Gergő előre felkészített minket, hogy az RS 3 kipufogórendszerében van egy trükkös szelep: alapból a két kipufogóvég közül csak a jobb oldali nyitott. Nagy gáznál, magas fordulaton kinyit, és a kipufogógáz kikerüli a hátsó dobot. Illetve, ha a sport gombot megnyomjuk, mindig. Ilyenek már régóta vannak, de Gergő nagyon mondta: figyeljétek majd meg, amikor kinyit a klappe... hát, igen, az audisok nyelvezetébe be-becsúszik egy német szó.
Amikor kivergődtünk a város dugóiból, sőt, még a rövid autópályaszakaszt is elhagytuk, minden várakozásomat felülmúló, kanyargós, forgalommentes utacska következett. Utasként kezdtem, ez nagyjából annyit tett, hogy egyfajta minőségellenőrzést végeztem. Például: leszakad-e a kapaszkodó, amikor Borisz, a Népszabitól épp a visszafordítókban bohóckodik. Nem szakadt le.
A klappe viszont kinyitott. Egyszerűen leírhatatlan ez a jó, zsíros öthengeres hang. Fel kellett vennem. Először csak simán az ablak résén beszűrődő hangot, aztán az egyik alagútban a falakról visszaverődőt is. Kár, hogy az alagút vizes volt és rövid, továbbá a kijárata után derékszögű kanyar jött, szakadékkal, emiatt nem váltott fel a DSG. De így is jó. Jézusmária! Jó? Az nem kifejezés. Idegborzoló. Félelmetes. Tessék belehallgatni.
Nem ismerős ez a hang valahonnan? Nekem az volt:
A mobiltelefonos hangfelvétel a szélsurrogással nem adja vissza tökéletesen, de az RS 3-nak lényegében ugyanolyan a hangja, mint az S1-esé. Egyedül a sutyurutyu, meg a durrogás hiányzik belőle, de ilyesmit szériában nem lehet kiengedni az utcára.
Ráadásnak az RS 3 úgy is megy, amilyen a hangja. Nem a Focus RS szintjén játszunk, ez egy másik világ, másik dimenzió. A gumik meg se nyekkennek, mégis valahogy átviszik az erőt az útra. És tényleg semmi késlekedés a rendszerben. A gázra a motor megy, és kész – egy ilyen kompakt autóban tényleg sokkoló erő. Az ember azt hiszi, ha nem állítja tökéletesen függőlegesre a támlát, a gyorsulás simán feltolja a gerincvelőt az agyába.
Szeretnék még lelkendezni egy kicsit a DSG váltóról is, mert csak azt lehet. Hét gang, no meg a szokásos startprogram, kézi mód, természetesen a kormányról. Néha szándékosan hamar felkapcsoltam, ilyenkor mély gurgulázásba kezd a kipufogó, amit szintén jó hallgatni. De sokkal jobb szétforgatni ezt a sokkoló öthengerest – ha akarjuk, az automata üzemmódban is van sportprogram, ő is megteszi szívesen. És még jól is csinálja.
Szerencsénkre a navi, forgalmi okokra hivatkozva újratervezte a tesztutat, és a kanyargós szakaszt oda-vissza lenyomtuk. Mónika, a gyár sajtóosztályáról ennek nem feltétlenül örült, mert ekkor ő is bent ült a kocsinkban. Amikor kicsit gyorsan közelítettünk az épp aktuális szakadék+derékszögű kanyar kombóhoz, hangosan kijelentette, hogy nem fél, de nem hittem el neki. Az ajtókapaszkodót nem tudta összeroppantani, pedig próbálta.
Bár ő láthatja nap mint nap a gyárban, hogy mekkora fékeket szerelnek az autóra. Nagyokat, irgalmatlan nagyokat. Az agyrész és a nyereg alu, elöl a súrlódótárcsa lyuggatott, és 37 centi az átmérője – kell is, hogy ekkora legyen, mert a fékezgetős diffizár funkció miatt olyankor fog egyik-másik fék, amikor nem is gondolnánk. És ha sokat toljuk így a Col de Brouis kacskaringós útjain, arra leszünk figyelmesek, hogy csikorognak a fékek.
Ellenben, tán pont a diffizár-trükk miatt, piszok semlegesen kanyarodik az RS 3. Nem vészesen nehéz a kormány, de informatív - bólogatás, billegés persze nincs. Bizonyos tempó fölött már a futómű sem tűnik keménynek, kár, hogy ez a tempó Franciaországban már a bűncselekmény kategóriába esik. Még szerencse, hogy az utak elég simák. Ideális terep egy ilyen autóhoz. Arra már nem vennék mérget, hogy bírná a hazai utakat.
Legnagyobb meglepetésemre viszont normálisan is lehet az RS 3-mal közlekedni, így sikerült egy másik útvonalon 15 liter körüli fogyasztást kihoznunk, és tényleg csak néha szakítottuk meg az andalgást egy-egy előzéssel. A csúcsérték 40 liter volt – nem pillanatnyi, hanem átlagfogyasztásban. Ha másból nem, ebből érezhető, mekkora itt az energiasűrűség.
Mégis, hiába lehet vele közlekedni, azt mondom, hogy ez már nem az az autó, amivel érdemes a suliba hordani a gyerekeket. Hiába a sok ajtó, és hiába van benne elég hely. Kemény, brutál dög, iszonyatos technikával, amit bűn ilyesmire pazarolni. Éljen az öt henger, éljen soká – lehetőleg Győrben!
