Parkoláskor, mire rükvercbe forgattam volna a krómozott, májkrémesdoboz alakú előválasztókart, leállt. Bírkózni kellett a kormánnyal, mert a szervó nem elektromos, de ha az is, álló motornál nem segít. Felengedtem a féket, hogy újrainduljon, nagy nehezen sikerült kiparkolnom.
Furcsa, a start-stop annyira túlbuzgó, hogy lényegében már a kiparkoláskor háromszor állította le a motort. Bizonyosan az élettartam javára válik majd. Ennél csak a parkolóradarja önfejűbb egy kicsit, meg félős: már jó messziről folyamatosan sípol. Kikapcsolni a tetőkonzolon lehet, hátramenetnél automatikusan visszakapcsolja. Bekapcsolás után 20 km/h-ig aktív marad, így lehet füttyögve-sípolva leereszkedni a parkolóházból, ha nem kapcsoljuk ki a tetőn.
Az induláskor kiemelkedő váltógomba, meg a beindításnál kiforduló légrostélyok számomra érthetetlenek, kicsit úgy vagyok velük, hogy ez már az a típusú performansz, amire én nem váltok jegyet. A középkonzol hagyományosan nagyon széles. Egészen pontosan nem kényelmes ülni az autóban, annyira közel van. A bal könyökünkkel kalimpálunk, mire elérjük az ajtót, szóval a vezetőülést kellene egy-két centit balra tolni, és mindenkinek jobb lenne. Az utasülésbe nem ültem bele, simán lehet, hogy ott pont kiadja, mert a Jag ugye alapból jobbkormányos, és a japáni kocsiknál is elő-előfordul, hogy az utasülésben jobban esik az ülés, esetleg halkabb ott a beltér.
Így indult kapcsolatunk a Jaguarral, pedig nagyon vártam, eddig sosem vezettem ilyen patinás brit izét. És most sem. Mert patinás brit izéségből sajnos mára nem sok maradt benne, talán, ahogy kinéz. És ez igaz a külsejére és a belsejére is. Meg ahogy nyöszörög. Mondjuk a nyöszörgés attól hallatszik, hogy más meg nem hallatszik, tehát halk, mint egy kripta.
Kívülről gyönyörű, benne van a tipikus Jaguar nézet, a C-oszlop és környéke hátulról, a lámpákkal. Egyszerű, nem hivalkodó, nincs teleízléstelenkedve krómdísszel az oldala, mindössze az ablakkeretek, és az első sárvédőkön a két Jaguar felirat krómos. A többi fehér. Ez a teljesen ideális menyasszonyi autó. Az eleje már nem ilyen egyértelmű, mert megjelent egy ledsor az eddigi felhúzott szemöldök helyett, nekem az előző kinézet jobban tetszett, a felhúzott géptetővel, de led nélkül. Ugró macska rég nincs, viszont a géptetőpúp - ami elég régóta van a Jaguarokon - na, az megvan rendesen. Az outfit eléggé különleges, mindenki megnézi még ott is, ahol az A6, az 5-ös és az E-klasse a közértbejárós.
Belül is rohadt jól néz ki elsőre. Szép a fa, ami fém, az fém, ami bőr, az bőr. Ami műanyag, az viszont vagy eláll, vagy nyikorog-recseg, épp milyen kedve van. A kísértetkastély-jelleg a folyamatos zajokkal megvan, ennek örültem is a magam módján. A színek harmonizálnak, de messze nem az az otthonos szivarszoba, amire számítottam, és amit a Volvók tökéletesen adnak. Angol humor kategóriában a Citroenből származó piperetükör és a tempomat kapcsolóitól fél méterre lévő sebességlimiter gombja nálam abszolút befutók.
