Összehasonlító teszt: BMW 740d xDrive vs. Lexus LS 500 h AWD

Egyesek úgy tartják, a luxuslimuzin maga a pazarló kivagyiság, több mint öt méternyi gördülő státuszszimbólum és a belső sávban közlekedők megfélemlítésének hatékony eszköze, és ahogy a 7-es BMW ordas rácsát, fenyegető fényszóróit meg a Lexus predátor arcát nézem, hirtelen nehéz is volna ellenérveket felsorakoztatni. Mert ma már csak halványan tud többet egy ilyen autó, mint egy 3-as vagy IS, hiszen a közös platformok, az azonos fedélzeti rendszerek és a közös motorok lassan elmossák a különbségeket.

Mégis van még varázsuk ezeknek a cirkálóknak, mert az egyik legnemesebb formája az autózásnak, ami még az olcsó repjegy, a hatékonyan kifacsart percek és az online konferenciák előtti időkből maradt fenn. Ki tudja még, meddig. A kategória dobogóján hagyományosan az S-osztály ül, méghozzá arany trónon, mert amit a Mercedes csinál, ahhoz egy Rolls-Royce vagy Bentley is kevés. Ennek ellenére az egész más filozófiát követő, hibrid hajtású Lexus LS és a lassan nyugdíjazott 7-es BMW a sorhatos turbódízellel még mindig megmutatja, milyen az igazi úri vonulás.

BMW 740d - Csepreghy Dani

Arcomat a kezembe temettem, amikor frissítették a G11-es kódú 7-es BMW-t, de időközben megszoktam az irgalmatlan méretű hűtőmaszkot. Ízlésről - a legtöbb esetben - kár vitatkozni, nekem kifejezetten bejön a bátorság, hogy felvállalják ezt a stílust, de azért tartottam tőle, hogy amíg magára hagyom az utcán a zord pofájú 740d-t, egy óvatlan pillanatban elkezdi beszedni a védelmi pénzt a környék trafikjaitól. Ha jobban megnézem, igazán elegáns limuzin a 7-es BMW, klasszikusan egyszerű, vízszintes vonalakkal, gazdagon használt, csillogó krómokkal és csinos, hosszmotoros, hátsókerekes arányokkal. A jó ízléssel választott Macao kék metál színnel (ez volt az E30 M3-ason és a 30. évfordulós M3-ason is), a könnyed rajzolatú Y küllős felnikkel és ezzel a karamell színű beltérrel egyszerűen kiragyog a fantáziátlan fehér, M Sport csomagos szörnyűségek tengeréből.

Elvitte a zöld világ az olyan műszaki csemegéket a 7-esből, mint a biturbó V12-es motor vagy a négyturbós dízel, de igazából a 740d pont olyan, hogy ennél több valójában nem is kéne. A 3,0 literes, sorhatos turbódízel mellé csapták a 48 voltos mild hybrid rendszert, így az összteljesítmény 340 lóerő és 700 Nm nyomaték, ami még ezt a több mint 2 tonnás autót is nagyon szépen meglendíti. A katalógus szerint csak fél másodpercecskével hamarabb sprintel álló helyzetből 100-ra, mint a Lexus, de a BMW 5 másodperce egy egészen más világ. Mert nincs benne ez a nyúlós érzés, hanem gázra csak villámgyorsan visszagangol a 8 sebességes ZF automata, és már tol is, mint a megveszekedett gőzmozdony. A rugalmassága mellett a hangja is sokkal kellemesebb, hiszen itt rémült birkanyáj helyett puha hathengeres morajlás jön a tűzfal előtti messzeségből.

