Mertens-féle mimikriről akkor beszélünk, amikor egy állat egy nála veszélyesebb ragadozó külalakját veszi fel, hogy elijessze az ellenfeleit. Egyes észak-amerikai siklók mintázata például kiadja a mérges korallkígyóét, mások úgy tudják dülleszteni a csuklyájukat, hogy kobrára emlékeztessenek. A Lexus RC300h meg egy Prius, ami sportkupénak tetteti magát.
Pár hete szemtanúja voltam egy Prius eco-maratonnak. Tudják, a verseny, aminek az a lényege, hogy minél kevesebb üzemanyag elégetésével kell megtenni az adott távot. Nem, nem az erekció utáni életre készülök, én csak vasárnap délután haladtam békésen a 10-es főúton Esztergomból a főváros felé. Elsőre a konvojok tűntek fel: egy feltűnően lassan haladó Prius, mögötte 15-20 autós, akik igyekeznek nem agyérgörcsöt kapni, és egyre csak keresik az előzés lehetőségét.
Éppenséggel kalapos skodás is lehetett volna, aki képtelen megközelíteni a forgalom tempóját, de idővel feltűnt, hogy a hatodik ilyen sor jön szembe. Elöl a fillért békésen kúró versenyző Prius, mögötte elgyötört közlekedők. Otthon aztán egy Facebook-csoportban megtaláltam az okot, eco-maraton volt, egyes sofőrök nem csak a csomagtartót pakolták ki, de még az ablakmosó folyadékot is leengedték, sőt, fogyókúráztak, hogy összejöjjön a bűvös, 3 liter/100 kilométeres érték. Nem azt mondom, hogy mindenki otthon, a négy fal között legyen priusos, de azt nem értem, miért az ország egyik legterheltebb, legnyomorultabb útvonalán kell forgalmi akadályt játszani.
Vélhetően nem minden Prius-tulaj ér fel ezekbe a magasságokba, de tény, hogy a hibridezés legalább úgy formálja az ember viselkedését, mint egy erős, fekete BMW. Én kifejezetten szeretem az érzést, amikor felhasználhatom azt az energiát, amivel amúgy a féktárcsákat melengetném, néha már a feleségem szól rám, amikor én is elkezdek egy döglött lajhár tempójában autózni, ha hibrid tesztautó van nálam.
Az az okosan kitalált visszajelző ami mutatja, éppen melyik motor hajt, komolyan leszabályozza az embert, már-már kihívássá válik, hogy mindig az Eco-felirat alatt maradjon a sáv. Mindezzel együtt nagyon tudok vágyni egy kettes Priusra, tökéletes lenne az MX-5 mellé: az egyikkel élvezet menni, a másikkal élvezet állni a dugóban. Az RC300h viszont továbbra sem állt össze, pedig megint hatalmas reményekkel vágtam neki.
Egy barátom egyszer azt mondta, pár évente érdemes újraolvasni azokat a könyveket, amik igazán tetszettek, mert ahogy változik az ember, máshogy szűri át magán az olvasottakat, más élményt ad a sztori. A Lexus RC300h 2014-es változatát nagyon vártam, hiszen elektromotorral megtámogatott csapatást vizionáltam, mert tudat alatt az RC-t összekevertem az LC-vel. Abban egy 3,5 literes szívómotort támogat villany, és tényleg elég jól mozog, ehhez képest az RC csalódás: a 2,5 literes benzinmotor a villannyal együtt 220 lóerőt hozott össze, ami nem is a lomhasága miatt zavart, hanem mert a kormány és a futómű fantasztikus volt, ennek a dupláját is elbírná. Aztán kipróbáltam az RC F-et, és el is bírja.
Most, hogy itt a ráncfelvarrott, 2019-es RC300h, egyrészt az újraélt olvasmányélmény miatt akartam kipróbálni, másrészt mert azóta jött egy Lexus ES és egy Toyota Rav4. Ezekben is a 2,5 literes Atkinson-ciklusú motor és a hozzá tartozó elektromos rendszer van, de egyáltalán nem lomhák, sőt. A bégetés persze maradt, de most már erő is jár a hanghoz. Nem tudom, pontosan mit reszeltek át hajtáson, hiszen a lökettérfogat és az elv is maradt, de hibrid mércével a Rav4 döbbenetesen ment. Arra számítottam, hogy ha már jól megráncfelvarrták az RC-t, megkapja ezt a felújított hajtásláncot. Nem kapta.
