Elég nyilvánvaló, hogy a CLA mellett nem lehet észérveket felhozni, hisz szedánnak meglehetősen gyenge, pláne, a tetőt éri a fejem, ha hátul ülök. A CLA azoknak szól, akik beleszeretnek, és gyorsan meg is veszik, elvégre egyszer élünk. Előre szólok, hogy vannak itt meglepetések.
Hogy rögtön a legkellemetlenebbel kezdjem: a CLA tesztautó zörgött. Mivel a CLA magyar gyártású, a legeslegelső, zörgő kecskeméti Mercedes példájából kiindulva tartok tőle, hogy megint mehetünk gyárat látogatni. Ez a mostani, második generációs CLA nagyon csendes, lehet, hogy máshol talán fel sem tűnnének a cicergések, de hát ez van. A műszerfal bal széle halkan perceg, és amikor teljesen kihúzatok egy fokozatot, a műszerfal közepe berezonál. Rossz úton, a sebesség, a hőmérséklet és az út függvényében szólal meg többfelől az utastér, igaz, nem túl hangosan, de a tesztautóban még nem volt 3000 km sem.
Az sem segít, hogy a hátsó övcsatok egy műanyag burkolatot püfölnek – oké, be lehetne őket dugni egy résbe, és akkor nem így lenne, de basszus, ez Suzuki Baleno-szintű megoldás, ez meg itt egy Merci, bele kéne férnie, hogy legyen itt egy kis kárpitbetét. De most mit csináljak? Miből induljak ki? Abból, amilyen a tesztautó, vagy abból, amilyen lehetne? Szeretném azt hinni, hogy 2019-ben nem itt tart a Mercedes.
A tesztautó talán még valamilyen előszériás példány, aminél bármi előfordulhat. Azonban a zörgést nem a melósok építik be az autóba, hanem az konstrukciós sajátosság, a patentek, csillapító anyagok, karosszériaszilárdság és ki tudja még, milyen trükkök függvénye. Azért is bosszant mocskosul, mert a kis Mercedesek első generációja elég érdektelen, korrektül megcsinált valami volt, de nem sok élményt adott. És őszintén, semmivel sem volt jobb egy Golfnál, csak épp csillag volt az orrán. De most más a helyzet.
A CLA ugyanis egy olyan autó, ami nemcsak az árában prémium, hanem a tudásában is, igaz, ezek jó része opció, de olyanokat tud, hogy csak na. A CLA, azt hiszem, a Mercedes legnagyobb dobása a 190-es Mercedes óta, mert végre el mer szakadni a sablonoktól, és a kis Mercik között is mer avantgárd lenni, akárcsak a CLS, ami az alapformához az ötletet adta.
Az új CLA formailag sokkal jobb lett, valószínűleg azért, mert picivel hosszabb és szélesebb, így jobbak az arányai. Ugyan semmiféle észérv nem szól mellette, hiszen egy közel Passat-méretű, 4,7 méter hosszú autó csak eszméletlen helypazarlás mellett lehet ennyire szűk, de fogadjuk el, hogy épelméjű emberek veszik az autókat, és felfogták azt, hogy a szép formának ez az ára.
A konkurensek közül ráadásul a CLA az egyetlen, ami tényleg felismerhető karakter. Audi A3 Sedan? Észre sem veszed az utcán, pedig van belőle sok, még rendőrautó is, hisz Győrben készült. A BMW-nél a 2 Gran Coupé lesz az ellenfél, de már az álcázott fotók alapján megelőlegezném, hogy beleolvad a BMW-egyendizájn masszájába.
A CLA az elődjéhez képest mindenesetre sokkal szigorúbb és picivel szögletesebb is, ugyanakkor több benne a formai részlet. Különösen szép a „gyémánt” hűtőmaszk, meg a motorházfedél domborzata, de nem is ragoznám: nekem ez a forma bejön, kíváncsi vagyok, meddig lesz vevő rá a piac. Mondjuk az első generációból 760 ezer fogyott a világon, szóval van remény.
