Ha idehaza nem lennének kábeltolvajok és cél nélkül rongáló vandálok, talán többen mernék az utcán tölteni elektromos autóikat. És ha olyan kedvezményeket adnának, mint Norvégiában, talán még elektromos autók is lennének.
Oslóban mutatták be az új Nissan Leafet. Igazából nem új, csak átdolgozták - nagyjából száz részletét. Mivel kívülről teljesen megegyezik a régivel, nincs ember, aki rávágná, hogy melyik a Japánban, melyik az angliai Sunderlandban gyártott modell. A kikötőben hosszú percekig fotóztam egy fehér példányt, de nem bírtam eldönteni, hogy az a Norvégiában eddig is rendkívül népszerű előd, vagy a friss kiadás. A választ csak másnap tudtam megadni magamnak. Önök szerint mi a támpont? A lámpa? A maszk? Egy új díszcsík? Nem: az új kivitel fekete belső teret kapott.
Idehaza álmodni sem lehet olyan kedvezményekről, amilyet kint az elektromos autók használói kapnak: nincs autópályadíj, elbliccelhetik a hídpénzeket, a parkolásért sem kell fizetni, mehetnek a buszsávban, de ami a legkomolyabb, a városban minden sarkon megtalálható villanykutakról ingyen tölthetik az akkumulátorokat. Nem véletlen, hogy a skandináv főváros útjain ennyi van belőlük – újak, régiek, kicsik és sportosak. Oslo az a város, ahol teljesen normális, hogy három Tesla Roadster parkol bekábelezve egymás mellett.
Nem új keletű hóbort ez, hisz Jedlik Ányos már 1828-ban villanyhajtású járműmakettet készített. Azonban az, hogy száz százalékosan máig sem tudták megoldani az áram tárolását, egyértelműen a praktikus, de kétségkívül környezetszennyezőbb megoldásokat hozta helyzetbe.
Norvégiában, ahol az elektromosság nagy része megújuló technológián alapul, könnyen alkotnak szlogeneket széndioxid-mentességről. Idehaza, ahol még mindig a statisztikai hibaarány alatt van a lokális és zöld energia előállítása, már nem annyira öko egy ilyen gép – hogy ne százalékokkal dobálózzunk, a magyar kábelek erdejében csak szállítás közben egy 35 ezres város egyévi teljes energiája veszik el, amit súlyosbít az atom- és fosszilis alapú erőművek környezeti lábnyoma.
A sajtótájékoztatón előadó nissanosokból Guantanamóban sem tudnák kihúzni, hogy a Leaf gyártása és nyersanyagainak kitermelése mennyi szén-dioxiddal jár. Annyit bevallottak, hogy több, mint egy hagyományos autóé, de megtudtuk, hogy a gyár területén saját használatú szélkerekek tesznek hozzá némi tiszta energiát a rendszerhez – ez pozitív. Vajon Esztergomban mikor lesz ilyen?
Mindenki a hatótávra kíváncsi. Az előd hideg körülmények között 90-100 kilométert tudott, a mostaninál 120-at ígérnek. Ez részben köszönhető a 32 kilós tömegcsökkentésnek, de finomítottak a fűtésen-hűtésen is – többek között a hátsó szpojlerke tetejébe szerelt napelem gondoskodik arról, hogy ne az akku terhére klimatizálódjanak az utasok. A mérnökök szerint az is sokat számít, hogy 7 helyett 3 km/óráig táplálja vissza a fékenergiát.
199 kilométerben adják meg a maximális hatótávolságot. Ez esetben természetesen ideális körülményekre gondolnak: Nem gyorsulunk, csak csendben gurulunk – gyanítom, a való életben ennyit komoly kihívás összehozni, akármekkorára növesztjük is a műszerfal sarkába telepített fenyőfácskát.
Az azonban, hogy 120-150 kilométer gond nélkül megtehető, nem rossz: nekem megoldaná ingázási gondjaimat, igaz kéne mellé egy normális autó, hisz édesanyámhoz neccesen, apósomhoz már csak töltési szünetekkel tudnék elmenni. A Nissan Leaf célcsoportja a munkába járók serege, nekik pedig tényleg jó választás.