Ráadásul átkozottul erős. Ezerötszáztól kiválóan megy, igaz, ezalatt kicsit turbólyukasan viselkedik, ilyen szempontból a PSA 1,6-os dízele jobb. Viszont majdnem ötezerig lendületesen megy, jól veszi a gázt, szóval ideális egy ekkora autóhoz. Én ezt a Doblót nem merném megvenni az 1,3-as dízellel, az már az előzőben is határeset volt, az 1,4-es benzinmotorról pedig el sem tudom képzelni, mennyi idő alatt éri el a százharmincat. Ugyanez nem gond az 1,6-os a dízellel, igaz, autópályán már ez is küzd picit a légellenállással, de legyűri. Hatos váltóval adják, ami tökéletes ide, hatodikban 2500 táján utazunk, egészen halkan.
Sajnos, az emissziós normák átverése érdekében stop-start rendszerrel is ellátják az összes motort. Azt hittem, hogy a Mitsubishi Colténál rosszabbul nem lehet megcsinálni, de tévedtem. Amikor két napon belül harmadik alkalommal nem indult be a motor elsőre egy lámpánál, úgy döntöttem, kikapcsolom a francba. Még mielőtt az importőr levelező tagozata a használati útmutató idézeteivel bombázna, inkább vállalom, hogy én csináltam valamit rosszul.
Mondjuk azt, hogy biztos rosszul nyomtam ki a kuplungot. Amikor a vezető ilyen hibákat vét, akkor is szenzációsan korrigál az elektronika, újra próbálkozik, és másodikra mindig beindul. Sajnos, a rendszert minden alkalommal újra ki kell kapcsolni, igazán lehetne szerény felárért egy opció, hogy be sem építik. Az 1,6-os dízel fogyasztása ilyen himihumi rendszerek nélkül is kiváló, egy dízel alig fogyaszt alapjáraton. Országúton 5-5,5 l/100 km simán tartható, de várossal, pályával súlyosbítva is megáll az átlag 7 liter táján. Szóval, ennél a motornál nem kell jobb egy hasonló autóba.
A Doblo futóműve is tetszett, nem ráz, stabil, barátságos, a karosszéria billegése pedig elfogadható szinten marad. Ráadásul nem is hangos a rugózás, rossz úton is csak tompa hangokat hallunk alulról, nyilván ez is a nagybőgő-effekt miatt. A kormányzás könnyű, amúgy jópofa a sportkormányokra jellemző dudor a volánon ott, ahol markolászni szoktuk. A fék kiváló, pedig hátul dobok vannak – amúgy az ESP is széria, nem csak az ABS.
A maga műfajában tehát jó gép: egy arasszal hosszabb, mint a Berlingo/Partner, szerintem a VW Caddyvel van pariban. Ha az összes ülése kivehető vagy legalább tologatható lenne, akkor a tökéletes hétüléses címért is indulhatna, így nem – viszont öt üléssel verhetetlen. Azt persze nem mondanám, hogy a szegényember nagykocsija, elvégre, aki listaáron 5,6-5,9 millióért vesz ilyet, az nem éhezik (igaz, a magyar népesség egy része a Fiat autócsere programjában hatszázezerrel olcsóbban kapja). Ám ennyiért akár fullos Peugeot 308 SW-t is kapunk, hét üléssel – és az eredetileg is személyautónak készült. A gazdaságos szekciónak meg ott a Dacia Logan MCV, feleennyiért, igaz, primitívebb alkotóelemekből megépítve. A Doblo inkább az okos embereké, akik azért szeretnék, hogy az autóban legyen valami jó is, ne csak szimplán nagy legyen. És ebben a Fiatban ez megvan.
