Kitaposott bakancs

Renault Scénic 1.5 dCi 110 2011

2011.04.21. 06:23

Azt hittem, könnyű dolgom lesz a Scénickel: francia autó, nyilván lesz benne néhány eszetlen megoldás, a megjelenése pedig, hogy is fogalmazzam, kihívásokkal küszködik. Az ilyenre mondják, hogy magas labda, de kiderült, hogy annyira azért nem könnyű lecsapni. A kompakt egyterű élőben egyáltalán nem olyan vészes, mint képen, főleg ez a rövid változat, és vannak határozottan szerethető vonásai is.

A Renault annak idején a kártyás-gombos indítórendszerek egyik úttörője volt, Scénicből már nem is kínálnak hagyományos, kulcsos indításút, de a tesztautó meglehetősen kezdetleges rendszert alkalmaz. A kártyát az indításhoz be kell dugni a neki kialakított nyílásba, nyitáshoz és záráshoz pedig nyomkodni kell rajta a megfelelő gombokat – így nincs túl sok értelme a rendszernek. Talán az egyetlen pozitívum, hogy az indítógomb valóban a fejlettebb fajtából való, nem csupán az önindítót működteti. Így nem kell vacakolni a hidegindítással: magától indul a kis dízel, igaz, reggelenként néhány másodpercet várni kell rá, míg végez az izzítással.

A motor kétségtelenül a Scénic egyik legjobb alkatrésze. Az 1,5 literes négyhengeres régi ismerős, és a Twingótól a Lagunáig mindenütt előfordul, ami nem véletlen. A változó geometriájú turbófeltöltővel 110 lóerőt ad 4000-es percenkénti fordulatszámon, de jóval lényegesebb adat a 2000-nél jelentkező, 240 Nm-es maximális nyomaték. A motor ugyanis a nyomatékcsúcs közelében mutatja a legjobb arcát: érezhetően fürgén mozgatja az 1,36 tonnás bódét, miközben ebben a tartományban húz a legjobban. Ezerötszáz alatt halott, mint minden kis dízelmotor, és nagyon forgatni sem érdemes, mert olyankor csak az amúgy is traktorszerű hangja erősödik, de 1500-as és 3000-es fordulatszám között tartva kifejezetten lendületes hatást kelt.

Mindez részben persze a rövidre áttételezett váltónak köszönhető, ami azzal jár, hogy városban viszonylag sokat kell kapcsolgatni. Ez azonban nem túl nagy teher, mivel a váltókar meglepően pontosan, kis erővel jár, és mivel a műszerfal alsó peremén levő konzolra került, kéznél is van. Országúton egész más a kép: mivel a hatodik már 70 km/h-nál kapcsolható, és sebességtartó automata is volt a tesztautóban, az utazás némi kormánytekergetésben ki is merül.

A dízelmotor elvben igen takarékos, a vegyes fogyasztása papíron 5,2 liter 100 kilométerre, de ezt az erényét a nehéz karosszéria miatt nem könnyű kihasználni. Az autó ugyan próbál segíteni – a fordulatszámmérőn egy keskeny sáv jelzi a 2000-es érték alatt valamivel, hogy hol az optimális váltási pont –, de ha követjük a tanácsát, annak igencsak visszafogott gyorsulás az eredménye. Lendületesen autózva viszont 6,8 és 7,2 liter közötti fogyasztás adódik, ami azért igen messze van a papírformától.

A motorral és a váltóval éles kontrasztot alkot a futómű, amelynek a hangolásán dolgozhattak volna még a franciák. A rugózás viszonylag lágy, viszont valószínű, hogy a dülöngélés elkerülése érdekében masszív keresztstabilizátorokat építettek be. Ennek az az eredménye, hogy az autó rossz úton bizonytalanul viselkedik, és a gyenge csillapítás miatt szaporán bólogat a karosszéria, ami igen kellemetlen érzés. A beállítás egyetlen előnye, hogy sima burkolatú, tempósabb kanyarokban is meglepően stabil a karosszéria, nem dől túl erősen, és az amúgy meglehetősen érzéketlen kormánnyal szépen íven tartható.

Majdnem egy hétig nyúztuk egymást a Scénickel, és ennyi idő alatt megtanultam tisztelni az erényeit, megszeretnem azonban nem sikerült. Ennek pedig leginkább az az oka, hogy nem egymásnak teremtettek minket. A rövid buszlimuzin praktikus helyváltoztatási lehetőség mindazoknak, akik az autóban csak a funkciót keresik, azaz mindegy, hogy hogy néz ki, hogy fekszik az úton, vagy milyen a hangja, csak legyen olcsó, jól parkolható és pakolható, és férjen bele a család.

Ez utóbbi kritériumokat azonban tökéletesen teljesíti a kisebbik Scénic. Még csak nem is különösebben drága a maga kategóriájában, így, egyszerű felszereltséggel, ezzel a dízelmotorral 5,44 millió forintba kerül. Ha valaki inkább benzinre költene, 1,6 literes, 110 lovas szívómotorral és teljesen fapados kivitelben 4,54 milliós listaáron tehetné a magáévá a gépet, sőt az aktuális akciókkal és Renault-hitellel a listaár 3,84 millióig is letornászható. Ezzel a Renault nem sokkal olcsóbb, mint a permanens akciókkal dolgozó Citroen C4-ese – az dízelmotorral 5,355, benzinessel 4,645 millióba kerül –, de lényegesen jobb ajánlat a Ford C-Maxnál (alapáron 4,999 millió) vagy a VW Golf Plusnál (5,12 millió). Azt mondanánk, ennyiért megéri.

Totalcar értékelés - Renault Scenic Advantage - 2011

Hasznos jármű azoknak, akik szigorúan csak szállítóeszközt keresnek a családnak, és semmi mást.

Népítélet - Renault Scenic