A CLA ugyanarra a technikára épül, mint az A osztály, így az ő belsejébe begyűrűzött a deszkaméretű LCD-kijelző, amit egyszerűen a szerelvényfalra állítottak. Igaz, annyi trükk van a dologban, hogy az alapmodellek két hét col méretű LCD-t kapnak, a fotókon látható, 10,25 colos verziók felárasak, nem is kicsit. A vezető előtti műszeregység, ami nem érintőpanel (nem is lehetne az, az előírások tiltják), 142 ezer forintért nő meg, míg a multimédia érintőképernyője 209 ezerért. De megéri, higgyék el, mert amúgy viccesen vastag lesz a keret.
Végre egy rendes multimédia!
A Mercedes nagyon nekifeküdt a témának, és úgy tűnik, hogy a három német prémiummárka közül az övék a legjobb rendszer. Némileg megkönnyíti a dolgot, hogy a menüt az érintőképernyőről, a kormányküllőkön lévő apró tapibütykökről és egy hatalmas tapipaddal is kezelheti az ember.
A grafika nagyon szép, van többféle séma, és teljesen logikusan, akadozás nélkül kezelhető, az egyetlen logikai megbicsaklás ott van, hogy a nagy tapipadon pont ellenkező irányba kell húzni a fő menüpontokat, mint az érintőképernyőn, viszont mondjuk a beállítások almenüpontjai között már stimmel a húzási irány.
A rendszer olyan funkciókat is tud, amelyek a kapcsolódó mobilappal érhetők el, például az autó parkolóhelyének a mutatása és hasonlók – más kérdés, hogy a Mercedes Me funkciók egy részének volt lejárati ideje, tehát gyanús, hogy egy idő után majd valamiféle előfizetési díjat kérnek értük.
A jó grafika és a logikus menürendszer mellett hadd dicsérjem egy kicsit a navigációt is, ami átlépte a saját árnyékát. Alapvetően egy offline rendszer, de kap közlekedési infókat, így figyelembe tudja venni az útvonaltervezéskor. A grafikája is szép, bár a magyar női hang kicsit furán hangsúlyoz („ötszáz {hatásszünet} MÉTER után forduljon balra”), de a Tom-Tom „után háromszáz méterrel” stílus után ez lényegtelen apróság. Pláne, hogy a navi ki tud egészülni a kiterjesztett valóság funkcióval, vagyis a navigáció a kamera élőképén is bejelöli, melyik utcába kell befordulni. Zseniális! Minden pénzt megér azoknak, akiknek még egy 3d térkép is kevés.
Hogy mennyi ez a pénz? A multimédia csomag a nagy képernyővel, amit kötelező hozzá megvenni, 734 ezer forint a konfigurátorban, és erre jön még rá százezer forintért a kiterjesztett valóság funkció.
Tetszik vagy sem, azt bárki elismerheti, hogy az új CLA-belső elég különleges, és nemcsak a gigantikus képernyők miatt, hanem a tökélyre vitt, turbinadizájnos légbefúvók miatt is, ami a hangulatvilágítással megfejelve úgy néz ki, hogy adja egy alaphangon közel tízmilliós autó képét. A hangulatfények 64 színárnyalatot tudnak, de van vagy tízféle többszínű séma is a menüben, tudom, ez vakítás. De jó néha gyarlónak lenni.
A CLA hagyományosan a Darth Vader-formájú ülések lelőhelye, már ha az ember megveszi a megfelelő AMG Line csomagot 929 ezerért. Függetlenül attól, hogy a fejtámaszok nem állíthatók, a sportülések igen kényelmesek. Hátul is, bár ez ott a középső ülőhely rovására megy. Viszont a bunkerszerű kialakítás miatt megeshet, hogy a gyerekek nem szeretnek hátul utazni, mivel az ember feje mellett nem ablaküveg van, hanem egy fekete tetőoszlop.
