Használtteszt: VW Golf II. GTI 16 V – 1987.

A Golf így Kartalon maradt, nem csökkent a helyi Audi-VW klub létszáma, legalábbis ezzel az autóval nem. Mások ellenben lemorzsolódtak, így az Aszód melletti nagyközség VW-Audi-klubjában ez az autó az utolsó mohikán. A haver persze keservesen megbánta a dolgot, és néhány hét után visszavette volna a GTI-t, mert a Saab ugyan megy, de nem érezni benne annyira a sebesség mámorát.

Nehéz ma már jó állapotú Golf II. GTI-t találni, tökéleteset meg tényleg a lehetetlenséggel lehet határos. Ezt a GTI-t például beválogatták a jövő hétvégi Golf találkozó legszebb autói közé, ami azzal jár, hogy a paddockban parkolhat, pedig hát nem ikerlámpás, a hűtőrácsot is lecserélték. Nekem gyanús a piros csík nélküli lökhárító is,  az aftermarket angel eye-lámpákról, a színtelen helyzetjelzőkről és a színtelen, ám ledes hátsó burákról ne is beszéljünk. Mintha az oldalcsíknak is szélesebbnek kéne lennie. És ezeket a dolgokat én szúrom ki kapásból, ami annyit jelent, hogy egy rendes Golf-buzi itt szúrná tökön magát egy pókhálós BBS-felnivel, amin ennek az autónak egyébként futnia kellene. A kettes Golfokkal eléggé elbánt az élet, mert amit meghagytak a boyracerek, az a cultosok karmai közé került, hogy porig ültessék, berozsdásítsák, elpatkányosítsák, lecleanesítsék. Maga a cult mozgalom speciel nagy kedvencem, de ez nem segít a problémán: valószínűleg nem létezik ma Magyarországon gyári-közeli Golf II. GTI.

Már az enyém sem volt az. Harminc éves boyracerként én is szürkeburásítottam a hátsó lámpákat, és csodálatos kalandok közepette szereztem színtelen indexeket, amelyekben nem sárga izzó volt (tükörtojás-effektus). Hiába, azokkal valahogy szebben néz ki az autó, bár az kicsit meglep, hogy tíz év elteltével még mindig ez megy. Szerettem a Golfomat, a Wolfsburgi Rémet, drága emléke szívemben örökké él, ami nagyban köszönhető annak is, hogy rendszeresen kérdezgetnek róla. Nem hittem volna, hogy tíz évvel az én II-es GTI-m eladása után, ami már akkor is öreg volt, amikor vettem, a Kettes még mindig igazi ikon legyen az autóbuzik között. Nem vagyok elfogult. Illetve elfogult lehetek, de elég kritikus vagyok a saját dolgaimmal is. Arra is ügyelni szoktam, hogy fejben ne szépüljenek meg a dolgok – az emlékek legyenek csak olyanok, amilyenek jelen időben voltak, így lehet tanulni a múltból.

Emlékeimben pedig a Golf II. GTI egy különlegesen jó autó, amit csak két dolog miatt adtam el. Egyrészt úgy éreztem, kiöregedtem már ebből a boyracer stílusból, ideje belevágnom a kabriós buzi-érába, ami egy Mazda MX5 NA megvásárlásával meg is történt. Amikor eladtam a Wolfsburgi Rémet, a lakótelepi hülyegyerekek még nem Hondákat farigcsáltak, mint manapság, legfeljebb CRX-eztek, versenyképesek voltak a Merész Kadettek és Favoritok, még tartott a Ladák utóvirágzása, és a Nokia volt a telefon. Nekem pedig akkor még nem két autóm volt, hanem csak egy, mert természetesen másodautónak, hobbicélokra bőven megfelelt volna.

Másrészt pedig a piros lökhárítócsíkos, 16 szelepes GTI egyszerűen nem erre a világra való, amennyiben az evilág a kortárs magyar útviszonyokat jelenti. Olyan kemény volt a futóműve, hogy kanyarban szinte semennyit nem dőlt. Óriásiakat lehetett vele kanyarodni, főleg egy jobb gumival. Az ember fejét azonnal elöntötték a hasonlatok – tépőzár, sínautó, neodímium mágnes, párzó kutyák vízzel leöntve és a végtelenségig összeragadva. Nem szlalomozott könnyedén, nem volt ügyes, inkább stabil, de az nagyon.

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ha nem törik össze, nehéz elpusztítani a karosszériát. Az én Golfom garázst sose látott, szegény kis utcai harcosként télen a sós latyakban, nyáron a tűző napon állt, de csak egy helyen volt rajta rozsda. A hátsó köténylemezt valószínűleg megpadkázta valaki, mert maga a fém rongyos is volt. Egyébként amikor vettem, a vezetőoldali ajtóról egy csíkban hiányzott a festék, a felület fémtiszta volt. Évekkel később ugyanígy nézett ki a sérülés, ami főleg annak fényében volt szép, hogy Astra Classic stábautónk hátulja egyszer kicsit benyomódott, és három hét múlva már rozsdás volt a kiálló fém. Valószínűleg nem csak mondták, hanem tényleg foglalkoztak a Golf II korróziógátlásával.