Városi araszoláskor persze, jóleső érzés a Lexusban, hogy villanyháton, csendben siklik, de azért a BMW mild hybrid rendszere is kellemesen krémessé teszi ezeket a perceket azzal, hogy kiguruláskor észrevétlenül állítja le, majd indításkor minden jel nélkül indítja újra a motort. Autópályán és vidéki utakon, ahol igazán van helyük kinyújtózni ezeknek a luxuslimuzinoknak, egyértelműen a 740d xDrive hódít. Az LS 500 h futóműve mintha nem tűrné sem a tempót, sem az egyenetlenségeket, a kanyarokat pedig olyan esetlenül orrtolósan, gumicsikorgatóan veszi, mint egy tohonyább amerikai nagytepsi. Öröm volt visszaülni a stabil és dimenziói ellenére sportosan mozgó 7-esbe, aminek fickósságát nem csak a huligánabb mód a menetstabin és az M Sport fékek, de az okosan hangolt összkerékhajtás és az összkerék-kormányzás is segítette.

Minden irányban sokféleképp állítható komfortülése még mindig zseniális. A tökéletes pozíció beállítása sok idő, de utána már ki sem akartam szállni belőle, majd valamelyik szolid masszázsprogram átmozgat miközben a lézeres LED lámpák öntik a fényt a horizontig. A karamellizált színű Individual bőrbelső kidolgozása tényleg megadja a minőségi alaphangulatot az egy irányba sodort cérnákkal és a hajókötél szerűen fonott betétekkel. Bosszantó és roppant kínos apróság a BMW hőkomfortja, ami már évek óta gondot okoz. Egyszerűen annyira felhevül az utastér, hogy csak tiltáson járatott klímával és ülésszellőztetéssel lehet megúszni foltos ing nélkül.

Alapvetően meghatározza az elnöki helyek kényelmét, hogy a 740d rövid tengelytávú változat (3070 mm), az LS 500h pedig egyetlen méretben kapható, és az a nyúlánkabbik (3125 mm). A Lexusban bőven akad hely akár a fekvő pozícióhoz is, a kartámaszba épített tableten pedig minden funkció elérhető. Ezzel szemben a BMW méretéhez képest szűk, a hátsó pad pedig olyan magasan van, hogy indokolatlan közelségbe kerül az alcantara tetőkárpit. Amennyiben valaki sofőrös autót venne, mindenképp a hosszított 7-est nézze, mert a rövidben csalódni fog, ha terpeszkedve szeretné olvasni a New York Times-t.

Lexus LS 500 h - Bolla Gyuri

Az LS 500h, melyről megjelenésekor ugyanezzel a motorral írtunk már önálló tesztet, két és fél évvel fiatalabb típus, mint a 740d. A bemutatója ráadásul alaposan felverte az állóvizet, hiszen bár hasonlít az orra a többi Lexushoz, többek között a fél évvel előtte megjelent LC-hez, de a korábbi LS generációk a konzervatív vonalat képviselték. Bezzeg ez a harci nózi annyira erős lett, hogy a tavalyi ráncfelvarráson sem nyúltak hozzá. Nem is igényli, mert izgalmasan néz ki, ám a vagány vonalvezetésnek van hátránya: a hátsó ablak annyira hátranyúlik, hogy csak sokkal kisebb csomagtérnyílásra marad hely, mint a BMW-n. És csak 430 literes a raktér, részben bizonyára a hibrid aksi miatt.

Persze egy-két golfkészlet, vagy pár tétel frissen vásárolt ruha így is befér, és az utastérben már nem jellemző a helyszűke. LS-ből csak ez az egyetlen méret van, és ez jóval tágasabb, mint a rövid 7-es. Az ajtók nagyra nyílnak, az ülések udvariasan hátrahúzódnak automatán, így kényelmes a beszállás bárhová, és még akkor is magas a komfort, ha négyen utaznak. Első utas híján meg aztán pláne úri a kényelem, mert ebben a Supreme változatban lábtartós-masszírozós elnöki pozíció a jobb hátsó.

Persze a 740d is létezik nyújtott L változatban, elnöki ülésekkel, és az még LS-nél is hosszabb valamivel, igen ám, de úgy négymillió forinttal drágább. Az LS alapváltozata 33,5 millió, a 740d Lang 37,2, és bár a tesztelt Lexus a közel ötvenmilliós csúcsverzió volt, a BMW-t is mindenki bőven tovább díszíti majd, ahogy a próbált rövid, de karácsonyfa változat is mutatja. Hiszen másként mi értelme.

