Biturbó V8-as, nyolcsebességes automata váltó, aktív sportfutómű, szélvédőre vetítő kijelző, tizenöthangszórós high-end hifi, nappabőr kormány, masszázsülés. Na, ez mind nincs benne. És?
A Fluence az első fecskék között volt. Megjött a Fiat Linea, kisvártatva követte a Chevy Cruze, majd valamikor a Renault büdzsészedánjának 2009-es bemutatójánál döbbentünk rá, mennyire kikupálódott a kategória. Aztán nemrégiben megérkezett a Citroën C-Elysée - Peugeot 301 ikerpár is, amivel még nagyobb lett a tülekedés a placcon, úgyhogy a Renault gondolt egyet, és rávarrta a Clio arcát a Fluence-ra.
Szeretik mifelénk a Fluence-t, ő a Renault legnagyobb darabszámban eladott modellje Magyarországon. Majdnem ezret sikerült elsütni belőle a 2012-es döglött magyar autópiacon, ami becsületes teljesítmény, főleg, hogy a megszokott 70%-os flottahányadhoz képest a nyúlánk Renault-nál sokkal nagyobb a magánvásárlók aránya. Ők fognak leginkább örülni a Renault stratégiaváltásának, hogy mostantól kettő helyett öt év vagy százezer kilométer garanciát adnak. Mármint nem azok lesznek boldogok, akik már tavaly megvették, ők valószínűleg a fejüket verik most a falba, de azok a családanyák és -apák, akik a frissített Fluence-ot választják, sokra fogják értékelni.
Nem szeretnék piszkálódni, de már csak azért is jó hír a hosszú gari, mert a Népítélet néhány Fluence-os bejegyzéséből kiderül, a tulajok általában elégedettek, de néhány piszlicsáré hiba be-becsúszik. Például az idő előtt szétmálló kormányra többen is panaszkodnak, de a Renault becsületére legyen mondva, ingyen cserélik őket a jótállás keretén belül. Az évi húszezer kilométer pedig a fejemben élő tipikus Fluence-vásárlónak pont elég lesz.
Még az is lehet, hogy a fészlift keretén belül lecserélték a kormánybeszállítót, hiszen nem csak a fekete bajszos orr új, hanem odabent is megdolgozták a Fluence-ot. A legfeltűnőbb változás a klasszikus körműszert leváltó középső digitális kilométeróra. Azt hiszem, a nyolcvanas évek Audi Quattrójában volt igazán menő a digitműszer, de az mondjuk beszélt is. Vagy csak nekem furcsa egy szegmenses folyadékkristályos kijelző, körülötte egy számok nélküli skálával, amihez nem tartozik mutató?
Aztán rájöttem: kit érdekel, hogy menő vagy nem menő? Miután az egyik létező legfapadosabb Fluence-szal, egy szürke műanyagbelű 90 lovas dCi-vel tekertem egy kört, megtértem. Persze, lehet fanyalogni a smirgliszerű műanyagkormányon és váltógombon, a szürke a szürkében belsőn, de akinek nem tetszik, rendelhet vaníliakrém-színű kárpitot, bőrözött mindennel. Maga az autó viszont első benyomásra tudja, amit tudnia kell.
Megkapta az új, 130 lovas 1,6-os dízelt is a Fluence a frissítéssel, de nekem a számok szerint leggyengébb 1,5-ös is bőven elegendőnek tűnt. Aránylag kis turbólyukkal, kellő határozottsággal indul meg az alapjárat közelén is, aztán fent persze elfogy. De minek forgatnánk az egekbe? Ha nem akarunk meglepetéseket okozni a lámpánál, elégedettek leszünk a kis dízellel. Fogyasztását rutinos skótok öt liter környékén tudják tartani, a gyerekbetegségeit is állítólag kinőtte már a dCi, miért ne?
