Használt: Toyota Avensis 1.8 VVT-i T3x Angliából

Ha tehát kiszámoljuk, a legpesszimistább számításaink szerint is spóroltunk az angliai Avensisen 1-1,3 milliót. Azonban a költségek valamivel magasabbak: Gábor úgy kalkulált, hogy a kinti terhek évente 50-60 ezer forinttal drágábban jönnek ki. Ebben az is benne van, hogy ebben a korban már évente kell az autót műszakiztatni, ami megvan egy óra alatt, ha az oda- és visszautat leszámítjuk. Az ára 15 ezer forint körül jön ki.

Ha így vesszük, úgy húsz év alatt elvész az angliai autó árelőnye.

Igaz, az évente esedékes angliai utak szintén pénzbe kerülnek, tehát az embernek tudnia kell, mennyi ideig akarja a kocsit használni, mert egy idő után könnyen buktába csaphat át az ügylet. Más, ha egyébként is kimenne évente legalább egyszer. Mivel esetünkben közeli a rokoni kapcsolat, ez amúgy is benne van a kalapban, a műszaki vizsga csupán mellékterméke egy ilyen útnak, de valamivel drágább és hosszabb, mint repülővel.

Milyen egy ilyen Avensis, mint használt autó? Jó, de vannak furcsaságai. Kezdjük a kormánnyal: a jobb oldalon van. Bár sokan azt hiszik, hogy nálunk kötelező a bal kormány, ez tévedés. Ha Gáborunk elmebeteg lenne, akár magyar rendszámmal is járhatna, némi regadó, eredetvizsga, átírás, forgalmi, rendszám satöbbi kifizetése után. De nem az.

Meg lehet szokni azt, hogy az itthoni forgalomban a rossz oldalon ül. A váltó kapcsolási vázlata ugyanolyan marad, vagyis esetünkben az egyes a vezetőtől legtávolabb eső fokozat, és – aki nem tudná – a pedálok is pont ugyanolyan sorrendben állnak, mint a balkormányos autókon. Az angol autókban a bajuszkapcsolók is változatlan rendben találhatók a kormány mögött, azaz ballal indexelünk, jobbal ablaktörlünk (Japánban nem így van, ott megfordítják a bajuszkapcsolókat). És jobb kézzel fordítjuk el a slusszkulcsot is. A fedélzeti számítógép mértékegységei átállíthatók, hogy metrikus egységeket mutassanak, vagyis kilométert és litert, nem pedig mérföldet és gallont, a mérföldszámláló viszont nem. A sebességmérő esetében a belső, kisebb skálát kell nézni, ott mutatja a kilométer/órát. A lámpát picit lejjeb kell tekerni, bár ahogy a hazai autók világítanak, ahhoz képest szinte pihentető, ha csak egy jobbkormányos Avensis halogén fénye vakít.

Két ponton azonban rettentő zavaró a jobbkormányosság: az egyik a parkolóházak sorompóinál, ahol át kell mászni a kártya bedugásához; illetve előzéskor. Ilyen esetekben hasznos egy segítő, én is hallottam már olyan, Magyarországon dolgozó angolról, aki minden vidéki útjára vitte a barátnőjét, hogy ki tudjon kukucskálni a kamion mögül az anyósülésről, ha kell. Mi ez, ha nem bizalom? Gábor egyszerűbben oldja meg a dolgot: többnyire nem előz országúton, amúgy is inkább pályán jár.

Az 1,8-as motor 129 lóerős, ez nagyjából egy normál alap benzinmotor szintjének felel meg, az 1,6-os már tényleg kevés lenne egy ekkora kocsihoz. Gábor nem akart dízelt, nem csak az ára miatt: az előző Avensisük D-4D dízel volt, és nem sokon múlt, hogy garanciaidőn túl romoljon el a common-rail. (Egyébként a Népítélet elégedetlenkedőinek többsége a dízelesek közül kerül ki.)

Egy hiba ugyan adódott az 1,8-assal, felgyulladt a check engine lámpa, ami valamilyen kommunikációs hiba a motorelektronika és a lambda-szonda között, a működést nem befolyásolja, típushiba. Az elektronikát cserélni kéne, de az félmillió lenne. Azóta egyébként el is aludt a visszajelző. A fogyasztás jó: 41,3 mérföld/gallont mutatott a számítógép. Ha átállítjuk a fedélzeti számítógépet, kijön, hogy átlagban 7-7,5 liter körül kajál az 1,8-as motor. Igaz, nem egy nyomatékkirály, mint egy dízel, de azért 10,5 másodperc alatt százon van vele az Avensis. Autópályán már kicsit hangos a motor, a csendes dízel után ez meglepte Gábort, de nem vészes.

A karosszéria hatalmas, a csomagtartó 510 liter, az ötödik ajtón minden befér. A hátsó ülésen is rettentő sok a hely, én a 190 centis vezetőre állított ülés mögött úgy fértem el, hogy egy tenyérnyi volt a háttámla és a térdem között. Csak a kutyájuk miatt sajnálják, hogy nem kombi, így ő kénytelen a hátsó ülésen utazni. Az ülések kárpitozottak. Anno az összes tesztautó bőrös volt, amelyben ültem, az túl domború, csúszós és kemény volt, a textilkárpitos fényévekkel jobb nála – ezt is most kellett megtudnom. A felszereltségből tényleg csak a tempomat hiányzik.

Hogy mi lesz a sorsa az angol Avensisnek? Még nem tudni. Lehet, hogy két év múlva visszakerül Angliába, eladják és kész, lehet, hogy tovább is megtartják, mert már Gábor felesége is annyira megszokta pár hónap alatt, hogy a balkormányos autókban a rossz oldalra akar beülni. A nagy értékvesztésén már rég túlvan a kocsi, maximum pár százezret lehet bukni rajta. És úgyis megveszi valami bevándorló.