Mindezt kiolvashatjuk a katalógusból, az viszont már csak a késő nyári napsütésben lebonyolított tesztkörön derült ki, hogy a Lexus egészen kiválóan klimatizálja utasterét: még akkor sem izzadtam át az ingem, amikor direkt napfényben küzdöttem a kormánnyal. És ez komoly érdem, nagyot dob a komfortérzeten. A légrugós felfüggesztés is sokat tesz hozzá abban az értelemben, hogy sokkal jobban eltünteti az út kisebb-nagyobb egyenetlenségeit, mint a BMW. Ám ennek ára van: úgy hajózik az LS 500 h, mintha jacht lenne, az ilyesmire hajlamosak nagyon hamar rosszul lesznek benne egy kanyargós szakaszon.

Persze felkeményedik valamelyest Sport + módban, de még úgy sem tudja tartani a lépést a BMW-vel, nem agilis, nem igazán vezetőbarát autó. Talán sofőrös autónak tervezték elegáns városi siklásra? Lehet, de a sirámok nem érnek a futóműnél véget, papíron ugyanis hiába erős az LS hibrid hajtáslánca (359 Le), hiába van benne rendes váltó e-CVT helyett (Multi Stage Hybridnek hívják), az ötvenmilliós luxus szedán 2,4 tonnás súlyához kevés az elektromos teljesítmény. Így még dugóban araszolva is szinte állandóan megy a V6, ha pedig lenyomjuk a gázpedált, menthetetlenül bégetésbe kezd szerencsétlen.

A japánok belső anyagválasztása nagyon más, mint amit megszoktunk európai gyártóktól, de a minőség szerintem elsőrangú. Ez az elképesztő felárért mért „Nishijin” kárpit ugyan furcsa, a hozzá illesztett platina betét azonban szép, és vannak más, szintén szép választások. A műszerek, kezelőszervek mind finomak az LS-ben, csak annyi a bibi, hogy hiába kapott érintőképernyős fedélzeti rendszert a tavalyi frissítéssel, még mindig kellemetlen a Lexus menüje, így vicces módon régebbi konstrukciónak érződik, mint a kiforrott BMW. És még a hifi sem szól olyan szépen, mint a prospektus 23 hangszórós ígérete alapján várnánk.

Összegzés

Lehet, hogy a Lexus LS fő piacain megfelelő a vezethetősége és a hibrid hajtáslánc idegeit sem szokták padlógázzal borzolni, de az biztos, hogy az európai igényeknek sokkal jobban megfelel a BMW 740d xDrive. Viselkedése eltünteti, mekkora batár ez, csomagtartója használhatóbb, a fedélzeti elektronika fejlettebb és kezelhetőbb – ki gondolta volna, hogy ezt valaha leírjuk, mikor az iDrive első verziója megjelent. A klímája gyengébb a Lexusénál, és a feszes futómű hátránya, hogy az úthibákat jobban érezni, de azért még így is komfortos. A legdurvább csapás azonban tankoláskor érte az LS 500h-t.

Végeredményben 209 kilométert mentünk, ezután 20,49 liter benzint kért a Lexus míg a BMW csak 15,21 liter gázolajat. Ez azt jelenti, hogy 9,8 literes átlaggal járt a hibrid a dízel 7,3 literjével szemben, ami letaglózó különbség. Lehet ugyan mondani, hogy itt a 40-50 milliós magasságban nem számít a fogyasztás, de felvetődik a kérdés: mi egyáltalán a hibrid előnye? Nehezebb tőle az autó, kisebb a csomagtartó, kellemtelenebb a hang- és a vezetési élmény, ráadásul még többet is eszik, így nehéz az LS 500h mellett érvelni. Bezzeg a BMW sorhatos dízelmotorja kulturált hanggal, kellemes gázreakcióval és meggyőző teljesítménnyel hódít, plusz még jól is fogyaszt. Számunkra is világos, hogy a dízelmotor nem a jövő technikája, de most, 2021-ben, ebben az összevetésben egyértelmű, hogy a 740d győzött.