Megvolt: Seat Leon 1.4 TSI 125 FR – 2017.

Manapság épp olyan nehéz kiszúrni a sportos csúcsmodelleket forgalomban, mint kezdő facebookozónak kiszűrni az álhíreket. M sportpaket, AMG-, OPC- vagy S-Line logók kerülhetnek a legalapabb, háromhengeres bevásárlókocsikra, vagy a területi képviselők dízel kombijaira. A Seat sportos csomagja, az FR is hasonló, bár a javára lehet írni, hogy a teljesen mezítlábas verziókhoz, az 1,2-es TSI-hez és az 1,6-os TDI-hez nem választható. Az FR Leonhoz minimum az 1,4 literes TSI 125 lóerős változata dukál, pont, mint tesztautónk esetében.

A Seat Leon eleve a harsányabb színekkel és vagányabb formákkal feltűnősködő testvér a VW-konszern kompakt MQB-típuscsaládjában, az Audi A3, a VW Golf és a Skoda Octavia mellett. Az aktuális modellfrissítést követően ez még inkább igaz; új, krómkeretes a hűtőmaszk, átrajzolták a lámpákat és persze újak a lökhárítók. Elölről pont a sportosabb lökhárító, hátulról a dupla csövű kipufogóvég mutatja, hogy ez a Leon egy FR, de a Cuprával azért nem keverjük majd össze.

Nagy kérdés azonban, hogy az 1,4 literes TSI-motorok közül a kisebb, 125 lóerős változat elég lesz-e, hogy a külsőségekben sugallt sportosság menet közben is felfedezhető legyen? A műszaki adatok alapján nem igazán. A közvetlen befecskendezéses, turbós négyhengeres maximális nyomatéka 200 Nm, ami 1400-tól 4000-es fordulatig áll rendelkezésre. A végsebesség épphogy meghaladja a 200 km/órát (203), míg a gyorsulás éppen becsúszik 10 másodperc alá (9,1). Nem ezekkel az adatokkal írják újra a Guinness rekordok könyvét.

Akármit sugalljon is a külső, vagy a műszaki adatok táblázata, ez a menés a volán mögött ma már csak éppen elégnek érződik. Nem para, de nem is fölényes egy-egy előzés, a forgalom ritmusától nem maradunk el, de nem is érezzük mozgó akadálynak a többi közlekedőt. Karakterében is turbós a motor, lent viszonylag nagyot tol, majd fent elfogy kissé, hangja van, de annyira jellegtelen, hogy képtelen vagyok felidézni. Igazságtalan volna azt mondani, hogy a kis 1,4-essel rosszul megy a Leon, de egy FR-től azért többet várnánk. Különösen mert könnyű: a forgalmi szerint alig 1158 kilogram, ezt kanyarodáskor érezni is a mozgásán.

Kanyarodni ugyanis tud a Leon, a kellemesen közvetlen kormányzás, a harapós fékek és a feszes futómű jó vezetési élményt garantálnak annak ellenére, hogy ez a Leon hátul csatolt lengőkaros futóművel készült. Az igényesebb, többlengőkaros hátsó felfüggesztés csak az erősebb változatokhoz jár.

Felárért viszont adaptív lengéscsillapítók rendelhetők hozzá, a 261 620 forintos Dynamic csomag részeként, és ilyen volt a tesztautóban is. A különböző hangolások közül Magyarországra a gátlók feszessége bőven elég normál állásban, hiszen már úgy is elég kemény. Viszont a kormányzás rásegítése, a gázreakció közvetlensége sport állásban tetszett jobban – szerencsére az előre beprogramozottak mellett olyan egyedi beállítás-együttest készíthet a tulajdonos, amilyet csak akar.

Váltót viszont nem választhatunk olyat, amilyet csak akarunk – legalábbis ehhez a motorhoz. A dupla kuplungos (DSG) automata ugyanis a benzinmotorok közül csak a 150 lóerőshöz elérhető, míg a kisebb testvérnek be kell érnie a pontos, rövid utakon kapcsolható, hatfokozatú kézi váltóval. Szerencsére, ahogy ez, úgy a jó oldaltartású, mégis kényelmes sportülések is támogatják a dinamikus autózást, csak lóerőből lehetne kicsit több.

