Használtteszt: Toyota Prius III Plug-in – 2015.

Elsősorban ugye arra, hogy a lötyögő kőolajszármazékban tárolt jelentős mennyiségű energia forgó mozgássá alakuljon. Ezzel nagyjából a kinyerhető bugi 70 százaléka megy is a levesbe. Lehet a végtelenségig reszelgetni a hatásfokot, de érdemben nem változtat a tényen: belső égésű motorral közlekedve pazarolunk, nem is keveset. A nagy nehezen kinyert mozgási energia egy része ráadásul a közlekedés jellegzetességeiből adódóan szintén kárba vész, hiszen városi közegben rendszeresen vagyunk kénytelenek fékezni, és ilyenkor bizony a drága lendületünkkel fűtjük az utcát.

Itt jön képbe Eiji Toyoda, aki 1993-ban, tiszteletbeli elnökként leszólt néhány mérnöknek, hogy ideje lenne elgondolkodni az autózás jövőjéről, nehogy már egy több mint 100 éves koncepcióval lépjenek a 21. századba. Az eleinte kissé köhögve induló projekt eredményeként az elmúlt 25 évben eladtak több mint négymillió Priust, és a név ma egyet jelent a lomha, de környezettudatos autóval. Viccelnek vele a Jóbarátokban, a South Parkban, közepesen sikeres amerikai filmekben, és pandás profilú hollywoodi sztárként mást nem is vezethetsz.

A koncepció lényege szerint egy Atkinson-ciklusú, fogyasztásra optimalizált belső égésű motor a lehető leghatékonyabban gyorsítja a Priust, majd fékezés esetén a mozgási energiáját egy generátorként működő villanymotor segítségével eltárolja akkumulátorában. A következő induláskor az elektromos rendszer besegít a rendkívül benzinzabáló gyorsulásba.

A harmadik generációs Prius egynyolcas benzinmotorja 99 lóerőt tud, a villanymotorral közösen pedig 136-ot, ami városban elég, de ezzel a hajtással az egyenletes motorbőgés mellett elég hosszúnak tűnik a 11 másodperces százas sprint. Ha valaki nem CVT-váltós autóban nőtt fel, annak frusztráló lehet. 

A Plug-In, azaz konnektorról tölthető változat lényegesen nagyobb, 4,4 kWh-s lítiumion akkumulátorral készült, és akár 25 kilométert megtehet tisztán villanyosan. Ez nem tűnik soknak, de a mindennapokban annak a néhány agglomerációban élő ingázónak, vagy környéken rohangászáshoz bőven elég lehet. Ha pedig kifogy a szufla, még mindig van egy egészen takarékos hibridünk, ami egy hegyről lefelé simán visszatölt néhány kilométernyi elektromos haladást.

A tesztelt Prius tulajdonosa alapból hibrid elvek szerint közlekedett világéletében, nem hagy kárba veszni mozgási energiát, legfeljebb ha valaki testi épsége a tét. Bár egy Prius fékezés esetén elmenti a lendületet az akkumulátorába, az autó gazdája eleve csak annyi gázt ad a gyorsításhoz, hogy ne is kelljen fékezni. Mióta megvette a hibridet, már nyugodt lelkiismerettel fékezhet, hiszen a menés egy részét elmenti az aksi, tehát gyorsítani is többet lehet. Azt hiszem, ő az egyetlen, akiből a Prius hozta ki a dinamizmust. BMW-ből átülve.

Az autó maga csúnyácska, mint azt a Priusoktól megszokhattuk, a lényeg nyilván az volt, hogy felismerhető legyen, és ha már az esőerdők ihlette énképedhez ez passzol, lássák mások is, kivel van dolguk. Mondjuk ettől még lehetne szép is. Pöttöm kis felniken, pinduri kerekek vesznek el a cseppformában, ami ugyan jót tesz az alaktényezőnek, de a klasszikus kupé sziluettől azért kissé messze esik. Szerencsére általában a zöld rendszám elvonja a figyelmet.

Az utastérrel kapcsolatban sem az esztétikai élmény kellemes érzése az első, bár a tulajdonos ilyennek képzelt egy űrhajót 1970-ben, neki tetszik. Lebegő, lukas középkonzol, alatta nehezen megközelíthető 12 voltos dugasz, középre tolt, kétszintes, pixeles kijelzők és egy meglehetősen elavult LCD uralja az összképet. Ez is elüt a megszokottól, pipa.

Az első üléseken ülni jó, van állítható deréktámasz és elégséges az ülőlap. Nem egy fotel, de ülhető. Hátul hármasban rövidebb, két utas számára akár hosszabb úton is tűrhető az üléshelyzet, viszont a konnektoros változatba szerelt nagyobb akkumulátor elég szép darabot kiharap magának alulról a csomagtartóból, így csak két nagyobb bőrönd fér be fektetve. Legalább olyan magasan van a padló, hogy nem kell hajolgatni a kevéske cuccért, ami befér. Az újabb, negyedik generációs tölthető Prius a még nagyobb akkujával pedig már csak négyszemélyes.

