Prémium nihil, ez jár egy csúcsfelszerelt Audi Q3-hoz a hétmillió forintnyi extrával. Unalomról szó sincs, az izgalmak nem hiányoznak – ilyen volna a harmónia?
A megérkeztem-érzés nem katartikus. Egy csúcsfelszerelt, automata Q3-ban a legrosszabb városi araszolásban percek alatt megérti az ember. Észrevétlenül épül köréd a teljes elégedettség. Nem abból áll össze, amit az autó nyújt, inkább abból, ami elmarad: nincs menetzaj vagy zsibbadt fenék. Nem jön be a forgalom zaja, nem hallod a csuklóst sziszegni, és az utasai arcába, nem a kipufogója lyukába bámulsz, ha oldalra nézel. Semmi különös, csak egy tompa gondolat, ami betölti a tudatod: most jó. Ha az efféle harmóniát por formájában fel lehetne szívni bármely nyálkahártyán, függője lennék a szernek. Mindezt az Audi mostohagyereke nyújtja, ha rendesen megtömik extrával.
A Q3 nem tömegmodell. A prémium kompakt crossoverek kispályán játszott meccsén nem a márkák sztárjai versenyeznek, de az Audi legkisebb SUV-ja úgy piacvezető, hogy még mindig félmillió alatt van a teljes értékesítése. Pedig idén már Észak-Amerikában is árulják. Direkt konkurencia továbbra sincs, a BMW X1 és a Mercedes GLA maszatol még erre, de látszólag senki se izzadja át az inget a sikerért. Valószínű ezért sem parázták túl a tavaly ősszel jött faceliftet Ingolstadtban. Így lett három év után a legnagyobb újdonság az új fényszóró a legkisebb Q-n.
Maradt a veterán PQ35-ös padlólemezen, miközben az új A3-as már MQB-s. Ha a Jettának, a Skoda Yetinek vagy a Seat Alteának jó, erre a három évre még neki is az lesz, ez nem prémiumsági kérdés. A Q3 hossza így változatlanul 4,38 méter, amivel nem lesz belőle nagycsaládos országjáró, és az arányai maradtak kisterepjárósak. Tetszik a pofozott gombóc-forma? Nyolcmillió az alapmodell, annyiért külsőre ugyanilyen jár, és hely is ugyanennyi benne: meglepően sok. Ez itt viszont egészen más, a hedonizmus bőrüléses temploma, elektromosan állítható, madras-barna szószékkel. Tizenkilencmillióért.
Szóval 8 millió 41 ezer az indulóár a 150 lovas, kéziváltós 1,4 TFSI-vel fapadban. Innen néhány lépcsőfok felfelé a tesztpéldány alja, a quattrós, automata váltós, kétliteres TDI-s 11 millió 900 ezerért. Azaz itt lennénk kb. egymillióval (igaz, 14 lóerő pluszban) egy azonos paraméterekkel bíró, alap GLA fölött. Ja, a kiváló, de alul kicsit ráérős, hétfokozatú DSG ebből hét kiló. Audiról van szó, így nem meglepetés, hogy ebben széria a guminyomás-ellenőrző, a start-stop, a visszagurulás-gátló vagy a bőr váltógomb. Ettől még ugyanúgy csak 11,9 millió. Lázár János Rolexére, mi az istentől lesz ez 19 millió?
A csúcs-Q3-ozás nálam a puha-ízléses-panoráma-háromszögben fogalmazódott meg. Plusz a magasan ülés sokat ad az élményhez, de a 17 centis hasmagasságot kifizetjük, amikor ezt kérjük az A3 helyett, szóval ez hozott érdem. A futómű már véleményes, mert nehezen eldönthető, hogy a lengéscsillapítás-szabályzós extrától (359 ezer) lesz-e parádés kátyúharcos, a ballonos gumiktól, vagy szimplán a nagy rugóút miatt. Van viszont az extrák hosszú listáján, amit ha kéne, elcserélnék húsz lóerőre a 184-ből: panoráma üvegtető.
Ki hányt autóba gyerekként? Vagyunk páran, és az inger nem mindenkinél múlik el a korral. Akármennyire is rendben van az a futómű, egy városi terepjáróban elég egy harcias kedvvel vett körforgalom, billeg egyet a másfél tonnás kaszni és sápad az arc. Legvalószínűbben a hátul ülőknek, ahonnét eleve sokat takarnak a széles első sportülések. A modern kori népi orvoslás tanácsa ilyen helyzetben a középtávoli tereptárgyak – fák, villanyoszlopok, gyalogosok – követése szemmel. Ehhez hátul elég az oldalüveg, de sokat javít a közérzeten a periférát felfelé tágító áldott kétrészes, elektromos panoráma üvegtető. Nem olcsó: 461 ezer forint.
Ahogy nézem, nálam 13-14-ből megállna, akármennyim lenne rá. Egyelőre például ötletem sincs, miért kéne erre vonóhorog 318 ezerért. Legfeljebb a mechanikára fogékony haverokat szórakoztatná, ahogy a megbontott csomagtértakaróból előhúzott madzagot megrántva kibukna a horog a kipufogó mellől. Ha már összkerekes, végül is miért ne?
Az Audinál nem presztízskérdés a belső dizájn. Ez nem is VW-konszern-korkép, általában németautós. Elfogadják, hogy sosem lesznek olaszok, nem tolják túl a témát. Időnként kicsúszik valami steril borzalom, de legtöbbször szimplán kihozzák megúszósra, egyszerű eleganciával. Aztán odateszik ezt. Figyeljenek, amit a képen látnak, bő egymillió forintnyi extra.
Az a négyküllős bőrkormány ott 102 ezer. Oké, a 104 ezres első sportülések megérik a pénzüket, a Feinnappa bőr üléshuzat 713 ezerért már komoly dilemma, de csak korlátlan keretnél, máskülönben olyan lendülettel húznám ki a listáról, hogy magával rántaná a 139 ezres zongoralakk dekorbetéteket is. Odáig rendben, hogy a high life-nak ára van, de honnan a bátorság 875 ezret elkérni a hétcolos kihajtható naviért?
Az a milliónyi luxuson és a kilométernyi hangszigetelésen is átjött, hogy a kétliteres TDI-nek nem okoz gondot az 1,66 tonnás Q3, ami utasokkal együtt mindjárt közel két tonna. Van egy olyan érzésem, hogy az áttételeket beáldozták a pályázáshoz, mert automata váltóval lámpától lámpáig nagyon álmos, de amíg a legapokaliptikusabb városi dugóban megáll 6,5 liter alatt a fogyasztás, pont nem érdekel.
Ha jómódú nő lennék, akit nyomaszt a dugóban állás, de fél a nagy autóktól, el tudnám képzelni magamnak. Igazából ugyanilyen pasiként is, amíg a baráti társaságom nem rögbisekből vagy kosarasokból áll. A mérete az egyetlen korlátja, máskülönben nehéz belekötni, de ennyi pénzért ez nem érdem, elvárás.
