Megdöbbentő élmény volt olyan kocsit vezetni, melyből egy nyitott F430-as Ferrari kabrió Golfnak, egy Lotus vagy egy S2000-es Honda nyomorult szappantartónak tűnik. Mit gondol, hány Opel Astrát lehet venni a McLaren géptetőjéből?
Az SLR-t a W196-os Forma-1-es versenyautó alapjaira épülő 300 SLR ihlette, mely megannyi fényes győzelmet söpört be a legendás Stirling Mosszal a volánjánál. A dicsfényt azonban kioltotta az autósport történetének legborzalmasabb balesete, mely szintén ehhez a kocsihoz fűződik. Pierre Levegh az '55-ös LeMans-i 24 órás versenyen a nézők közé repült versenyautójával és 83 ember halálát okozta, a sajátját is beleértve. A tragédia után a Mercedes visszavonult a motorsporttól egészen 1980-ig.
A 300 SLR azonban tagadhatatlanul szép, gyors és innovatív autó volt a maga idejében, ennek állított emléket a Mercedes és a McLaren, amikor 2003-ban megalkotta az SLR-t, melyből évente 500 darabot terveztek legyártani hét éven keresztül. Összesen tehát 3500 példánynak kellett volna kigurulni a gyárból. Arról nincs adatunk, hogy elkészült-e a tervezett mennyiség, azt azonban tudjuk, hogy összesen nagyjából fele ennyit sikerült eladni, vagyis igen szerencsésnek mondhatja magát mindenki, aki életében akár csak egyszer is lát élőben egy McLaren SLR-t.
Aki ezt a kocsit elintézi annyival, hogy ez is csak egy Merci, az pontosan annyit tud az autókról, mint én a galapagosi varacskosfejű leguánok párzási szokásairól. Kezdjük ott, hogy az egész kasztni szénszálas műanyag – ha felnyitjuk a motorháztetőt, alatta a fényezetlenül hagyott felületeken láthatjuk is az összetéveszthetetlen fekete mintázatot.
Mit gondol, mennyibe kerül a géptető, csak a géptető magában? Robogót tudnánk venni az árából, vagy akár kocsit is? Gondoljon egy számra! Nem jó. Gondoljon egy nagyobbra! Na, ez már közelít, de még mindig nagyon messze vagyunk. Kapaszkodjon meg, koncentráljon és lélegezzen mélyeket, mert rosszul lesz, mikor elolvassa, hogy valójában ötvenezer euró, vagyis kábé tizenöt milla az ára! Ugye megmondtam!
Az SLR-en egyébként minden faramuci módon működik. A géptetőt billenteni majd tologatni kell, és egyébként is a rossz irányba nyílik és az ajtók is furák: egyrészt nincs rajtuk kilincs, na jó, van, csak nem látszik, másrészt felfelé nyílnak - bentről elég nagy erőt kell kifejteni, ha be akarjuk húzni. Az ember pillanatok alatt kisgyerekké változik a kocsi mellett, elkezdi nyitogatni-csukogatni, mint oviban a medzsókat – közben persze nagyon óvatos, hiszen egyrészt egy 130 milliós szoborral játszik épp, másrészt a szokatlan formák és működés következtében sosem lehet biztos benne, hogy egy-egy akciónál nem csípi oda a kis ujjacskáját valahova.
Rengeteg képet készítettünk, ajánlatos végignyálazni a galériát, a McLaren minden részlete csodaszép. Külön felhívnám a figyelmet a Forma-1-es autók orrkúpját idéző orr-részre, a rettenetes oldalsó légbeömlő nyílásokra és az alattuk húzódó, lábszőrt már közepes gázfröccsre is simán leégető kipufogókra, a csodaszép felnikre valamint a fura alakú hátsó ledes indexlámpára.
És odabent? Megy is rendesen? lapozzon!
