Használtteszt: Land Rover Range Rover Sport SDV8 - 2017.

Felmondtam. Nem melegítenek rám több Volkswagen-csoportos egyenvackot, az biztos. Szerencsére elég jó helyeken dolgoztam, bármikor betrackeltem egy kis researchinget, ha a Béla küldött egy gusztustalan gifet, vagy egy cinnamon challenge-es videót a YouTube-ról. Röviden összefoglalva a munkahelyemen olyan fiatal és energikus csapat tagja lehettem, amely támogatta a szakmai előremenetelemet, és nem kellett túlhajtanom magam a prémiumokért sem... Jól kerestem, na!

Ahogy nemzetünk nagyjai mondani szokták, csináltam már pár butaságot az életemben (amit megbántam): elhittem a managerálmot, felültem a bio trendeknek (azóta sem sikerült lefogynom, basszameg), túl hamar alapítottam családot és még sorolhatnék pár dolgot, de teljesen felesleges. Most, ötvenen túl már inkább élvezni szeretném az életet, és nem a társadalmi elvárások elbukott teljesítésén keseregni. Köszönöm szépen, megéltem sok mindent, nincsen kapuzárási pánikom. Egyszerűbb életre vágyom. Valami olyanra, ami a mai szilikonnal felfújt, tejfölöspohár minőségű anyagokkal kirakott, fakenews-zal tálalt világban igazi.

A Béla még az utolsó héten küldött egy linket valami terepjárószerű tárgyról és én éreztem, hogy az a bizonyos valódi folytonosság megérkezett az életembe. Az ég kék, a rózsák vörösek, én pedig reggel beröffentem a vényolcat – a világ újra kerek. Vagy lapos. Ezt ma már nem is tudom eldönteni. Mondjuk a Range Rover Sportnak teljesen mindegy lesz.

Használtteszt: Land Rover Range Rover Sport SDV8 - 2017. forgalomba helyezési és honosítási költségek [Ft]
Vagyonszerzési illeték	211 650
Forgalmi	6 000
Törzskönyv	6 000
Eredetiségvizsgálat	20 000
Regadó	239 333
Rendszám	8 500
Kötelező biztosítás (27 éves férfi, 3 éves jogsi)	115 163 Ft-tól

Az egyik rejtett, szimpatikus tulajdonsága rögtön az első beülésnél feltűnt. 114 ezer kilométer elég kevés (mondjuk az két év alatt ment bele), az ülés mégis finoman megnyikordul, mikor belehuppanok. Nyilván senkinek nem reklámozom, de harminc év ülőmunka megtette a hatását, így viszont senkinek nem tűnik fel, ha egy kicsit nyöszörgök a beszálláskor. Tervezett avulás a csontokban és az ülésben. Marad minden így, hisz a márkaszerviz és az orvos se mondana mást: ez ilyen. Persze, ha már kipróbálom azt a bizonyos palacsintát, ügyelek, hogy legalább finom legyen, és ebben nem okoz csalódást a beltér; mindene hibátlan.

Megcsap a valódi bőr illata. Egy darabig gondolkozom, honnan ismerős, aztán eszembe jut nagyapám, és az ő elpusztíthatatlan bőrkesztyűje. Nem sok minden maradt az öregből, de kicsit szar kedvem lesz, hogy ő már nincs. Gyerekként károgó varjúnak gondoltam, pedig az öregnek még szívből voltak elvei, én már csak mímelem őket. Közben feltűnik, hogy az előző tulaj a Bartók Rádiót hallgatta utoljára. Beethoven 1. C-dúr zongoraversenye szól, nem kapcsolom el, lassan meg is tetszik.

Nem mondom, sokan úgy gondolják, ez is csak egy újabb butaság, amit elkövettem, hiszen az összes félretett pénzem elment rá, amit valahogy összegereblyéztem az évek során. Tizenhárom misi elég sok (nagyjából ennyitől indulnak a V8-as dízelek használtan), de nem én vagyok az igazi hülye, hanem aki két évvel ezelőtt legalább 33 millió forintot adott ezért a Range Roverért. Innen nézve egy racionális döntés ez, hiszen mégiscsak dízelről van szó, és a V8, tudják, a pokolban is...

...Sokat fogyaszt. A haverok (már az a pár, aki megmaradt az évek alatt) mondták, hiába nincs semmi baja, úgyse fogom tudni tankolni, fél év alatt belerogyok az egészbe még akkor is, ha nem omlik össze az osztómű, a váltó, vagy bármi más alatta. Az első kilométereken éreztem is magamban egy kis csalódott dühöt, amikor 18 literes átlagfogyasztást pillantottam meg a műszerfalon, és percről percre kúszott felfelé az érték, ahogy szép lassan besoroltam a Deák Ferenc híd dugójába. Aztán, amikor végre elkezdtünk haladni, és a motor is bemelegedett, lement 15 literre, városon kívül pedig 9-10 körül fogyaszt. A Béla Golfja is megeszik ennyit, ha sietni kell, csak az elől nem menekülnek úgy, mint amikor meglátják a Landyt a visszapillantóban.

Beérek a Csepel Plazához, szembe jön egy csinos Fiat 500-asos. Nem férünk el mindketten, de jóval előbb félre áll, mint én. Nem néz rám, de megigazítja a haját. Ebben a világban felcserélődtek a nemi szerepek, nem értem miért jó ez.