Picit vicces, de a ledönthető hátsó háttámla nem alap, ez szinte Merci-hagyomány. A csomagtartó egyébként nem kicsi, 460 literes, de a szedánság és a relatíve kicsi fedél miatt nem biztos, hogy rotakapa-szállításra CLA-t vennék. Hanem mondjuk CLA Shooting Brake-et, ami ugyanez kombiból.
A CLA-ban a 200-as típusszám becsapós, hiszen az új motor összesen 1332 köbcenti, igaz, lead 250 Nm-t és 163 lóerőt. A Mercedes és a Renault közös fejlesztése, de kinek kell arról tudnia, hogy még a Dacia Dusterben is megtalálható? Csendes, erős, jól reagál a gázadásra, őszintén szólva ha meg kellett volna tippelni a teljesítményét, 190 környékére tettem volna. A korábbi, egyhatos se hús, se hal turbósoknál sokkal kellemesebb gép ez, és ami még fontosabb: jól passzol a duplakuplungos váltóhoz.
Az történt ugyanis, hogy a Mercedes időközben addig reszelgette a saját DSG-jét, hogy az mára egyértelműen jobb lett, mint a műfaj atyjáé, a VW-csoporté, ahol érzésem szerint pont az ellenkező irányba mennek a dolgok, például a városban rángató Seat Tarraco és Audi Q3 is ezt igazolja. Oké, a Mercedes 7G DCT váltója sem versenypályára termett, de a közlekedésben nagyon finoman pakolja a fokozatokat, gyorsan és rángatás nélkül vált vissza. Sportkocsis stílushoz azonban túl sokáig tartanak a váltások, a váltófülekkel mondjuk a kanyarokra lehetne rákészülni, ha a csökkentett belső súrlódású motor adna bármennyi motorfékhatást. A váltó nagy hátránya viszont, hogy a hátramenetet elképesztően lassan veszi be, van az a szituáció, amikor épp készülnek neked gurulni a lámpánál, hogy egy pániktolatással elmenekülhetnél: itt erre nincs esély.
A kis 1,3-as motor képes arra is, hogy a középső fordulatszám-tartományban kikapcsolja a két középső hengerét, így részterhelésen (pl. országúti haladás) egészen káprázatosan alacsony fogyasztást tud produkálni, bár ebben nagy szerepe lehet a rekordgyanús, 0,23-as légellenállási alaktényezőnek is. A lényeg, hogy az 5,5-6 liter körül autózás teljesen reális, de autópályán is 6-6,5 környékén lehet maradni, ha sikerül betartani a sebességhatárokat. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott a magas városi fogyasztás, dugózva 12-14 l/100 km sem ritka, 10 liter alá maximum a csúcs levonulása után van esélyünk benézni. Viszont a vezetési stílusok közül az Eco-programmal tényleg nyerhető pár deci, ráadásul úgy, hogy a klimatizálás nem szűnik meg, nem lesz trópusi pára az utastérben. Igaz, ilyenkor a motor élénksége is lanyhul. Összességében nekem 8,7-es átlag jött ki, ami nem rossz, de ebben maximum egyharmad rész volt a város, a másik két harmad országút és autópálya.
Hadd ajnározzam még egy kicsit a CLA-t, a futóműve miatt. A típus leggyengébb verziója is multilink futóművet kap hátra (noha az A osztálynál beleszaladhatunk csatolt lengőkarosba is), méghozzá ültetett, komfortos(!) hangolású kivitelben. Ettől aztán a CLA kimagaslóan jól rugózik, ültetés ide vagy oda, és ami még meglepőbb: sosem üt fel. A tesztautóban volt állítható lengéscsillapítás is (opció, 221 ezer Ft), nehéz megmondani, nélküle milyen lehet a CLA, viszont ez is egy olyan opció, ami a magyar utakon megéri.
