Hűvös januári reggelre ébredt a német kisváros. Joachim von Durchschnittlich jól megszokott mozdulataival, szigorúan föntről lefelé gombolta kedvenc ingét. Kicsit izzadt a tenyere, a reggeli kávé elszürcsölése után hevesebben vert a szíve, amikor elindult kombi A4-ese felé. Eljött a nap, ahogyan ötévente mindig: betolja az Avantot és befizet egy nullkilométeresre. Már csak megszokásból is.
Joachim fejében útközben újra végigpörgött a feleségével előző este folytatott beszélgetés. Arról nem volt vita, hogy megint A4-est vesz a család. Eljátszottak viszont a gondolattal, hogy szedánra cserélik a kombit, hiszen a gyerekek felnőttek, lányuk férjhez ment, nagyfiuk pedig már saját A3-asát hajtja. Minek a nagy puttony? A dízelbotrány is megingatta őket, most először merült fel, hogy szakítanak a TDI-vel.
A szalonhoz érve kiszállt az autóból, igazított egyet nadrágján, leporolta cipőit, és százezer közös kilométer után utoljára nézett vissza az Avantra. Szilárd elhatározással lépett be az épületbe, nem hitte volna, hogy bármi megingathatja. Elsétált a kiállított A4-esek előtt, de megakadt a szeme valamin. A szögletes Audi-maszk mellett kissé másabb formájú lámpák, hullámos él fut végig az autó oldalán. Két ajtó, ó igen, ez az A5 Coupé, már látta az újságban. Élőben még kívánatosabb, nagyon jól áll neki a piros – vagyis a tangóvörös metál. A mindig kimért Joachimot, a felelős családapát elöntötte a birtoklási vágy.
Egy kicsit önző autó, amelyben a vezetőről szól minden - éppen ez tetszett meg neki. A magasra húzott kardánboksz a sofőrt körülöleli, utasának viszont már a térdét nyomja. A hátsó lábtérről és fejtérről nem zengenek majd ódákat, de oda legfeljebb alkalmi utasokat ültet. A csomagtartó a maga 465 literével nem tűnik kicsinek, valójában azonban a kupéforma miatt hosszú és alacsony - két nagyobb sporttáskát így is simán befogad, ha kirándulni mennek.
A következő percben már azon kapta magát, hogy az értékesítő kitöltött szerződést lobogtat előtte, ő meg rezzenéstelen arccal bólogat. Remegő kézzel írta alá a papírokat, hiszen tudta, nem ezt beszélték meg otthon. Pár ezer euróval túl is lépte a keretet, de majd a családi tartalékból kigazdálkodják.
A remegés rögtön elmúlt, amikor a fékre lépett és megnyomta a start gombot. Ismét a határozottság tört elő, ahogyan megmarkolta, majd D-be húzta a perforált bőrrel borított váltókart. A kétliteres TFSI-nek alig volt hangja, amikor kihajtott a főútra. Az első méterek az ismerkedés jegyében teltek: az utastérben körbenézve nem akadt a szeme úton-útfélen franciásan szellemes megoldásokba, de ő nem is ezt várta az Auditól. A szálcsiszolt fém, a bőr és a kellemes textúrájú műanyag összjátéka, a németesen letisztult beltér elégedettséggel töltötte el. A kilométerórára pillantva egy pici hiányérzete támadt: mennyire jól mutatnának a krómkeretes, kerek műszerek. Ehelyett már ott is virtuális képet lát. Majd megszokja – gondolta.
Az autópályán 130 körül vitorlázva letekintett a fordulatszámmérőre: egy leheletnyivel kétezer alatt állt a mutató, a motornak szinte hangja sem volt. A távolságtartó, radaros tempomattal igazán kényelemben érezte magát, a sávtartó asszisztens finoman rezgette kezei között a kormányt, amikor egy pillanatra elbambult. A pályáról lehajtva tűnt fel neki először, mennyire észrevétlenül kapcsolgat a hétgangos, duplakuplungos S tronic váltó. Óvatos gyorsításnál nincsenek fölösleges visszaváltások, ha viszont kell az erő, nagyon gyorsan visszarakja, ahova kell.
Joachim végre elérkezett az út legizgalmasabb részéhez. Kedvenc erdei szerpentinjén alig van forgalom, hiszen aki siet, az autópályát választja. Huszonévesen rengeteget járt erre kettes Golf GTI-jével, sokszor kifújta a haverok orrát, pedig volt ott hathengeres E30 is. Jól vezetett, bevállalós is volt, de aztán jött a család, belőle meg kiveszett a huligán. Legalábbis mindeddig ezt gondolta. Kicsit melege lett. Éppen a háromzónás klímát tekergette, amikor megakadt a szeme egy gombon: Drive Select. Ezt eddig nem is látta. Óvatosan megnyomta, a menetprogramok közül pedig kiválasztotta a Dynamicot.
