BMW Gran Coupé koncepcióautó

Én azt mondom, a neofília az oka. Vagyis az ember génjeibe kódolt izgalom, amit előzőleg nem látott dolgok váltanak ki. Önkéntelenül vonzódunk minden újdonság felé, és ezt kihasználják az autógyártók is. Persze ők az individualizmusra fogják: szerintük a prémiumautók vevői a személyiségükhöz leginkább illő autót keresik, és nem akarják megtenni szerencsétlen ügyféllel, hogy beültetik egy hétköznapi 5-ösbe, amikor ő valami laposabbat, kecsesebbet szeretne. Hogy kifejezhesse valódi egyéniségét. Nekem viszont az az elméletem, hogy évente ki kell hozni két-három új modellt, hogy mindig nagy pörgés legyen a márka portáján, és ha az érdeklődő betéved a szalonba és pénzt akar költeni, lehessen neki valami újat mutatni. Szinte mindegy, mit, a dörzsölt értékesítő úgyis arra tereli a figyelmet, amire éppen kell, de ha van egy olyan modell, amiből még kevés van az utcán, és rá lehet mondani, hogy új, az már felér egy ász párral, kézben.

Bevallom, nehezen tudom átérezni a Gran Coupé kontextusát, a környezetet, ami értelmet ad neki. De szép, én legalábbis annak látom, és valószínűleg ez a legfőbb erénye. Nem mintha az F10-es ötös rusnya lenne, sőt. Oka van, hogy szédületes darabszámokat adnak el belőle – a design adja el az autót meg esetleg a márkanév. Nem szégyellték, be is vallották ezt a Gran Coupé koncepcióautó bemutatóján Münchenben, ahol Adrian van Hooydonk, a BMW-ket rajzolók karmestere tartott előadást a BMW hosszú távú formatervezési stratégiájáról.

Azért jó, ha a dizájner szövegel, mert nincs átverés szaga a prezentációnak. Mellébeszélés ez is persze, formákról, ívekről, idomokról nehéz okosat mondani, ha nem másodlagos nemi jellegekről van szó, de legalább nem a recsegősre kopott zöldek vagyunk feliratú lemezt kell még egyszer végighallgatni. Ráadásul Hooydonk kifejezetten rokonszenves figura, nincsenek sztárallűrjei, pedig ő volt az est fő attrakciója, nem az autó. Szűkre szabott, tökös öltönyben, hegyes orrú cipőben magyarázott, kifejezetten lelkesen, főleg, amikor a BMW dicső múltjának felidézésére odagurított 3.0 CSi mellett állt. A Gran Coupéről egyetlen új dolgot tudtunk meg a pekingi premierhez képest: hogy tutira gyártani fogják. Persze az európai bemutatónak más apropója volt, de erről majd a keretes után.

Hogy miért hívták össze Európa újságíróit egy kellemes estére a gigantikus szalonjukba, a BMW Weltbe? Nem kérdés. Az Audi alig néhány nappal később tartja az A7 Sportback premierjét. Ha már az első vonatot lekésték, legalább a második előtt bele akartak kiabálni a hangosbemondóba: nekünk is lesz ilyen. A Mercedes a CLS-sel ugyanis már évek óta egyedül dekázgat a placcon, az Audi már kész a fejlesztéssel, a BMW-nek meg a GT – hogy is mondjuk – nem igazán jött össze. Világos, az egy kicsit más közönséget céloz meg, hiszen a jelzéssel ellentétben egy ferdehátú 7-es, de nekem az egész forgatókönyv nagyon úgy fest, mintha azzal szerették volna elintézni ezt a kupészerű négyajtós témát.

Hiszen nem szokott elkésni a fejlesztésekkel a BMW, a Gran Coupét viszont bevallottan fél év alatt dobták össze. Amekkora lendülettel most beharangozták, lehet, hogy a 3 éves fejlesztési ciklus helyett akár már egy-másfél év múlva a szalonokba kerül, ami kicsit feszített tempónak tűnik. Pekingben szondáztak egyet, aztán miután osztatlan tetszést aratott a szakújságírók között, már meg is született a döntés, hogy indulhat a szekér. Nem engedhetik meg, hogy az ingolstadtiak és a stuttgartiak olyan modellekkel csábítsák a vevőket, amire nekik nincs válaszuk. És a vastag profitot termelő ötösből relatív kevés macerával meg tudják csinálni a tíz centivel alacsonyabb, lendületes tetővonalú testvért.

De kiknek szól a Gran Coupé? Nyilván drágább lesz, mint az 5-ös, de az elegánsabb forma miatt szűkebb is belülről. Vagyis olyanoknak, akiknek nem kell a hónap végén kölcsönkérni, és inkább a stílusra gyúrnak, mint a praktikumra. A ferde háthoz ugyanis nem feltétlenül jár majd ötödik ajtó, és a keret nélküli ablakok sem a zajtalanságról híresek, bár ezt a problémát a BMW-nél feltehetően tudják kezelni. A kérdés csak az, hogy nem késnek-e el vele a müncheniek, megvárják-e a hűséges vásárlók, amíg az itt kiállított makettból működő, megvehető autó lesz.

Ha a BMW hosszú távú designstratégiájáról – amivel a rendezvényt beharangozták – nem is tudtunk meg sokat, annyit elkönyvelhetünk, hogy Hooydonk más irányba fordította a kormányt Münchenben. Végre nem kell már olyan körmönfont magyarázatokkal hadakozniuk, hogy a vásárlók okosabbak voltak az újságíróknál, és lám, megvették, amire a firkászok köpködtek. És aki emlékszik még a Bangle előtti korszakra, talán egyetért velem, hogy a BMW-k nem a formabontó külsőről voltak híresek, épp ellenkezőleg. Az E30-ast, E34-est vagy akár az E38-ast is felhozhatnám példának, mind igencsak konzervatív formavilágot sugároznak, meg persze messziről felismerhetően BMW-k. Éppen ehhez a filozófiához szeretne visszatérni a holland mester. Nézzük csak meg ezt a Gran Coupét.