Van az a kör, amelynek az egész világ egy parkolóhely, de létezik egy olyan klub is, ami saját magát már felülről rekeszti ki ebből a fajta romlott hedonizmusból. Közel öt méter hosszú és több mint két méter széles a Range Rover Sport, vagyis mindig, mindenhol túl sok a városban. A kiújuló pánikrohamomat csak az csillapítja, hogy van tolatókamera, ami tud 360 fokos nézetet is. A fordulókörön ez sem javít, a 275/45-ös gumiknak kellett a hely, és mivel a lábteret nem akarták benyúló kerékdobokkal szűkíteni (nagyon helyesen), így sokat kell ipszilonozni (12,5 méter a fordulóköre). A felniket már nem féltem, hisz mindet körbeverték, de mikor megtudom, hogy a Pirelli Scorpionok darabja 160 ezer forint, kicsit összeszorul a gyomrom.

Kivergődök a panelrengetegből, a kormány mögötti kijelző azt írja, automata utazás. Ez inkább az üzemmódválasztó automatába rakott állására vonatkozik, az önvezető funkciók még szerencsére nem vették át a hatalmat – valószínűleg az életemben már nem is fogják. Az üzemmódválasztóhoz egyébként több mint valószínű, hogy soha nem fogok hozzányúlni. A sportos változat alig keményít valamit az autó viselkedésén, a további öt terepüzemmód pedig szobrot állít a legjobban eltékozolt mérnöki tudásnak.

Ezzel a Range-dzsel lehetne elég komoly terepre is menni, de ez az, ami a tulajdonosok 99%-ánál sosem fordul elő (csak a metálfényezés 2 milliós extra). Ha mégis érdekelnének a terepképességek, itt olvashatsz róla. Röviden legyen elég ennyi: 546 mm a rugóútja és három diffizárja van. Jó, még beembedelem a Top Gear videóját is, hogy lásd, amint Hammond probléma nélkül átkel vele egy kisebb patakon.

A rádióból már a Cine-java műsor szól, éppen az Interstellar OST-jét elemzik ki. Meg is áll mellettem két Mercedes, hirtelen azt hiszem, megtervezett az egész. Durván szólnak amúgy a Hans Zimmer-dallamok, képes tüdőremegtetően dübörögni, miközben az autóban semmi sem kezd el rezonálni. Tempomat beállítva, 1500-as fordulat alatt suhan autópályatempóban az arisztokrata vulgáris bunker.

Hazafelé úgy döntök, mégiscsak adok egy esélyt a Dynamic módnak, teszek egy plusz karikát a Börzsönyben. Nagyon nagy csodát nem várok egy 2,4 tonnás totemoszloptól, de azért 339 lóerő nem viccel. Padlógázra a Range Rover Sport leveti barokkos bájának utolsó maradványait is, és egy kíméletlen, pusztító tömbbé válik az úton. Nem a 6,9 másodperces százra gyorsulás a durva, hanem ahogy megemelkedik a karosszéria egy padlógáznál. Kicsit felvonyítanak a turbók és már bőven annyival megyünk, amennyivel sehol, semmilyen körülmények között nem szabadna bármilyen tárggyal. Főleg nem a Range Roverrel, ugyanis Brembo fék ide vagy oda, azért keményen bele kell taposni a pedálba, ha komoly lassulást szeretnénk. Mondjuk általában nem is kell fékezni, a sok kishitű gondolkodás nélkül rebben szét előlünk a forgalomban.

Nagyon nem forszírozom a dolgot, mert kanyarodni még úgy is félelmetes vele, hogy jóval kevésbé dől, mint a legtöbb átlag SUV. Ha elég széles az út, így is nagy élmény a Range Rover Sport, és nem kell aggódni a dízel miatt sem: egészen varacskos a hangja ennek is. A hajtűkanyarokban azonban mintha éreznék egy kis rágódást, ami akár az osztómű gyengélkedésére is utalhat.

Mikor ezt mesélem a Bélának, már tele szájjal röhög, meg hogy ő megmondta, hogy megszívom. Hiába magyarázom neki, hogy lényegében semmi baja a kocsinak és ha megkapja a neki megfelelő vadászterületet (az autópályát), akkor a világ egyik legkényelmesebb autója - érveim semmit sem érnek. Ő csak azt hajtogatja, hogy a Land Roverek általában a megbízhatósági statisztikák utolsó helyein kullognak.

Bélának talán néhol igaza van, de valószínűleg csak irigykedik. Ha rajta múlott volna, biztos Audi Q7-et vagy BMW X5-öt veszek, de azoknak mikor lesz olyan stílusa, mint egy Range Rovernek? Azokban csak egy egyszerű tahónak néznek, ebben meg legalább egy stílusos tahónak. Nem mindegy.

Lényegtelen, mit hoz a jövő, hiszen végre vettem egy autót, ami férfiaknak való, csak nem fogom mindjárt eladni? Ez nem önigazolás, pusztán érettség. Eddig csak használtam az autókat, amiket kaptam, most már a hobbim lett. Egy jó nagy, látványos hobbi.

A cikkben szereplő autót a Flottaman Zrt kínálatából választottuk. Ide kattintva kereshet még hasonló használt Range Rover Sportokat.

(A cikkben szereplő karakter és cselekedetei a szerző fantáziájának szülöttjei. A valósággal való párhuzam keresése - leszámítva az autó viselkedését és fenntartással kapcsolatos információikat - súlyosan felesleges időtöltés.)