Az autó hangja egyszerre sokkal öblösebb lett, mintha nem is négy henger szólna. Az addig olyan szofisztikáltnak tűnő A5-ösből előtört a sportosság, a gázpedál legfinomabb érintéseire is ordítva reagált, a gázreakció egyszerre annyira közvetlen lett, hogy hősünk érezte: ő már nem Durchschnittlich többé. Ebben az autóban ő nem lehet átlagos. Megállt egy pillanatra, hátradobta zakóját, fújt egy nagyot. Aztán a gázt padlóig taposva rajtolt, de a 18 colos kerekek igazán meg sem nyikkantak. A fordulatszámmérő belenyalt a 6500-ba, az automata késlekedés nélkül elváltott - a Quattro-hajtással szerelt Audi 6,3 másodperc alatt érte el a százat. Az autópályán kilenc liternél is kisebb fogyasztás szépen kúszott fel a két számjegyű tartományba, de Joachimot ez a legkevésbé sem zavarta. Egyre bátrabban fűzte egymás után a kanyarokat, a kőkemény futómű magabiztossá tette. Egy hanyag mozdulattal jobbra tolta a váltókart, ezzel magához ragadta az irányítást: rámarkolt a kormányra, és a következő visszafordítóra már a váltófülekkel gangolt vissza.
Joggi - ahogy fiatalkorában a haverok hívták – mindig a kézi váltó és a jó szívómotorok híve volt. Most viszont, ahogy a lapított aljú S line kormányt markolta, már jóval megengedőbb gondolatok törtek elő benne. A turbós kétliteres 252 lóereje (5000-6000 között) és 370 newtonméteres nyomatéka (1600-4500) olyan könnyedén mozgatta a másfél tonnás kasznit, a hang – bárhogy is sikerült ezt kisajtolni az A5-ből – olyan hatással volt rá, hogy nem is bánta igazán azt a feltöltőt. Csak akkor borzongott meg egy kicsit, amikor elképzelte, mit tudhat az S5 háromliteres V6-osa, ha ez a TFSI is ilyen jó.
Annyira észrevétlenül fogytak a kilométerek, hogy a következő kereszteződésből már saját utcájába fordult be. A menetprogramot gyorsan visszakapcsolta Comfort módba, hogy az asszony egyelőre ne is sejtsen semmit. Ugyanolyan visszafogottan, óvatosan állt meg a garázsfelhajtón, ahogyan az első métereket tette meg a szalonból kigördülve.
Ha Joachim Magyarországon akart volna Audi A5 Coupét venni, akkor ez alapáron bő 11 millió forintba került volna neki. A kétliteres TFSI összkerékhajtással, hétgangos duplakuplungos váltóval, S line csomaggal, gazdagon felextrázva azonban már 22 millió. Az egyik legjobb szín, a tangóvörös metál felára ebből 330 ezer, az MMI navigáció, írásfelismerős-érintős tekerőgombbal egymillió. Parkolóradart közel 400 ezer forintért kérhetünk, a mátrix-led fényszórók több mint 700 ezerbe fájnak. Ha óvatosabban pipálgatunk a konfigurátorban, akkor a 252 lovas TFSI Quattrót 14,5 millió körül kapjuk meg.
Az A5 Coupénak a másik két német prémiumgyártó kínálatában is van riválisa. A BMW 14,2 millió forinttól kínálja az automata váltós 430i xDrive Coupét, amely lóerőre pontosan ugyanannyit tud, mint az Audi, nyomatékban egy húszassal szerényebb. Külsejét hasonlóan konzervatív tervezési elv jellemzi, a beltér viszont ott is kimondottan igényes, szintén a fémekre és a bőrre esküsznek. A Mercedes C Coupéjához a nagyon eltalált formaterv húzhatja oda a vevőket, belül viszont kicsit túltolták a zongoralakkot, ezen a téren elmarad a két másiktól. A csúcs-négyhengeres C 300 (14 millióért) amúgy 245 lóerős, nyomatéka éppúgy 370 newtonméter mint az Audié, de összkerékhajtással nem kapható.
Mondhatjuk persze, hogy az Audi TT 10,6 millióról indul, olcsóbban megkaphatjuk mint az A5 Coupét. Akkor mégis kinek jó választás az A5? Ha még nincs család, vagy már elköltöztek a gyerekek, de nem akarjuk kizárni annak lehetőségét, hogy kettőnél többen autózzunk, jól járunk a ma kapható egyik legszebb Audival. A közvetlen konkurensek közül az összkerékhajtás emelheti ki - a Quattro hatékonyabbnak tűnik az xDrive-nál és a 4Maticnál is. Ha számít a fogyasztás, vehetünk dízelt, ha négy ajtó kell, arra meg ott van az A5 Sportback.