Őrületes kihagyott ziccer, legalább akkora, mint Beckham kihagyott 11-ese a 2004-es EB-n, de maradt a lomhábbik technika. Amikor két éve a ráncfelvarrás előtti modellben próbáltam, úgy éreztem, hogy lassú, de utazni remek a csend és a jó mechanika miatt. Mostanra viszont úgy érzem, csak simán lassú. És nem is az a bajom, hogy a 8,6-os 0-100-at még egy román rémvontatványt húzó BMW 320d is körberöhögi, hanem az, hogy ebben a hibrid rendszerben még fokozottan megvan a gumiszalag-effektus, vagyis az a halovány delej is elmosódik. A jó hibridséget legalább tudja, azaz nem kell művészkedni a 6 liter alatti fogyasztáshoz, dugóban pedig nem pöfög, csak siklik némán.
Nagyon kéne bele a Rav4 ereje, azzal nemcsak közlekedni, de autózni is jó lenne, így most ott a jó futómű, a pontos kormányzás, csak épp a semmire. És a ráncfelvarrással a belteret sem sikerült kijavítani. Még mindig elég jól össze van rakva, de az anyaghasználat még mindig erősen kérdőjeles. Amihez érünk, alapvetően rendben van, de olyan pofátlan elspórolások vannak benne, ami 19 millió környékén döbbenetes. Például kitekert kormánynál két kereszthornyos csavarral nézek farkasszemet, bal térdemnél lévő kapcsolók egy Hilux pickupból jönnek, az ajtókárpit felső része pedig olyan, mint a friss 3-as BMW-ben, tehát legfeljebb egy Vitarának nézzük el.
Maradt a botrányos tapipados fedélzeti rendszer is, de itt legalább még az ülésfűtést nem egy negyedik almenüből kell elővenni, van kapcsolója. A hőfokszabályzó elegánsnak szánt tapizós csíkjával harmadszorra sikerül csak beállítani a jó értéket, a navigációt meg akkora lelki megpróbáltatás használni, hogy inkább a telefonommal csináltam. Az egészben az a szomorú, hogy a vezetési pozíció, ahogy az ember ül, az annyira hibátlan, annyira túrakupés, hogy bármikor nekivágnék vele az Adriának, ha nem félnék, hogy visszagurul az érdi emelkedőn. Hátra viszont viccből sem érdemes ültetni senkit, a 150 centis utasaim is kevésnek tartották.
Ráncfelvarrás-szinten is az érdektelenebbek közé tartozik az RC300h, vélhetően a tervezők is rájöttek, hogy a lámpa környékén több dolog történik, mint indokolt lenne, ezért átfaragták egyszerűbbre, és a hátsó lámpa is más. Természetesen a lökhárítók is változtak, de ennyi, kifújt. Kicsit olyan, mintha a Lexus maga nem erőltetné a típust, hiszen kihagyták a már meglévő a jobbik hajtást, ahogy Toyotákban már láttunk jobb fedélzeti rendszereket is, azt sem kaptuk meg. Nem lenne meglepő, ha kihúznák a dugót, és ez lenne az RC vége, úgyis kell a kapacitás a hobbiterepjárók gyártásához.
Két éve arra jutottam az RC ráncfelvarrás előtti kiadásával, hogy ugyan sokkal vadabbul néz ki, mint amennyire megy, utazni jó vele, meg a mechanikai élmény is finom. Most viszont úgy tűnik, hogy hiába a frissítés, főleg az idő közben megújult riválisokhoz képest elég hervasztó a helyzet. A kaszni még mindig jól néz ki, de a hajtás és a beltér továbbra is olyan, mint ami már két éve sem tűnt frissnek. Érvként hozható mellette, hogy most minden RC modellre 3 millió kedvezmény jár, így ez a Luxury-kivitel 16 körül hazavihető, vélhetően ki kell szórni a készletet. Nyilván ott van még a megbízhatóság és tartósság ígérete, de a prémium piac nem arról szól, hogy évtizedekre vesznek autót. Ha a pusztító F modellt nézzük az ötliteres V8-assal, az továbbra is a kedvencem a kategóriában, de az RC300h helyett inkább egy Priust vennék, és kiüríteném az ablakmosó tartályát.