Ha a mindennapos használatot nézzük, térből is. Nem szűk a Leon, bár Karotta egy ebédjáraton kifakadt, hogy ez milyen kicsi belül, és ő mostanra ekkorának inkább egy Ibizát képzelne, de ez azért túlzás. A Skoda Octavia, de még a VW Golf is tágasabb, viszont az is tény, hogy sem az Opel Astra, sem a Ford Focus, sem az 308-as Peugeot nem kínál több helyet az utasoknak, mint a kompakt Seat. Úgy is mondhatnánk, hogy csak az a konkurens tágasabb, amelyiknek szabad, hiszen a konszern modellpolitikája ezt diktálja.

Négyfős kis családom és egy hosszú hétvégényi cuccunk egyébként pont befért, bár ez inkább rólunk mond el sokat, mint a Seatról, hogy szerintem ennyi csomaggal egy átlagos família három nap helyett inkább két hétre megy nyaralni, a pakolásban világbajnok Csikósék pedig akár fél éves, föld körüli túrára is megindulnának ennyi cuccal. 380 literes, teljesen szabályos hasáb formájú a csomagtartó: ez sem Octavia-szint, de a kategória átlagát bőven hozza.

A kidolgozás minősége, a felhasznált anyagok és a beltér designja meg is haladja azt, amit ma az alsó-középkategória átlagának tekintünk, egyedül a zongoralakk feketéjét száműzném végleg – nem csak a Seat Leonból, az autóiparból úgy általában. A modellfrissítés kapcsán elektromos kézifék, és új, érintőképernyős információs és médiaközpont költözött a Seatba, itt is pont olyan klassz használni, mint a VW-konszern bármely másik autójában.

Ízlés kérdése, de én nem bánom, hogy a műszerfal nem digitális kijelzős, a hagyományos műszerek ugyanis gyorsabban reagálnak, leolvasásuk is kényelmesebb, mint a pixellel rajzolt változatoké. De persze ez azt is mutatja, hogy a VW-konszern hierarchiájában a Seat a kommerszebb véglet felé helyezkedik el, hiszen a prémiumnak szánt márkák autóiban már TFT a műszerfal.

Szerencsére a kommerszséget nem dörgölik lépten-nyomon a seatosok orra alá, ebből a szempontból egyértelműen a Skoda fölé lövik be a márkát. Gördülési-, motor- vagy épp szélzaj pont olyan mértékben van jelen, hogy a VW- és Audi-vásárlók meg tudják maguknak indokolni vele a felárat, de a Seattól elrettenteni senkit nem fog. Sőt, a vezetési segédleteknek ugyanaz az arzenálja elérhető a Leonhoz, mint platformtestvéreihez: az adaptív tempomat, a városi forgalomfigyelő rendszer, a fényszóró és sávtartó asszisztens, a forgalmi jelzőtábla-felismerés jól is működik, vakriasztást, indokolatlan fékezést nem eredményeztek a teszt alatt.

Összességében a Seat Leon a frissítés után is tisztességes iparosmunkának érződik, de nem több annál. Úgy tűnik, az MQB-platform műszaki alapjait csak direkt elrontani lehet(ne), viszont azt a pluszt, amitől a Leon más, több, vagy jobb lehetne, amitől Seatként kiemelkedhetne a testvérmodellek közül, azt csak nagyon minimális mértékben sikerült hozzátenni. Picit feszesebb a vonalvezetés, picit élesebb a vezetési élmény és valamivel olcsóbb is, mint egy hasonló Golf, de az FR-kiegészítők hordozta sportosság üzenete csak nyomokban van jelen. A Leont kritizálni éppolyan nehéz, mint lelkesedni érte, az első megállapításnak talán örülnek is a márka képviselői, de én jobban aggódnék a második miatt.