Az Opel GT 8,87, a keménytetős, erősebbik Mazda MX-5 - teljes nevén
Roadster Coupé MZR Sport - 8,2 millióba kerül, árban tehát közel vannak
egymáshoz.
Mindkettő kétüléses, mindkettőnek nyitható a teteje és mindkettő
hátsókerék-hajtású. Amikor a szerkesztőségben megszületett az
ötlet, hogy együtt teszteljük őket, mégis elhúztam a számat. Az egyik
mákostészta, a másik gumikerék. Hogyan hasonlítsunk össze egy autót,
amiben egy 264 lovas turbómotor van és 5,7 másodperc alatt gyorsul
százra, egy 160 lóerős szívómotorossal, aminek ugyanehhez 8,2
másodpercre van szüksége? Hát így.
A szép és a vagány
Az MX-5 tökéletesen letisztult formája egészen biztosan más
vásárlóréteget vonz, mint a GT éles, agresszív, kihívó vonalai, feltűnő
díszítései.
A Mazda klasszikus szappantartó. Csicsa nélkül, egyszerűségében
szép. Annyira minimalista, amennyire egy roadster minimalista
lehet. Az Opel a szöges ellentéte, nem lehet nem észrevenni. Monacóban
talán el tudna vegyülni, de itthon esélye sincs.
Rettenetesen agresszív hátulról, még agresszívabb elölről,
oldalról meg a gyönyörű, hatalmas felnik verik ki a bámészkodók szemét.
Talán egy kicsit sok is a jóból, szerkesztőségünkben többen
megjegyezték, hogy a motorháztetőn lévő kopoltyúk köré talán már nem
kellett volna a krómszegély, kicsit túl sok a dizájnból, de még ők is
egyetértettek abban, hogy a GT módfelett vagány.
Az Opel feltűnő, kihívó jelenség, a Mazda is sportos, de kedvesen,
barátságosan.
Nincs győztes, mákostészta és gumikerék van.
Iszonyú szűk!
Nehéz lenne megmondani, melyik autóban kisebb az ember élettere.
Mindkettőben össze kell húznunk magunkat, az biztos. Miközben
kormányzunk, bal kezünk minduntalan az ajtót verdesi, a jobb pedig hol
a kardánalagútba, hol a becsatolt biztonsági öv műanyag csatjába
ütközik, de aki siránkozik, annak úgy kell, minek vett roadstert.
A helyszűke tehát adott, ez azonban nem jelenti azt, hogy
feltétlenül rosszul kell éreznünk magunkat. Az MX-5 mákszemnyi
belterével ergonómiailag semmi gond nincsen.
Minden kéznél van, működik, egyszerű. Nem úgy a GT-ben. Az
üléstámlát például lehetetlen zárt ajtónál állítani. Nincs az a parányi
kéz, ami az ajtó és a műanyag tekerentyű között húzódó nemlétező térben
utat talál magának a mutatványhoz. Nem nagy ügy, egyszer beállítjuk az
ülést és spongyát rá.
Sajnos azonban van más is. Az ablaklehúzók is rossz helyen
vannak, az embernek imádkozó sáskához hasonlóan kell lefeszítenie a
csuklóját, ha friss levegőre vágyik. És ha már a friss levegőnél
tartunk, lehúzott ablaknál kellemetlenül bevág a szél és nagy zajt
csap.
Mindkét autó belvilágán érződik a spórolás. Az ülések
bőrkárpitja meg a bőrkormány szépek, a többin azonban egyértelműen
látszik, meg kellett húzni a nadrágszíjat. A GT-ben hatalmas, csúnya,
kopogós műanyagfelületek vannak - ne feledjük, valójában amerikai autó,
Pontiac Solstice miszerint Saturn Sky, nem európai ízlés szerint rakták
össze. A műszeregység elég jól néz ki, de a középkonzol sajnos sokat
ront az összképen. Az MX-5 talán annyival jobb, hogy nem gagyinak,
hanem ésszerűen spórolósnak hat. A párbaj második fordulóját mégsem
ezért nyerte meg, hanem mert ergonómiailag rendben volt.
Utazni jó
Utazni jó, de nem egy roadsterben - legalábbis ez az elmélet. Az
MX-5 be is váltja a hozzáfűzött reményeket: autópályatempónál fütyül a
szél és a motorzaj is markánsan jelen van az utastérben. A helyzet
távolról sem elviselhetetlen, de egy-kétszáz kilométer után nem lehet
túl kellemes.
