méltóképpen megünnepelni, aminek természetes része az ajándékozás. Mi emberek, egymást szoktuk meglepni a nagy nap alkalmából, férj a feleséget, feleség a férjet, szülők a gyermeküket, barátok egymást. Cégek életében ez kicsit más, ők saját magukat szokták meglepni - általában az általuk előállított termék jubileumi kiadásával. Ezt a szép szokást az autógyárak is átvették, és csaknem kivétel nélkül különleges sorozatok útjára bocsátásával emlékeznek meg akár a márka, akár valamelyik típuscsalád évfordulójáról.
A BMW sportautókat fejlesztő M részlegének életében idén érkezett el, hogy megünnepelheti kerek fél évszázados működését. A nagy pillanatra különleges ajándékkal kedveskedett leányvállalatának az anyacég. Nem érte be annyival, hogy megjelentettek egy jubileumi modellt a legismertebb M3/M4 sorozatban, hanem ennél jóval magasabbra tette a lécet. Az M részleg a fennállása során második alkalommal önállóan fejleszthetett egy új típust. Bár az eladásra érett, kész autó hivatalos bemutatója csak őszre várható, de a tanulmányát már megmutatták a nagyközönségnek, és némi információ már a műszaki tartalmáról is rendelkezésre áll.
Magam részéről nem egészen olyan évfordulós ajándékot vártam volna a BMW M-től, amivel végül kirukkolt. Igaz, már a jubileumi M4-essel is akadnak apróbb gondjaim, főként ami a kinézetét illeti, de igazán a teljesen saját fejlesztés felett tudok nehezen napirendre térni. Főként úgy, hogy Franciscus van Meel, a BMW M GmbH ügyvezetője a következő szavakkal tálalta: „ A BMW Concept XM teljesen újraértelmezi a nagy teljesítményű autók kategóriáját. Egyben hangsúlyozza, hogy a BMW M GmbH képes szakítani a hagyományokkal és kitolni a határokat azért, hogy a márka rajongóinak utolérhetetlen vezetési élményt nyújtson.”
Jó a szöveg, illik is az M GmbH hitvallásához, de nézzük csak, mi is az XM valójában! Egy megtermett, körülbelül X7-es méretű SUV, aminek a kinézete alapján több keresnivalója lenne a harcmezőn, mint a közutakon. Karosszérialemezei úgy néznek ki, mintha a lopakodó képességre (vagyis a radarsugarak szétszórására), vagy arra tervezték volna, hogy a becsapódó golyók lepattanjanak róla. És a technikája? Arra a CLAR padlólemezre épül, amire a BMW évek óta építi nagyobb modelljeit, vagyis semmi új nincs benne. A konnektorról tölthető hibrid hajtásláncban már akad, de forradalminak az is csak erős jóindulattal nevezhető. A rendszer belsőégésű egysége a szintén jól ismert 4,4 literes, V8-as, biturbó benzinmotor, amit az XM kedvéért átfésültek, és így az elektromotorral együtt 750 lóerőt teljesít, a legnagyobb nyomatéka pedig kereken 1000 Nm. Ezekkel az adatokkal a százra gyorsulási idő körülbelül három és fél másodperc, amiről azért el kell ismerni, valóban a sportautók szintje.
Valamilyen szinten érteni vélem én ezt a lépést. A jelenleg fizetőképes amerikai, kínai és arab vásárlóközönség előnyben részesíti a SUV-szerű formát, nem zavarja a hibridrendszer, sőt, hivatkozhat rá, hogy alkalomadtán (legfeljebb 80 km-es hatótávig) kímélik a környezetet. Naná, egy 2,6 tonnás böhömmel, amelynek ha 25 kWh-s akkujából kifogy a töltés, akkor még szabvány szerint is legalább 12 liter benzint éget el 100 kilométerenként. (A hasonló tömegű és méretű BMW X7 M50i V8 xDrive WLTP alapú fogyasztása 12,3 l/100 km.)
