Amióta bevezették őket, a 20d-re végződő BMW-k mindig is kellemes karakterek voltak. Csakhogy az elmúlt 15 évben nem kevés változás történt, és nem kizárólag előnyükre változtak. Ez a 184 lóerős kétliteres talán minden eddiginél bársonyosabban jár, úgy tolja a 85 kiló híján két tonnás bódét, mint ötéves a matchboxot, még a turbólyukát is langyos vajként keni el a nyolcgangos ZF-váltó.
Sportosnak nem nevezném ebben a kaszniban, de egy ekkora kombi a háromturbós, 381 lóerős dízellel is legfeljebb veszettül megy, viszont az én fogalmaim szerint nem sportos. Ezzel a 20d-vel is a megengedettnél sokkal gyorsabban lehet menni bárhol, ahol sebességkorlátozások vannak érvényben – fölényesen előzgethetünk, belső sávban büntethetünk kedvünkre, ha erősíteni szeretnénk a BMW-s sztereotípiákat. Csak a legendásan alacsony fogyasztás veszett el az évek alatt.
Jártam az 520d-vel vidéken is, városban is, rövid és hosszú utakon is. Így jött ki a végén kilenc liter száz kilométerre. Világos, mit várunk egy sofőrrel túlzás nélkül két tonnás, automata váltós autótól? Az 5,2-es hivatalos adatot semmiképpen. De nekem azért vannak ennél szebb emlékeim a dízel 5-ösök fogyasztásáról. Megszépült volna a múlt?
Nem biztos. Ez a 20d ugyanis már EU6-os kipufogógázt lehel ki a kipufogóján, mint az összes 5-ös. És azt már többen bevallották, hogy az EU6-os követelmények a valóságban nagyobb fogyasztást okozhatnak. Akik ezt pontosan tudják, ritkán beszélnek nyíltan ilyesmiről – talán az egyre csökkenő sűrítési arány (ennél a motornál már csak 1:16,5), talán a különböző okokból szükséges elő- és utóbefecskendezések, vagy a kettő együtt okozza a hatékonyságcsökkenést. Az 520d-be mindenesetre már AdBlue-t is kell töltögetni, hogy teljesíteni tudja az előírásokat.
Egy listaáron 18 millió 465 ezer forintos autónál, mint amilyen ez a durván ötmillió forintnyi extrával felszerelt 5-ös (az 520d xDrive Touring alapára a Carfinder szerint csak 13,805 millió) nem a fogyasztás lesz a legnagyobb tétel a birtoklás összköltségében, úgyhogy kár lenne ezen többet rugózni. Én inkább azon csodálkozom, hogy milyen sokan érzik úgy, hogy egy ilyen 5-ösön megéri naponta minimum hat-hétezer forintot bukni, ahogy azt egy ötéves hasonló 5-ös piaci árából gyorsan ki lehet következtetni. Vegyük még hozzá, hogy benne áll egy kisebb budai lakás ára, és rájövünk, hogy aprópénz, amit a kúton beletankolunk. Ehhez képest elég sok új 5-öst látni az utakon.
Izgalmat ne várjunk tőle sokat. Persze sokkal gyorsabban lehet vele menni ugyanazon az úton, mint egy Dacia Logan MCV-vel, csak az már általában törvénybe ütközik, és pár perc időnyereségen kívül semmi mással nem jutalmaz meg a veretés. Kicsit más hangnemben dünnyög a motor, jobban dübög a futómű, ha nagyon rossz az út, és persze gyorsabban szaladnak hátra kétoldalt a fák. Unottan végrehajtja a feladatot az 520d, mert neki semmiből nem áll, de nem fog száguldásra csábítani. Inkább véletlenül szaladunk bele a gyorshajtásba, mert a sebességmérő pixelből kirakott mutatóján kívül nem sok minden figyelmeztet a tempóra.
Az xDrive összkerékhajtás észrevétlen marad, amíg nem csúszik nagyon az út: a százöt kiló súlytöbblet nem feltűnő. Száraz úton csúnyán provokálni kell, hogy érezhetően bekapcsolódjon az első tengely a hajtásba, de jégen, havon sok kellemetlenségtől meg tudja kímélni a prémium-tulajdonost. Meg tudom érteni, hogy aki közel húszmilliót költ egy kombira, az nem szeretne küzdeni a tapadással már enyhe emelkedőkön is. Hátsókerék-hajtással márpedig általában hamarabb adódnak ilyen jellegű problémák, mint a kevésbé előkelő fronthajtással.
Ha esetleg csodálkoznak, hogyan sikerült féloldalasan világító lámpával lefényképezni az 5-öst, segítek. Pont a fotózás közben, amikor pár centit vagy fokot igazítani akartam az autón, egy indításkor elkezdett bimmbammolni, és kiírta, hogy nem működik az adaptív világítás. Talán szégyellős lett. Innentől mindenesetre nem akarta már felgyújtani a bal oldali helyzetjelzőt, és valóban nem variálta a fényszórót sem: bután, laposan maga elé világított – sokkal rosszabb volt, mint bármilyen fixre állított lámpa, nem mertem nyolcvannál gyorsabban menni. Még idegörlőbb volt, hogy minden indításnál sípolt, és a középső kijelző is mindig a hibaüzenetre állt vissza. Aztán a teszthét végén minden további beavatkozás nélkül egyszer csak megjavult. Nem nagy ügy, csak azon gondolkodtam el, hogy mi lenne, ha ez a garancia lejárta után történne és enyém lenne az autó.
A másik elgondolkodtató jelenség a dübörgés volt. Valószínűleg a kombi nagy egybefüggő légterének köszönhetően bizonyos frekvenciák felerősödnek a kabinban, és sajnos a futóműzaj egy része ebbe a tartományba esik. Kátyúk, keresztbordák, de még kisebb úthibák is megdöngetik a dobhártyát, épp csak annyira, hogy kellemetlen legyen. Nem hoznám fel hibaként egy Trabant Universalnál, de egy ilyen szofisztikált autónál hajlamos az ember elfinnyásodni.
Hogy visszatérjünk az alapkérdéshez, nagyon finom autó az 520d. Ebben a kategóriában mondjuk nekem talán jobban bejön az E Merci, mert nem ilyen képmutató, de tény, hogy ahhoz csak egy hathengeres méltó, és úgy már jóval drágább lesz ennél a 20d-nél. És valószínűleg csak én keresem benne elkeseredetten a tipikus BMW-s jellemvonásokat, más nem fogja hiányolni őket, hanem örül a motoros csomagtérrolónak, amitől még mindig nem tudtam magamhoz térni.