Extrák tekintetében a korához képest egész jól áll. Van benne kicsit pixeles, de legalább szélvédőre vetített HUD. A kulcsot tényleg csak otthon kell berakni a zsebbe, többet nem szükséges elővenni. Meglehetősen jó a tempomat, kényelmes, jól kezelhető gombokkal, van tolatókamera és flottul csatlakozó Bluetooth-kihangosítás JBL hifivel. Nekem nem hiányzott semmi, bár egy szervokormánnyal alapvetően elvagyok.

És akkor jöjjön a vezetési élmény. Hagyományos értelembe vett vezetési élmény ugyan nincsen, de azért jöjjön. Gyorsít, gurul, kormányszögtől függően irányt változtat. Ha az emberben kicsit is benne van a spórolós Greenpeace-aktivista, minden egyes elektromos elindulás és halkan sípoló regeneratív lassítás intenzíven piszterkálja az agyban a jutalomközpontot. Hova tovább, a Plug-In változat kietlen monokróm pusztaság fokozatos erdősítésével adja meg töltésenként az extra adag dopamint.

Jót autózni nem az igazi, de hát a mindennapokban erre amúgy is ritkán adódik lehetőség, lokációt változtatunk végletekig szabályozott keretek közt. Erre viszont, tudatosan, olcsón közlekedni tökéletes. Másfél év és negyvenezer kilométer alatt sok sztrádával, sok várossal, kevés töltéssel a tulajdonosnak 3,8 literes átlagot hozott, nyáron lemegy 3,6-ra, de a Spritmonitoron is kerek négy literre jön ki kétszáz felhasználó átlaga. Ez alapján egy aksitöltés, száz kilométerenként egy liter benzint tud kiváltani, és mivel otthon is csak 180 forintba kerül ehhez az áram, minden konnektorozás után 220 forint spórolást lehet a környezettudatos számlára írni az amúgy is alacsony fogyasztáson felül. Ha pedig valamelyik ingyenes töltőt használjuk, az már gyakorlatilag ingyen benzin.

Ráadásul nem igazán kell szervizelni. 10-12 ezer kilométerenként egy olajcsere, kilencvenezrenként új gyertyák és váltóolaj. Előbbi megvan 25, utóbbi 45 ezer forintból. Sokan félnek az aksitól, pedig ezek a lítium-alapúak valahogy nem hajlandók hamar pusztulni. Prius Guru Dodó szerint a Plug-In változat konnektoros töltés nélkül is jobb, mint a sima nikkel-metálhidrides, külső áramforrásról tölthetetlen Prius. A típusra szakosodott műhelyben járt már nyolcszázezer kilométert futott példány is gyári aksival, bár ekkora futásteljesítmény sok sztrádázást feltételez, és akkor azért pihen az akkumulátor. Mindenesetre úgy tűnik, a lítium jól viseli a gyűrődést.

Alkatrészárak (Bárdi Autó)
Fékbetét (első)	Textar 15 581 Ft
Féktárcsa (első)	Japanparts 11 788 Ft
Lengéscsillapító	Japanparts 16 819 Ft
Levegőszűrő	WIX 3 608 Ft
Olajszűrő	Bosch 4 401 Ft

Meg amúgy is, tegyük fel, hogy már csak hatvan százalékát tudja eredeti kapacitásának. Az alapból is kevés helyett szimplán még kevesebbet tud tisztán elektromosan, de hibridként továbbra is vígan elvan. És miközben gyűlnek a kilométerek, váratlan kiadásra a legritkább esetben kell csak számítani. A Prius-szervizbe is akkor mennek napirenden kívül, amikor nem hozzáértők mókoltak valamit korábban.

A tesztelt példány Hollandiából érkezett, 110 ezer kilométerrel, négyévesen. Most van benne 150 ezer. Ennyi idő alatt elvesztette újkori értéke hatvan százalékát, manapság ugyanis négymillió forinttól indul a használt példányok ára. Öt felé közeledve már kifejezetten jó állapotú darabot is ki lehet fogni a Plug-in Priusból, és ha az ember hajlandó eltekinteni az autózás nem racionális aspektusaitól, akkor tényleg nehéz ellenérvet találni. Talán az Opel Ampera jöhet szóba alternatívaként. Használtan hasonló áron tud többet némán gurulni, de amint kifogy a szufla, izomautós magasságokban kezd el fogyasztani a 1,7 tonnás testet vonszoló szerencsétlen Ecotec-motor.

Zöldrendszámos költségek, már ha vannak
Vagyonszerzési illeték	0 Ft
Forgalmi engedély	6 000 Ft
Eredetiségvizsgálat	20 000 Ft
Regisztrációs adó	0 Ft
Cégautó adó	0 Ft

A Prius Plug-In a megfontolt közlekedők autója, vagy kell mellé még egy hétvégi csapatós. Nyilván lehetne benne nagyobb hely, lehetne szebb, lehetne minőségibb anyagokból a beltér, lehetne jobb vezetni, és azt az émelyítően idegesítő tolató sípolást simán be kellene tiltani. De ezek már mind másodlagos kérdések, ha a legfontosabb szempont a gazdaságos, nyűgmentes közlekedés. Arra nem biztos, hogy van jobb megoldás.