Egy átlagember számára elég sportosságot is nyújt a futómű, bár mivel fronthajtásos a kocsi, azért érezni, hogy nagy gázzal kanyarodva visszahat a kormányzásra. Ez műfaji sajátosság, de tény, hogy ilyesmit C osztálytól felfelé nem érez az ember. Mindenesetre egy íven fordulva nagyon komoly keresztgyorsulás érhető el vele, sokkal komolyabb, mint amit egy átlagos parázási szintű háziasszony elvisel a jobb egyen ülve. Határhelyzetben könnyen korrigálhatók a hibák, a hátsó futómű ügyesen reagál az apró mozdulatokra.
És a végére is hagytam egy kis panaszt, méghozzá a vezetősegítő rendszerekkel vannak problémáim. Valamiért mindegyik jól érzékeli a veszélyt, mondjuk a keresztforgalmat balra kanyarodáskor vagy tolatáskor. Viszont a veszély elmúltáról rendre lemarad. Vagyis ha tolatnál ki a kapubejáróról, megvárod, hogy az utcán érkező kocsi elhaladjon, elindulsz, a CLA befékez, mert szerinte az a kocsi még mindig jön. Hát nem.
Ha lehet, egy fokkal rosszabb a sávtartás-figyelmeztetés, ami számomra teljesen érthetetlenül működik. Ha elhagynánk a sávot, három dolog történhet:
- megrázza a kormányt, hogy figyelmeztessen
- elképesztően ijesztő, féloldalas fékezéssel tereli vissza az autót a sávba
- vagy nem csinál semmit.
Sajnos arra nem tudtam rájönni, hogy a felsorolt három lehetőség közül melyik következik be. Tehát mindegy, hogy az út közepén vagy a szélén közelítjük meg a sávhatárt, fogom-e a kormányt vagy sem, milyen szögben érkezünk meg a vonalra, mekkora a sebesség, nekem úgy tűnt, hogy a reakció teljesen véletlenszerű. Van még egy +1 lehetőség, amikor hosszanti úthibát néz vonalnak, talán ez a legviccesebb.
A féloldalas fékezéstől először majdnem összecsináltam magam, nem tudom, hogy egy átlagos vezető mennyire van erre felkészülve, mindenesetre ez a rendszer nálam az „Azonnal kikapcsolós” kategóriába esik. Az is meglepett, hogy bizonyos bekormányzási szög fölött mennyire brutálisan veszi el a gázt a kipörgésgátló, ha netán az ember nagyobb gázzal fordulna ki egy útra, azt hittem, ezen a szinten már rég túl van az autóipar.
A vezetősegítő rendszer szerintem osztályon aluli, és akkor még arról nem beszéltem, hogy a 16,8 millióra specifikált tesztautóban (alapár: 10,3 millió) nem volt radaros tempomat, vagyis sem a követési távolság tartására nem volt képes, sem a dugóasszisztens funkciót nem tudta, csak a kamerakép alapján feldobott egy piros autót, ha úgy vélte, már közel van. Ebben a ligában ez gyenge.
Szóval bajban vagyok a CLA-val, mert szeretem. Márpedig aki szeret, az megbocsát. Tényleg fantasztikusan jó vezetni, méghozzá úgy, hogy rugózik is, remek a motorja, és ha a karosszériaforma hátrányait elfogadjuk, akkor ha kevésbé praktikus is, de a vezetési élménnyel kárpótol. A multimédiás rendszere is olyan, amit az ember el tud fogadni a durva felár ellenére, mert olyan funkciókat tud, amitől még az én állam is leesik.
Ugyanakkor jogos elvárás lenne, hogy az elektronika szintjén legalább annyit tudjon, amennyit egy Kia Proceed GT vagy hatmillióval kevesebbért nyújt: rendes sávtartás, rendes távtartó tempomat és kevesebb felesleges riasztás. Ja, és nulla zörgés. Rohadtul bosszant, hogy ezt kell mondanom, mert bár az eszem egy csomó Mercedesről tudja, hogy mennyire jó, de rég volt, hogy ennyire szerettem is. Szóval várom a mielőbbi faceliftet, egy apró kéréssel: a formához lehetőleg ne is nyúljanak.