Ezzel bírt előrukkolni az a BMW M GmbH, amelynek első, és az XM előtti egyetlen saját fejlesztése az azóta legendássá nemesedett M1. Ha az XM-ből a tanulmányt vettük nagyító alá (bár a méretei miatt nagyítóra semmi szükség), akkor az M1-ből is nézzük azt, vagyis az épp ötven éve, 1972-ben bemutatott M1 Turbót. És mit látunk? Egy akkor szupermodern kinézetű (tervezője Paul Braq), csővázas, műanyag-karosszériás, sirályszárny-szerűen felfelé nyíló ajtós, középmotoros sportkocsit. Amelynek a motorja sem volt akkori szemmel átlagos. A kétliteres négyhengeres teljesítményét turbófeltöltő fújta fel 280 lóerőre. (Ez a motor került be 1973-ban a BMW 2002 turbóba.) A széria M1-et egy kicsit megszelídítették, de így is elég különleges maradt. Giorgetto Giugiaro a sorozatgyárthatósághoz hangolta a formát, elhagyták a sirályszárny ajtókat, és a négyhengeres turbó helyére 277 lóerős, 3,5 literes, szívó soros hathengerest építettek be. De ettől még az M1 ikon volt, az ma is, és váratóan az is marad amíg csak autórajongók élnek a földön.
Attól tarok, a zengzetes szöveggel beharangozott XM nem fog hasonló babérokat aratni, pár év múlva legfeljebb arra fogunk emlékezni, hogy ja, az a BMW M, amelyiknek megvették a Citroentől a nevét. (Megvan még a Citroën XM?) A legszebb az egészben, hogy úgy sejtem, ezzel a BMW-nél és az M-nél is tisztában vannak. Csak éppen most van a jubileum, valamit le kell tenni az asztalra, amire ráfogható, hogy előremutató. Eltelik pár év, azután úgyis mindenki mindent elfelejt, mert minden csoda három napig tart. Kicsit olyan a történet, mint az i4-essel, amit igazi modern, sportos villanyautóként állít be a közvélemény előtt a BMW. Holott tudható, hogy átmeneti típusként három-négy éven belül lejár a mandátuma, hiszen 2025-től érkezni kezdenek a frissen, kimondottan az ő számukra fejlesztett padlólemezre épülő elektromos típusok. Az i4-re csupán addig hárul fontos szerep, mert a jelenleg a gazdagabb országokban tomboló villanyautó láz idején csak kell kínálni valamit. (A lázról annyit, hogy több elektromos autó gyártó már májusra eladta a teljes 2022-ben gyártani tervezett mennyiséget.)
A BMW M GmbH múltjának ismeretében Franciscus van Meel szavai alapján teljesen másnak kellett volna érkeznie, mint ami valójában testet öltött. Jó, jó, az elnevezésben szereplő X betű nyíltan utalt a várható karosszériaformára, de azért reménykedtem, hogy az X hátha esetleg mégis az angol experimental, azaz kísérleti szó rövidítése – ahogy az gyakran megtörténik. Ha az lett volna, akkor olyan autót képzeltem volna mögé, mint amilyen tanulmánnyal a többi gyártók rukkoltak elő. Jövőbe mutató kinézetű, akár több ezer lóerős, teljesen elektromos és összkerékhajtású, szupermodern típust. Ilyenről lebbentette fel a fátylat a közelmúltban az Aston Martin, a DeLorean, a Lotus, vagy épp a müncheniek legközvetlenebb riválisa, a Mercedes is, a Vision AMG formájában. És ez a felsorolás korántsem teljes, mert bár a Ferrari és a Lamborghini még vázlatokat sem mutatott, tudható, hogy ők is rárepültek már a témára.
Már csak azért is várhattunk volna valami hasonlót, mert maga a BMW M GmbH is mutatott be ebbe az irányba mutató tanulmányt még 2019-ben. Igaz, azzal is van egy kis baj, túlságosan próbál rájátszani a BMW M1-re. És bár épp az elektromos autóknál kezd divattá válni, hogy retró ruhába öltöztetik őket, egy, a jövőt beharangozó típusnak nem szabadna múltidézőnek lennie.
Magam részéről egyébként biztosra veszem, hogy Münchenben már rajzolják a terveket. Már csak azért is így gondolom, mert gőzerővel fejlesztik az új, tisztán elektromos padlólemezt, ami a hajdani, a BMW-t az akkori (az 1960-as évekbeli) slamasztikából kihúzó Neue Klasse (új osztály) után kapta az elnevezését. És ezt húzza alá a debreceni BMW gyár alapkövének letétele is, ahol 2025-től, azaz alig három év múlva már legördülnek a szalagról az első vadonatúj tisztán elektromos BMW-k.
Addig meg csak kihúzza a márka, hiszen olyan nimbuszt sikerült növesztenie magának, hogy ma bármit el lehet adni BMW emblémával. A BMW GmbH épp működésének ötvenedik évfordulójára mintha kiesett volna kicsit a ritmusból, de a háttérben folyó eseményeket elnézve komoly az esélye, hogy a 75. éves jubileumra minden egyenesbe kerül. Csak ne akarnának lyukat beszélni a hasunkba.