A GT pont az ellenkezője. A futómű és a motor nagyon csöndes, igaz,
egy kis szélzaj van, de nem több, mint egy átlagos autóban.
160-170-es tempónál az Opel csöndesen siklik, pont mint
bármelyik limuzin. Így utólag nem értem, miért csodálkoztunk ezen,
hiszen a nevében is benne van: granturismo.
Kár, hogy ezekkel az autókkal utazni nem nagyon lehet, ugyanis
nincs csomagtartójuk. A GT-nél az előző mondatban leírtakat kéretik
szó szerint venni, mert bár zárt tetővel talán elfér két kisebb
hátizsák, ahogy jön a jó idő, meg kell válnunk tőlük. A nyitott GT
csomagtartójába a tető mellé három szelet párizsi és fél fej hagyma fér
el. Az MX-5-be 150 liternyi csomagot pakolhatunk időjárástól
függetlenül, ami az Opel szolgáltatásához mérten fantasztikus, ezt a
kört mégsem ő nyerte. Utazni egyértelműen a GT-vel kellemesebb.
Az átváltozás
Figyelem, Opel-rajongók ugorjanak,
a Mazda évtizedek tapasztalatával kovácsolt szamurájkardja hamarosan
átvágja a német páncélzatot, és halálos sebet ejt a GT-n. Nem lenne
fair, ha nem említenénk meg, hogy az MX-5-nek csak a keménytetős
változata nyílik gombnyomásra, ami nyilvánvalóan minden kézi
megoldásnál százszor jobb, de mivel próbáltam a
vászontetős változatot is, a GT nem úszhatja meg.
A vászontetős MX-5-öt kinyitni kb. 3-6 másodpercig tart, a
visszazárás valamivel hosszabb folyamat; saccperkábé 3 másodperccel.
Műszaki antitálentum vagyok, haragszom a gépekre, szerkezetekre,
mechanikákra, azok is rám, ezt a tetőt azonban elsőre flottul
nyitottam-zártam, mintha világéletemben ezt csináltam volna.
Egy kallantyú itt, egy másik ott, hátrahúz, lenyom, katt, kész.
Nem tart tovább, mint leírni.
A GT-t elsőre nem tudtam kinyitni. Később a kollégák segítettek,
de még így sem volt egyszerű, gyors pedig még annyira sem. Annyira
bosszantóan esetlen a folyamat, hogy szinte látom a kedves vevőt, aki
tavasszal kinyitja, ősszel becsukja, ha pedig a két fázis közötti
időszakban leszakad az eső, hát káromkodik és tűr, mint a motoros.
Nem a legfontosabb, de a legérdekesebb
A versenypályának nem sok köze van a közutakhoz, amit tapasztalunk,
helyiértékén kell kezelni, ugyanakkor remek lehetőség, hogy egy sportos
autót különösebb kockázat nélkül nyúzzunk, és megnézzük, mit tud, ha a
határain túl kell teljesítenie.
Az
Euroring szűk
kanyarjai kemény próbatétel elé állították az autókat. Nem tudtuk,
mi fog történni, de sejtettük, hogy a kanyargós, technikás pályán az
Opel bődületes erőfölénye nehezen érvényesül majd.
A GT motorja durva. Hangja nem sok, és a karaktere sem
lenyűgöző, de az ereje brutális. Úgy indult el a rajtvonaltól, mintha
belerúgtak volna. Sajnos már az első kanyarban kiderült, ez az autó nem
száguldásra termett. Egyrészt nehezen adagolható a gáz. A nem túl
közvetlen gázreakcióért részben nyilván a turbómotor felelős, de azért
láttunk már olyan turbós autókat, (
BMW 335i,
Lancer Evo IX) melyeknél
ezt a problémát megoldották.
A másik nagy baj az Opellel, hogy nem fordul. Nehézkesen
küzdötte át magát a kanyarokon, alulkormányzott volt és esetlen. Ez
természetesen nem azt jelenti, hogy a GT rosszabb sportkocsi, mint egy
1,4-es Skoda Fabia, de vetélytársaihoz képest nem elég kiforrott. A
fékhatással sem voltam elégedett, ahogy az 1:33-as idővel sem. Az Opel
GT brutálisan erős, építési módjából kifolyólag könnyen keresztbe lehet
vágni, bármikor elindulhatunk vele riszáló fenékkel, mint
Starskyék,
de ilyen erős motorral egy ilyen jellegű autóból sokkal-sokkal többet
ki lehetett volna hozni.
