Már a fotók alapján sejtettük, hogy jó lesz, aztán Csikós elutazott a bemutatóra, és odáig volt az új Astrától. De a végső verdikt addig nem születhet meg, míg a semmihez sem hasonlítható magyar utakon ki nem próbáltuk.
Sokak szerint hasonlít a Mazda 3-ra, másoknak a C4-es képe sejlik fel az új Astra láttán, de most nem ez a lényeg. Vitán felül ez minden idők legkívánatosabb Astrája, továbbmegyek, nem csak ahhoz képest szép, hogy Opel Astra, hanem úgy általában véve, objektív mércével mérve is jól néz ki.
Az új Astra egy domborító nagymacska formáját idézi, akárcsak az Insignia. Bár fényszóróik és hűtőrácsuk is különbözik valamelyest, mégis erősen szembetűnő a hasonlóság a két modell között. Amennyivel nagyobb, annyival mackósabb és elegánsabb az Insignia, amennyivel kisebb, annyival sportosabb, dinamikusabb az Astra formaterve, zsánerük mégis hasonló.
Az alsó-közepesek között hirtelen nem is tudom, mi versenyezhetne ezzel a dizájnnal. Az unalmas Golf vagy Auris, vagy az eleve személyiségproblémás Focus biztosan nem. Talán a Megane és a Leon sikerült hasonlóan jól, esetleg a Civic kelthet még igazi gerjedelmet, ha valaki szereti a science fictiont.
A formatervnél is többet fejlődött azonban az utastér. Az autós újságírók nyála hosszú évek óta hagyományosan ki-kifolyt, fejük hátrabukott, ujjaik pedig maguktól pötyögték be a „szürke, unalmas középkonzol” szókapcsolatot, ha Opelről volt szó, ez azonban, úgy tűnik, megváltozott. Az Insigniának is szép lett a középkonzolja, az Astráé pedig még csinosabb. Jó formájúak a gombok, szép az elrendezésük, ízlésesek a krómbetétek, jó a piros világítás; az új Astra középkonzolja kifejezetten szép lett.
Sajnos a szépség oltárán feláldoztak egy darabot a könnyű kezelhetőségből, vagyis az első napokban senki se álmodjon arról, hogy azonnal megtalálja a belsőlevegő-keringtetést, vagy nem állítja el a rádiót, amikor szeretné lehalkítani. Kis tanulás után azért el lehet igazodni a sok apró gomb között, és még így is sokkal inkább ezt a középkonzolt választanám, mint a pofonegyszerű, de randa és lehangoló régi változatot.
A műszerfal is igényes, jók a sportos, kerek, krómkeretes műszerek. Megannyi játékos megoldáson érhetjük tetten a tervezőket. A kilométeróra valamint a fordulatszámmérő mutatóival együtt táncol egy apró piros fénypont, vagyis nem csak a pálcika állásából, de a pont helyzetéből is meg tudjuk határozni a sebességünket, vagy a motorfordulatot. Értelme semmi, de kedves és jópofa megoldás, csakúgy, mint például a sport gomb lenyomása után vörösre változó műszerfal-világítás.
Nincs tehát poroszos rend és fegyelem, helyette a szépség és a játékos kedv a meghatározó. Ennek következtében az új Astra belseje élhető, sőt, kifejezetten kellemes élettér. Az ülések is kiválóak, széles spektrumon állíthatjuk őket, ahogy a kormányt is, a helykínálat is bőséges és tárolórekeszekben sincs hiány. Az Astrában hátul sincs híja a fej- és lábtérnek, és még a csomagtartó is jó nagy, alsó-középkategóriában ennél sokkal több helyet sehol ne várjunk. Válság van. Még mindig. Az új Astrában is találunk egy-két kemény műanyagot, de csak módjával és egyáltalán nem zavaró helyeken, így ez mit sem von le az autó használati értékéből.
