Teszt: BMW M6 – 2013.

A senki ez esetben egy szerkesztőségi senki – hogy ne maradjunk cikiben, nekem kellett elmennem érte péntek este hatkor, mert úgymond már mindenkinél van valami tesztautó. Nem mintha nem hinnék a kollégáknak, csak a mindenki akkora tesztautómennyiséget jelentene, ami el sem fér, úgyhogy megnéztem online kalendáriumunkban, milyen autók hátráltatják kollégáimat az új BMW M6 szakszerű tesztelésében. Oké, tényleg van egy kis dömping: Kia Carens dízel, Toyota RAV4, Citroën DS3 kabrió, Peugeot 208 GTI, meg egy Ford Fiesta ST. Ezt adja össze az olvasó: ilyen szortimentben ezeket kapkodták el, jaj, csak az M6-ost ne kelljen! Hát elhoztam én, mert az volna egy autós szaklap vége, hogy teszteletlenül adjuk vissza az autót, amitől az autóbuzéria recskabajnokai ezreinek lett már ínhüvelygyulladása. Elhoztam.

Tudják mit? Mindez nem azt jelenti, hogy a Totalcar szerkesztősége nem értene az autókhoz. Épp ellenkezőleg: ért. Még azon túl is, hogy nálunk nincs szerkesztőségi benzinkártya, és mindenki maga tankolja a tesztautókat. Főleg hogy még ki is kell vinni a Totalcar pályanapra. Mert elég három kör a Hungaroringen, és az átlagfogyasztás máris 26 liter fölé ugrott, pedig nem a boxutcában nulláztam, hanem még előző nap, és a három körből az első egy nyugis felvezető volt. Utána 100 kilométeren, 70-80-as országúti szüttyögéssel nagy nehezen lement 18 literre, ami egészen közel van Papp Tibi finn kollégájához az európai bemutatóról. Ezért is nézném meg oly' szívesen azt a hivatalos, vegyes fogyasztásmérő ciklust, melynek végén kijött az a 9,9 liter, melyet előírás szerint be is vezettek az osztrák forgalmiba.

Az előző M6-os motorja nyilván gyenge volt, meg korszerűtlen, a szinte szar V10-es szívó helyett kellett egy jó új turbó V8-as, hogy ne magunkat alázzuk 507 lóval, hanem másokat, 560-nal. A teljesítménycsúcs is lejött 7750-es fordulatról 7200-ra. Ne hallgassanak rám, mert én utálom a turbót. Szerintem tahó dolog, sehol nincs egy finom, sportos szívómotorhoz képest, inkább élvezzék fejben, hogy az új turbó V8-as 680 Newtonméteres nyomatéka már 1500-as fordulattól megvan. Mindez azt is jelenti, hogy akárhol, akármilyen sebességfokozatban nyomunk egy padlót, olyan érzésünk lesz, mint az aknagránátnak, amit a kevésbé tehetős vietkongok fák ágai közé feszített gumikötéllel lődöztek ki. Zzzzsummmmm! Egy padló 160-nál? Zsumm! 200-nál? Ugyanaz. Különbséget csak az jelent, kikapcsoljuk-e a kipörgésgátlót, mert úgy 150-es tempóig azért hajlamos le-lecsipegetni a gázból, ha nem tesszük.

Mire jó az M6-os? Parádézni, azt mindenképpen. Én mindig meg voltam róla győződve, hogy a csajokat, legalábbis a szélesebb tömegeket, vagy mondjuk úgy, a normálisabbját nem érdeklik az autók. Na, az M6-ost ebben a világos dohány-metálban megnézik. Már tíz éves kortól. Tényleg: kislányok, akik valószínűleg még nem arról álmodoznak, hogy egyszer számukra is kezdetét veszi egy Bódi Sülvi-jellegű karrier igen gazdag emberek oldalvizén, hanem egyszerűen csak hat rájuk a maga elementáris delejével, amit nehéz is szavakba önteni. Megnézik a kislányok, a közepes lányok, nagylányok, asszonyok. És persze a férfiak is, naná. Minden BMW-st kiver a víz, ha meglát egy ilyet szemből, mert a BMW eleve feljebb van, mint egy autó, az M6 viszont maga a sztratoszféra, a Naprendszer, vagy talán már egy másik spirálgalaxis távoli karja.

A megjelenéshez venném a motorhangot is, ami turbós autónál sosem lehet olyan minőségi, mint egy szívónál, itt viszont ezt mennyiséggel szinte tökéletesen sikerült pótolni. A BMW megcsinálta ugyanazt a bravúrt, mint a Ferrari az utcai autói kipufogórendszerével, például a Californiáéval. Nem tudom, ezt is, azt is hogyan vizsgáztatták le, hogy az EU-ban is van-e Mozaik utca, de az M6 olyan hangos tud lenni, hogy egy kertvárosban húsz utcányiról is hallani, ha megindul, tehát nem valamiféle beltéri extra rezgetővel, vagy hangszóróból csalják oda, mert a hang egyértelműen kívülről jön. A motor, mint látvány is a vonuláshoz tartozik – ha egy géptetőt felnyitva ez a látvány fogadja a nézelődőket, akkor az állás is vonulás. Ritka a mi szakmánkban, hogy egy motortér látványa gyomron vágja az embert, de ennek sikerült; sokkal durvábban néz ki, mint az előd. A kettős megfúvású (Twin Scroll) turbók a hengersorok között vannak. Nem látjuk, de a hőjük miatt elhisszük, ahogy azt is, hogy ennek köszönhetően az egyenletes gázlengések javítják a gázreakciót. Aha, persze... még maguk a mérnökök is elismerték a tavalyi bemutatón, hogy a régi szívómotornak jobbak voltak a gázreakciói. Turbó, mi?! Az egyetlen, ami maradéktalanul tetszik, a motor elé helyezett, vizes intercoolerek alumíniumtömbjei, amik a hengersorok közé szerelt elektronikát is hűtik.