Az MX-5 bezzeg elemében volt. Senki sem gondolta volna, hogy ez az
illegő-billegő szerkezet - a Mazda futóműve relatíve puha - ilyen
remekül fordul, ilyen gyors, és mellé ennyire élvezetes. A sperres,
Bilstein gátlókkal szerelt MX-5
megfutotta a
legutóbbi összehasonlító cikkünkben a Civic Type-R által felállított 1:31-es időt, de
ami ennél is fontosabb, mindenki mosolyogva szállt ki belőle.
A kormánya közvetlen, a gázt tökéletesen adagolhatjuk, a váltója
rövid utakon jár és végtelenül precíz, az élmény pedig tökéletes.
A Mazdával szépen, íven menni ugyanúgy lehet, mint driftelni,
vagyis keresztbe csúszkálni. A 160 lóerő pont nem rémisztő, viszont még
egy versenypályán is elég a mókázáshoz. Ezzel az autóval nagy tempót
lehet félelem nélkül autózni úgy, hogy közben minden porcikánk
bizsereg, nem véletlen, hogy a Mazda MX-5-öt húsz éve nem képes
lerugdosni senki a roadsterek királyának járó nemlétező trónról.
Van győztesünk is
Ezúttal nem volt nehéz dolgunk. Precízebb, praktikusabb,
élvezetesebb és még olcsóbb is,
hát persze, hogy mindannyian az MX-5-öst jelöltük meg
győztesként. A GT sajnos kiforratlan, sokkal boldogabbak lettünk
volna, ha egy a
Speedsterhez
hasonló, könyörtelen versenygépet ismerünk meg a gyönyörű, de kissé
nehézkes turbóviziló helyett. Az Opel egyetlen téren tudott többet a
Mazdánál, csöndesebb, nagy sebességnél kellemesebb társ, vagyis jobb
utazóautó, de még van mit fejlődnie. A Mazda úgy jó, ahogy van, de
szívesen látnánk végre egy kétszáz lóerő feletti változatot is.
Winkler szerint
Ráfordulni az Euroringre úgy, hogy az
ember kezében-lábában még
a legutóbbi elsőkerékhajtású csoportteszt van, valami különlegesen kedves
élmény. Nem volt rossz az OPC Astra, a Civic Type R meg
kifejezetten finom, de hogy egy hátsókerekes autó mennyivel jobban
kanyarodik, mint az egyik legjobb sportos elsőkerekes, az
megdöbbentő.
Adtunk neki egy esélyt, de nagyjából mindnyájan ezt vártuk: az
Opel GT kevésbé tetszik majd nekünk, mint az MX-5.
A teszt nem teljesen igazságos, hiszen a magasan legdrágább
Mazdát küldtük szembe az Opel GT-vel. Az MX-5-ösből pedig
korrektebb lett volna a
ponyvatetős
szerepeltetése, hiszen az Opel sem CC, ráadásul ez a keménytetős
Mazda sokkal tompábbnak tűnt, mint a ponyvás. Ami az 1,8-as
motorral is teljes élményt nyújtott.
Az Opel GT nálam már a zéró csomagtartó miatt se rúghatna
labdába.
20 éve piacon van az MX-5-ös: miért nem nézték meg, hogyan
kell ponyvatetős kabrióba csomagtartót csinálni? Az MX-5-ös 150
literje kicsi, de az én NA-m csomagtartója csak 130 liter, és
megfelelő önmérséklettel azzal is sikerült már összehozni egy
kétszemélyes, egyhetes nyaralást. Ez a 150 liternyi különbség tehát
sokkal több, mint elsőre tűnik: az egyik semmi, a másik valami.
Az Opel GT tényleg erős, de ez afféle amerikaias 0-400-erő.
Gyorsulási versenyre való muscle car-jellegű teljesítmény, és amint
a nagybetűs autózásra kerülne a sor, kész, meghal.
Lehetetlen gyorsan kanyarodni vele úgy, hogy az első kereke ne
radírozzon folyamatosan kifelé. A Karotta mint alanyi drifter
tudott vele keresztben kanyarodni, de olyankor az autó erősen
lelassul. Ráadásul a Mazdával annyira egyszerű a sodródás határán
egyensúlyozni, finoman pumpálva a gázt.
Egy furcsaság azért a keménytetős MX-5-ösnél is feltűnt:
autópályatempónál ha nem is zajos, de ugyanonnan hallom a süvítést,
mint a sajátomban; valahol a bal fülem mögött nem zár tökéletesen a
gumikéder.
-winkler-
További cikkeink
